Már jóval a felsőoktatási tanulmányaim megkezdése előtt eldöntöttem magamban, hogy amint arra lehetőség adódik, szeretném kipróbálni a külföldi életet, az ottani tanításra jellemző lazaságot, „másságot” és megtapasztalni egy olyan környezetet, amelyeket azelőtt csak hollywoodi filmekben láttam. Rögtön a felvételim után elkezdtem nézegetni külföldi tanulmányi utakat, tengerentúli lehetőségeket. Az Erasmusról mint ösztöndíj régebben is hallottam, de sosem tudtam igazán mi is a lényege, hogyan részesülhet benne valaki. Elkezdtem hát jobban beleásni magam, és úgy döntöttem az első félévem után, hogy szeretnék minél előbb jelentkezni. Mivel az ösztöndíj egyik feltétele a két lezárt félév volt, így most, a második évem első szemeszterében vághattam bele a nagy kalandba.
Az út idáig borzasztóan rögös volt, rengeteg e-mail, papír, idő van mögöttem, amit mind-mind erre fordítottam, hogy a pályázatom sikeres legyen. Legelőször is a jelentkezés elindításához szükség volt egy önéletrajzra, motivációs levélre, kreditigazolásra az előző két lezárt félévről és a nyelvvizsgabizonyítvány másolatára. Minden évben kiírják az adott partnerországok és egyetemek nevét, ahová a szakodnak megfelelően jelentkezhetsz majd. A szóba jövő egyetemek honlapját már érdemes ilyenkor elkezdeni böngészni, hiszen rengeteg információt lehet begyűjteni a kurzusokról, szállásokról és egyéb lehetőségekről. A döntést nagy részben befolyásolja a nyelvtudás is, emiatt például, ha nem egy olyan országot választottál, ahol az anyanyelv megegyezik az általad beszélt idegen nyelvvel, akkor fontos utánanézni, hogy az ottani tárgyak oktatása milyen nyelven zajlik.
Na és nekem valahol itt bicsaklott ki majdnem az egész pályázatom, hiszen az általam első helyen megjelölt spanyol egyetemen az őszi szemeszterben egyáltalán nincs angol nyelvű oktatás. Ez csak később derült ki, miután a végleges sorrendet leadtam, azonban a második helyen megjelölt angliai Keele University szerencsére már jó választásnak ígérkezett. Végül erre az egyetemre vettek fel, és ezt a cikket is már innen, Newcastle-ből írom.
Szóval a két suli között lefolyt számtalan levelezés után megkaptam a végleges döntést, ami után már csak a repjegy megvásárlása volt soron. Augusztus hónap második fele nekem teljesen a pakolásról, összegondolásról, vásárlásról szólt, hogy semmiképpen se hagyjak itthon olyan dolgokat, amikre kint szükségem lehet és amik számomra fontosak. Mivel nekünk külföldön a tanítás csak szeptember közepétől kezdődött, így volt otthon idő bőven a nyári szünet után kicsit lelassulni, átgondolni ezt a nagy döntést, időszakosan búcsút venni mindenkitől. Ahogyan egyre jobban közeledett a kiutazás dátuma, úgy bennem is egyre jobban tudatosult, hogy az elkövetkezendő hónapokban mi is fog történni velem. Érdekesség, hogy ezelőtt én még sosem ültem repülőn, tehát ez is egy plusz izgalmat jelentett.
Az utolsó hetek, napok már annyira gyorsan elmentek, hogy hipp-hopp el is érkezett szeptember 14-e, a kiutazás dátuma. Már hajnali négy órakor a reptéren ültünk, vártuk a gépünket, és közben csak arra tudtunk gondolni, hogy mennyire hihetetlen, de egyben mennyire ijesztő is ez az egész. A nagy izgalomban hamar el is telt az idő, a sok új dologtól szinte lehetetlen lett volna megnyugodni. Bő két és fél órás út után aztán megérkeztünk hatalmas csomagjainkkal együtt Manchesterbe, ahol már a kinti suli nagykövetei vártak minket körülöttük más országok Erasmusos diákjaival.
Dervalics Panna
És ezt olvastad már?
