Önmagában a személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan tartós és rugalmatlan mintája, ami jelentős mértékben különbözik a társadalom által elvárt mintáktól. Ennek ismeretében könnyen feltételezhető, hogy az érzelmek kavalkádjában barangoló egyének, eltérő gondolkodásuk, problémakezelésük és viselkedésük miatt nehezen vagy egyáltalán képtelenek beilleszkedni a jelen kor társadalmába. Az emberi gyarlóság és az önzőség korában talán még nehezebb helyzetben találják magukat azok, kiket a bennük szunnyadó, mindent elsöprő pusztítás vetett ki a társadalom peremére. Arra a bizonyos Taigetoszi sziklára, ahol könnyen merülnek fel a kétségbeejtő kérdések véget nem érő sorozatai. Többek között az is, hogy vajon csak lefelé vezet az út?
Mi fán terem a Borderline?
A társadalom peremére sodródók jellemző személyiségzavara a Borderline személyiségzavar, mely az élet majdnem minden területén nehézségek és belső korlátok sorozatát állítja az egyén felé. Ennek hatására a mindennapi élet banális problémáinak megoldása is sokszor igen nehézkessé vagy épp konfliktusoktól túlfűtötté válik. Ugyanis elnevezése a társadalom és az egyén álláspontját is tökéletesen tükrözi. A Borderline, azaz határeseti személyiségzavar elnevezése, egyben utalást ad számunkra arról a szélsőségesen mozgó személyiségről, mely tulajdonképp az ép és a zavart között pulzál, miközben érzi a számkivetettség keserűségét. Illetve utal arra is, hogy a társadalom számára az egyén viselkedése, problémakezelése és életvezetése példátlan, így kitaszítja magából a jelen kor környezete, a társadalom peremére kényszeríti, hol alá száll az Alvilág mocskába, vagy az örök körforgás végtelenségébe teljesedik ki.
Pszichiátriai betegségek között is igen gyakori az említett személyiségzavar, hisz 100 emberből 1-4 főt érint, akik közül inkább a nők lesznek érintettek. A panaszok általában tizenéves korban, illetve fiatal felnőttkorban bukkannak elő, megnehezítve ezzel a hozzátartozók, a személyes környezetük életét.
„A vihar előszelei”:
A kórkép legjellemzőbb sajátossága, a kirekesztettségtől krónikusan tartó emberek érzelmi instabilitása, a személyes kapcsolatok gyakori labilitása és bizonytalansága, illetve fokozott mértékben jelenhet meg az egyedülléttől való félelem is.
A szélsőséges indulatok által még inkább megtört személyiség tombolása olykor mindent elsöprő és pusztító valóságként borul a környezetben tartózkodókra, melyben érződik az állandó figyeleméhség, a meg nem értettség, a kétségbeesett magányosság és elhanyagoltság érzése. Gyakoriak a szélsőségek közti hangulatugrások, melyek szinte a teljes kiszámíthatatlan viselkedés ismeretlenségében és félelmében csapnak le a külvilág résztvevőire. Egyéb kísérő és figyelemfelkeltő jelként megjelenhet az önbántásra való hajlam, depresszió, erős szorongás, pánikrohamok, függőség és szenvedélybetegségek, krónikus üresség érzése, alacsony önbizalom, torz és instabil önkép. A mindent elsöprő érzelmek, érzések személyiségével rendelkezők hajlamosak lesznek az impulzív döntéshozatalra, a törvénnyel szembeni ellenszegülésére, illetve a környezetük állandó hibáztatására. Alacsony empátiás készségek mellett a táplálkozási zavarok sem ritkák, továbbá az igen gyakran jelentkező paranoid gondolatok gyakori párkapcsolati, vagy munkahelyi problémák sokaságába taszíthatják őket.
A rengeteg figyelemfelkeltő „viharjelzésre” kapott reakció és a társadalom viselkedése sokszor még inkább felerősíti ezen erős személyisé- kivetülések erejét és meglétét, melyek az egyedülléttől rettegő embert a társadalom szélére kényszerítik. Úgy hiszem, legtöbb esetben, maga a társadalom által meghatározott ideális viselkedés és egyre csökkenő tendenciát mutató elfogadás és tolerancia teszi ezen embereket valóban kirekesztetté. Így keresnek menedéket valahol az alvilág ingoványos, ismeretlen mocsaraiban, vagy épp túl az életen, a mindenségbe beteljesedve.
A dermesztő szélcsend:
A Borderline személyiségzavar kialakulásának hátterében bio-pszicho-szociális tényezők feltételezhetők, melyek az első dörgések és villámok megjelenéséhez vezettek. Konkrét okokkal sajnos nem rendelkezünk, azonban hajlamosító tényezők megállapíthatók.
A genetikai, örökletes tényezők mellett, sok esetben közre játszhat a fontos kapcsolatok sérülése és korai felbomlása (pl.: egyik szülő, pár elvesztése), gyermekkori traumák és lelki sérülések, poszttraumás események, testi betegségek, agyi károsodás, szenvedélybetegségek, rossz szocializáció és az ártalmas környezeti hatások.
A diagnózis:
Ahhoz, hogy valóban megállapítható legyen a Borderline személyiségzavar diagnózisa, az életvezetés mélyebb értelmezésére lesz szükségünk, melyet a pszichiáterek pszichológiai tesztek és az egyértelmű tünetek felismerésének segítségével igyekeznek feltárni, és megfelelő diagnózist találni a páciens problémájára.
A Betegségek Nemzetközi Osztályozása alapján, ha az alábbi jellemzőkből egyszerre 5 jelen van, akkor a diagnózis felállítható!
A felmért jellemzők közé tartoznak a dühkitörések, intenzív hangulatingadozások, kétségbeesett igyekezetek a valós vagy vélt elhagyatás ellen, krónikus üresség érzése, kapcsolati instabilitás, lebecsültség, elhagyatottság érzése, identitás zavarok, instabil önkép, paranoid gondolatok stressz hatására. Illetve nem utolsó sorban itt is megjelennek az önkárosító cselekedetek, magatartások és az ezekre való hajlam, az öngyilkossági hajlamok és kísérletek mellett.
Konklúzió:
Az érzések és érzelmek ádáz viharában dacoló emberek személyiségzavarát, Borderline, azaz határmenti személyiségzavarnak nevezzük. Neve utal arra, hogy viselkedésük szélsőséges keretek között pulzálva, érezteti velük a kirekesztettséget. Ezen felül a társadalom, jellemző esetben, valóban ki is rekeszti őket a társadalom peremére, hisz nem felel meg az életvezetésük a környezet elvárásainak. Tünetei között helyet kapnak a felfokozott, hatalmas erővel kitörő labilis érzelmek, melyek konfliktusai gyakran megnehezítik társas kapcsolataikat és mindennapjaikat. Továbbá erős szorongás, depresszió és az elhagyatottságtól való félelem is igen jellemzően megjelenik. Környezetük hibáztatása és a korábban felsorolt „viharjelzések” a gyermekkorban átélt traumákból, lelki megrázkódtatásokból, genetikai tényezőkből, a későbbiekben megjelenő függőségekből és lelki traumákból fakadhattak, melyek komolysága gyakran igen komoly mértékeket képes felölteni.
A mentális egészség az ember egyik, ha nem a legtörékenyebb pontja, melynek épen tartása és kezelése igen fontos minden ember számára! Így nagyon fontos a problémák észlelése esetén a megfelelő szakmai segítség kérése, annak érdekében, hogy elkerülhetőek lehessenek az életet megpecsételő döntések. Fontosnak tartom azonban, hogy embertársainkkal szemben elfogadóbbak és megértőbbek legyünk, hisz az egység, az összetartozás, a törődés és megbecsülés sokszor életeket menthet. Ennek kapcsán úgy hiszem, együtt képesek lehetünk megmutatni azt, hogy a borzalmas szirtek legrosszabbikán, a társadalom mélybe húzó peremén, a választás még mindig a mi kezünkben van, mert mindenki számít, s mindenki egy közös egység a mindenség végtelenjében…
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha szeretnél még hasonló tartalmakat olvasni, lesd meg ezt a cikket is:
