2007. december 18-án az ENSZ egyik határozata kijelölte április másodikát, és az Autizmus Világnapjává tette. A világnappal egy fő céljuk volt: felhívni az emberek figyelmét az autizmus spektrum zavarra, amely több tízmillió embert érint. Bár szerencsére mára már talán, ha csak részben is, de sikerült megvalósítaniuk céljukat, sok ember még mindig nem igazán tudja, hogy hogyan is álljon a kórképhez – nem előítéletességből vagy megbélyegzésből, csupán a megfelelő mennyiségű információ hiányából adódóan.
Mi az autizmus? Egészségügyi szemléletből azt tudnánk mondani, hogy az idegrendszeri rendellenességek következményeként kialakult fejlődési zavarok jelentős része rátehető az autizmus spektrumra. Gyakoriságát tekintve ez az egyik leggyakoribb és legnagyobb mértékben növekvő idegrendszeri fejlődési zavar – utolsó adataink szerint 8 évesek körében minden 54. gyermek érintett. Okát a mai napig nem tudták meghatározni. Bár az biztos, hogy a genetikának nagy szerepe van a kórkép kialakulásában, itt ennél komplexebb, egymásra épülő folyamatok sokasága zajlik a háttérben – az a tévhit viszont, hogy a szülők viselkedése vagy tettei/tetteinek hiánya állna a háttérben, nem igaz. A kórképhez sok esetben társulhatnak más betegségek is, például ADHD, szorongásos zavarok, tanulási zavar és sajnos az esetek körülbelül felében intellektuális képességzavar, vagyis értelmi fogyatékosság is.
Az autista emberek képességprofilját egy dombos-völgyes úthoz tudnánk hasonlítani, mivel nagyon egyenetlen (szemben azokkal az emberekkel, akik nem érintettek és viszonylag egyenes képességprofillal rendelkeznek). Jellemző még az úgynevezett „savantizmus” is, vagyis valamely területen jelentkező kiemelt tehetség (amelyet a média sokszor felnagyítva mutat be pl. különböző filmek keretein belül). A savantizmus mellé társulhat átlagos, de akár alacsony IQ is, illetve természetesen olyan emberek is vannak, akik kimagasló IO-val rendelkeznek és az autizmus spektrum kritériumainak is megfelelnek.
A diagnózisban a DSM-5, illetve a BNI-10 segít. Ezek különböző diagnosztikai és klasszifikációs rendszerek, amelyek a fejlődés mintázata és a viselkedésjegyek alapján kategorizálják az embereket. Ezen viselkedésjegyek az autizmus esetén magukba foglalhatják például az egyoldalú interakciót, a gyenge kommunikációt és társas kapcsolatokat, az állandósághoz/megszokotthoz való ragaszkodást, a szokatlan hanghordozást vagy éppen egy „furcsa” hobbit. A tünetek gyermekek esetében 2-5 éves kor között a legsúlyosabbak, így sok esetben ebben az időszakban kerülnek felismerésre.
A kezelés a spektrumon való elhelyezkedéstől, az autizmus súlyosságától is függ. A pszichoterápia segítségével gyermekek esetében a szociális és kommunikációs képességek fejlesztése a fő cél, de természetesen ennyiben nem merül ki a terápia. A súlyos mértékben érintett gyermekek kezelésében különböző speciálisan erre szakosodott központok is segítenek.
Varga Roxána
Képek forrása: Pexels
Olvasd el ezt is:
