Bár már eddig is rengeteg izgalom ért az utazás során, ezután következtek még csak az igazán nagy élmények, új tapasztalatok. Mit sem törődve a fáradtsággal és nehéz csomagokkal, vonszoltuk magunkat a transzferhez, ami egyenesen az egyetemi campus-ra vitt minket. Az út alatt már volt lehetőségünk a többi ország diákjaival is ismerkedni, akik egyébként mind-mind nagyon közvetlenek és érdeklődőek voltak. Közel egy óra buszozás után aztán megérkeztünk Keele Village-be, amely többek között az egyetem épületeinek ad otthont. A sok új látnivalótól csak kapkodtuk a fejünket, s ennyi új impulzust tapasztalva már nem is lepődtünk meg, hogy az éjjeli egy-két óra alvás, illetve néhányaknak a több tíz órás repülőút igazából meg sem kottyant.
A campus – ahogy említettem – egy egész falut felölel, azonban lakóházak is találhatóak itt. Már a buszból láttuk milyen hatalmas, milyen gyönyörű épületek fognak körülvenni minket az elkövetkezendő hónapokban. Az egyetemhez tartozik négy kollégium is, ahova instruktorok kísértek el mindenkit, így egy pillanatra sem voltunk magunkra utalva ezen az egyelőre még idegen helyen. Az első két-három napban mi is megtapasztaltuk, hogy az egész terület egy óriási labirintus, szóval nem lett volna nehéz eltévedni útközben ki-ki kollégiuma megkeresésekor. Miután mindenki elfoglalta a saját kis szobáját, számtalan program várt ránk, amelyek az egyetemi környék és az itteni szokások megismerésére szolgáltak. Nagy segítséget nyújt mai napig az egyetem saját appja, amelyen belül napi felbontásban szerepelnek a változatos programlehetőségek, így mindenki kedve szerint válogathat, hogy min szeretne részt venni szabadidejében.
A megérkezést követő első héten úgynevezett Welcome Week-et rendeztek minden elsőéves, illetve nemzetközi programban résztvevő diáknak – teli programokkal, tanítás nélkül. A rendezvény természetesen a beilleszkedés, akklimatizálódás, ismerkedés célját szolgálta, így mindenkinek elegendő ideje volt berendezkedni a későbbi mindennapokhoz, felkészülni a szorgalmi időszakra. Ezenkívül a kollégiumi szobák beosztásából adódóan is lehetőség volt barátkozni, hiszen az én szomszédjaim hasonlóan Erasmusos diákok Spanyolországból, illetve Hollandiából.
A campuson belül minden megtalálható egyébként, ami a hétköznapi szükségletekhez, szórakozáshoz, tanulástámogatáshoz kellhet. Mivel az egész diákokra van kiépítve, így szinte bárhol a saját korosztályod környezetében lehetsz: van több közösségi hely étkezési lehetőséggel, kávézó, kocsma, pékség, kisbolt, sport centrum, könyvtár. A nyüzsgés hétvégenként sem szűnik meg, hiszen rengetegen jönnek ide tanulni messzi városokból, más országokból, akik ilyenkor nem tudnak hazajárni. Így, ha bármikor társaságra vágyik az ember, mindig van hová mennie.
Érdekesség a campus-ról, hogy az egészet gyönyörű zöld környezet övezi tele mókusokkal. A főépület mellett egy kicsi tó is megtalálható, amely mentén szervezett erdei túrákat szoktak indítani. Nem megtévesztő elnevezése a helynek a Keele Village, ugyanis tipikus falusi látványt ad a szomszédos mezőkön legelő tehéncsorda. Bármennyire is szerettem volna ebben pozitívan csalódni, időjárás tekintetében sajnos nem pletykák a szigetországra jellemző állandó esőzések. Jót nevetünk néha azon, hogy az egy-egy félévre idelátogató ázsiai, spanyol, olasz – és mi magyar – diákok is nagykabátban mászkálunk már az őszi hónapok elején is, ellentétben az itt élő brit hallgatótársainkkal, akik pólóban jönnek velünk szembe a járdán, hiába 14-15 fokos a levegő hőmérséklete.
Dervalics Panna
Olvasd el a kiutazásról szóló cikkemet is:
