Kellemes, virágillattal tarkított szellő túr bele lágyan hajunkba, s a nap egyre melegedő sugarai lehelnek csókot bőrünkre – kétség sem fér hozzá, beköszöntött a tavasz. Ahogy a természet éledezik, lassacskán megjelennek az évszak első hírnökei is, hogy kaptáraikból előbújva szárnyra keljenek, s megkezdjék az év legfontosabb munkáját.
A méhek a virágzás kezdetétől egészen elnyílásukig szorgosan ügyködnek azok beporzásán, s az eleségükként szolgáló nektár összegyűjtésén. A megszerzett nektárt a kaptárba szállítják, ahol hosszas érlelést követően mézzé alakítják. A fermentálás folyamata során a méhek saját enzimeiket juttatják a nektárba, hogy végül egy tápanyagban dús, tartós, s finom nedűt készítsenek a kaptár minden lakója számára.
Méhészeink, s megannyi méh közös, lelkiismeretes munkája során juthat el asztalainkra is a már jól ismert szirupos csodaszer. A méz nem csupán a teánkba lapátolandó cukor egészségesebb alternatívája, számos pozitív tulajdonsága miatt vált az egyik legkeresettebb élelmiszerünkké. Antioxidánsokban gazdag immunrendszer erősítő, antibakteriális gyulladáscsökkentő, kiváló hidratáló szer, s a téli torokfájdalmak enyhítője – egyszerre táplál kívülről és belülről is, nem csoda, hogy piaci jelentőssége globális méretűre duzzad.
Míg a méhek apró lábacskáival összegyűjtött nektár mézzé alakul, s felkerülhet a boltok polcaira, hosszas, s bonyolult folyamatok zajlanak a háttérben, nem kímélve: munkát, időt vagy pénzt. A számos ellenőrzésen átesett, szigorú szabályok szerint előállított kész terméknek sajnos rengeteg, olcsó utánzata kerül forgalomba napjainkban is.
A hamisított méz előállítása egy jóval olcsóbb, idő- és pénztárca-kímélőbb folyamat. A hamisítás lényege, hogy a valódi mézet olcsóbb, kevésbé értékes alapanyagokkal vagy édesítőszerekkel hígítják, illetve sok esetben annak eredetét is meghamisítják. Jobbik esetben a méz csupán jó tulajdonságait veszíti el, s válik lényegében túlárazott cukorsziruppá, rosszabb helyzetekben az “ipari méz” szennyező anyagokat is tartalmazhat, ami nem csupán a fogyasztók egészségére káros, de a méztermelők becsületességét és a mézipart is elhitelteleníti.
A hamisítók motivációi csupán a pénz körül keringenek, nem foglalkoztatja őket sem az etikus termelés, sem a fogyasztók megtévesztése, s legfőképp sem érdekli őket a kizsákmányolt élőlények egészsége vagy sorsa.
A hamis méz előállításához csekély szükség van színes, illatos virágmezőkre, a méheket nektár helyett különféle cukoroldatokkal, édesítőszerekkel és szirupokkal tömik, majd az elkészült, silány terméket szinte maradéktalanul elveszik tőlük, nem törődve az éhező, beteges kolónia jövőjével.
A hamis mézgyártás nem csupán egy egészségtelen és a fogyasztókkal szemben rendkívül etikátlan húzás, de az ökoszisztéma fenntartásához nagyban hozzájáruló, pufók, csíkos egyenruhás barátaink életét és egészségét is veszélyezteti. Az “ipari méz” elleni harcban a hatóságok intézkedései mellet mi magunk is cselekedhetünk. Fontos, hogy mindig megbízható forrásból vásároljunk, bolti termékek esetén pedig ellenőrizzük a minőségi jelzéseket, illetve az összetevőket, s amennyiben lehetőségeink adottak, támogassunk helyi méhészeteket.
Szücs Réka
Olvass tovább!
