Egyre többször kerül elő a különböző platformokon az inzulinrezisztencia kifejezés. Viszont ezen jelenség mögött egy egyre növekvő tendenciát mutató betegség áll. Saját tapasztalataimból kiindulva pontosan tudom, hogy milyen nehéz egy új életmódot elkezdeni és napi szinten betartani. Éppen ebben fog hatalmas segítséget nyújtani a Ginával készült részletes interjúm.
- Kérlek mesélnél arról az olvasóknak, hogy mivel foglalkozol a mindennapok során? Volt esetleg az életben egy különösen erős motiváció erő, ami befolyásolta a munkádat?
Gina: Táplálkozástudományi szakértőként mindig is tudtam, hogy olyan szakma felé szeretnék elköteleződni, ami emberek életét képes jobbá tenni. Talán a legszebben úgy lehetne kifejteni, én vagyok az, aki segítek, hogy megtanuljanak az emberek helyesen étkezni, megfelelő táplálkozási szokásokat kialakítani, és elérni az álom céljukat. Hiszen az egészségnél nincs fontosabb dolog a világon!
Elsősorban inzulinrezisztensek, hormonális problémával küzdők, babát tervezők, fogyni vágyók kerülnek hozzám. Mivel én is IR-es vagyok, így rendkívüli módon tudok azonosulni a hozzám fordulók nehézségeivel.
Alapvetően is egy empatikus típus vagyok, az pedig, ahogyan a testünk képes működni, attól függően mit teszünk vele, már egészen pici koromtól kezdve lenyűgözött.
- A Blogod lelkes követői legtöbbször milyen problémával keresnek fel? Elmondható, hogy emelkedett azon emberek száma, akik ebben a betegségben szenvednek?
Gina: Abszolút! Ugyanis az utóbbi évtizedben rohamosan nőtt az inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak tábora. Ez számos külső és belső tényezőnek köszönhető, azonban jó látni, hogy a Covid-19 járvány kirobbanását követően az emberek elkezdtek komolyan foglalkozni az egészségükkel.
Nehéz a dolga az átlagembernek, mert az inzulinrezisztencia eleinte csupán tipikusan olyan általános tünetekben nyilvánul meg, mint az étkezés utáni fáradtság, a motiválatlanság, ingerlékenység, vagy az édességsóvárgás. Ezek nem őrjítően durva mellékhatások, így hosszas idő szokott eltelni, mire a diagnózist megkapják.
Elmondható, hogy a nagy százalékban az IR-esnek akkor derül fény a problémájára, mikor a hónapokon/éveken át tartó sikertelen teherbeesést (vagy habituális vetélést) kivizsgálások követik.
Harmadik csoport pedig azok az aktív életkorúak, akik rövid idő alatt, hirtelen lettek elhízottak, és a fogyás üteme nem indul meg, vagy igen csekély mértékű csupán.
Szerencsére egyre többen vannak viszont, akik a fokozott hajhullásra, az erőteljes szőrnövekedésre (nőknél), vagy éppen a felnőttkori, arcon megjelenő pattanásokra keresik a szervezetük rendbetételével a megoldást.
- Láttam, hogy E-bookok formájában is segítesz az embereknek. Ennek honnan jött az ötlete?
Gina: A kib-szott inzulinrezisztencia címet nem véletlenül adtam a „gyermekemnek”: Amikor anno engem diagnosztizáltak inzulinrezisztenciával, nagyon magamra lettem hagyva. Szó szerint annyit mondott az endokrinológusom, hogy pakoljam össze a konyhát, innentől almát ehetek kolbásszal, és kész. Ezután heteken át tartó érzelmi hullámvasutak követték egymást bennem, nem tudtam kihez kellene forduljak normális segítségért. Viszont azt határozottan tudtam, nem akarok egyszer cukorbeteg lenni.
Ezt a mai napig rengetegen átélik. Az egészégügyben még mindig vannak hézagok, így muszáj volt egy komplex tudásanyagot megalkotnom, hogy a friss IR-es társadalomnak ne kelljen ugyanazt átélnie, mint nekem. Legyen valami, amihez mindig nyúlhatnak, ami a megoldásokat adja, nem a kifogásokat; ami pozitív kontextusba helyezi az inzulinrezisztenciát.
- A munkásságoddal kapcsolatosan érkeznek visszajelzések az emberektől, akiknek segítesz a megfelelő életmód útjára lépni? Esetleg te is tapasztalod néha a diéta szó körül lengedező „téveszme felhőt”, ami a társadalom egyes rétegiben terjeng?
Gina: Rengeteg olyam étrendesem van, akiknek mostmár évek óta nyomon követem az életét. Beszámolnak róla, fotókat, friss leleteket küldenek. Látom, hogy egy jobb életet élnek, boldogok. Ez hihetetlen felemelő érzés. Tudom, hogy aki valóban változtatni akar, annak sikerülni fog; és jó ennek a részese lenni.
Be kell vallanom, kicsit mindenki problémáját a sajátomként kezelem. Emiatt is örülök, ha nem szakad meg végleg a kapcsolat egy idő után, hanem tudják, hogy bármikor számíthatnak rám.
Akikkel együtt dolgozom, úgy 98%-os arányban diétáztak már legalább egyszer életük során. Hosszútávon sikertelenül. Talán éppen emiatt utálom a diéta szót, mégis használom😊 Muszáj használnom, hogy az átlagemberek nyelvén kommunikáljak velük. A fenti számból is jól látható, mennyire fontos edukálni a társadalmunkat, és nem pillanatnyi megoldásokra ösztönözni őket. De valahol mélyen azt gondolom, diétázni manapság amúgy is trendi lett.
- Megosztanád az olvasókkal az egyik kedvenc recepted, amit előszeretettel készítesz te is?
Gina: Rengeteg olyan recept van, ami nagy kedvencem, azonban szerintem a házi kókusztej elkészítésétől sokan félnek, pedig pofon egyszerű. És nincsen hozzáadott cukor vagy fehér rizs, tartósítószer vagy színezék, vagy bármiféle állományjavító benne. Sőt, drága gépeket sem kell külön vennünk hozzá. Így remélem mostantól minél többen fognak nekiállni pillanatok alatt házilag készíteni a friss növényi tejüket.
- Mi a véleményed, mi miatt van sok sikertelen próbálkozás az életmódváltások esetén? Mit tanácsolnál azoknak, akik félnek belekezdeni egy életmódváltásba?
Gina: Az emberek szeretnek úgy várni a csodára, hogy nem tesznek érte. Megrendelik a legújabb fogyi tablettát, celeb instant reggelit…de hogy munkát tegyenek a változtatásba, na azt már nem! El kellene fogadni végre, hogy ez a mai modern, felgyorsult, automatizált világ abszolút ellenünk dolgozik. Életszemléletet kell váltani, és minél többet mozogni. Egészségesen étkezni. A stresszt pedig kezelni.
Preventív jelleggel szemlélni az életünket. A legfőbb célnak annak kéne lennie, hogy kitoljuk az egészségben töltött éveinket.
Legjobb tanácsom az lenne a mostani kezdő életmódváltóknak, hogy ne csak egy kész tervet akarjanak megkapni. Mert az ideig-óráig tartható, de nem fognak tudni hosszú távon kitartani mellette, fel fogják adni. Előtte igenis tanulják meg, hogy miért is kell úgy bánni a szervezetünkkel, és mik tesznek hozzá az egészségünkhöz, mik azok az ételek, amiknek fogyasztását vissza kell szorítanunk.
Amint ezen tudás birtokába kerülnek, indulhat az új élet. Én ebben hiszek, és ezt szeretném minél több ember életének részévé tenni a táplálkozás terén.
- Van esetleg olyan célod, amit mindenképpen elszeretnél érni a munkádban?
Gina: Hajjaj! 😊 Folyamatosan jár az agyam, hogyan tudnék még több és több dologban a társadalom egészségi állapotán javítani. Rengeteg tervem van, de néha azt érzem, az a 24 óra egy napban kicsit kevés.
Míg én magam türelmet tanulok, közben igyekszem minél több embert megtanítani a megfelelő, egészéges, XXI. században élhető táplálkozásra.
Nagyon köszönöm ezt a remek interjút és csak remélni tudom, hogy sok embernek segít majd!
Orbán Nikolett
https://www.instagram.com/cukormentes_oldalam/?hl=hu
Olvastad már a sorozat előző tagját?
