Az ENSZ 1992-ben nyilvánította december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává. A világnap elődje 1981 és 1992 között a rokkantak napja volt, amit szeptember 18-án tartottak, azonban a rokkant kifejezés ma már nem elfogadott. A világnap kezdeményezésének legfőbb célkitűzése, hogy az érintettek ne maradjanak magukra, ne szigetelődjenek el, társadalmunk egyenrangú polgáraiként élhessék az életüket.
Kikre használjuk pontosan a fogyatékos kifejezést?
Olyan embereket értünk alatta, akiket valamilyen hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás korlátoz a teljes, hatékony, másokkal egyenlő mértékű társadalmi szerepvállalásban. Ide tartozik a mozgássérültség, a hallássérültség (nagyothallás vagy siketség), a látássérültség (gyengén látás vagy vakság), az értelmi fogyatékosság, a siketvakság, az autizmus, a súlyosan halmozott fogyatékosság vagy a különböző beszédfogyatékosságok, mint a dadogás, dizartria, afázia és a némaság. A beszédfogyatékosság hátterében sok esetben agyi sérülések állnak. Afáziáról akkor beszélünk, ha valamilyen organikus agyi sérülés következménye a nyelvi zavar, míg dizartria esetén, amikor a fő probléma a kiejtésben, a beszédmozgások koordinált kivitelezésében nyilvánul meg, tehát a betűket és szótagokat nem sikerül szavakká összefűzni általában agyidegi károsodás a felelős.
Más országokban bővebb kört fed le, a pszichiátriai és krónikus megbetegedések egyes típusait is a fogyatékossághoz kapcsolják, míg nálunk főleg a megváltozott munkaképesség a döntő szempont.
Láthatjuk tehát, hogy nagyon széles spektrumon mozognak azok az okok, melyek miatt valaki nem tudja teljesíteni a társadalom által tőle elvártakat. A különböző típusonként külön- külön érdekképviseletek szerveződnek és erőn felül munkálkodnak, hogy a leghatékonyabb módon nyújtsanak segítséget. Ilyenek például a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vagy az Autisták Országos Szövetsége.
A témát igencsak érzékenynek érezhetjük, mi laikusok sokszor nem tudjuk, hogyan viselkedjünk egy ilyen ember társaságában, hogyan forduljunk hozzájuk, hogy az semmiféleképpen se legyen bántó. Bizonyos esetekben az általunk használt kifejezéseket és megfogalmazást is jól át kell gondolni. Például a süket szó, negatív csengésű, helyette ügyeljünk a siket kifejezés használatára, a béna helyett mondjuk, hogy mozgássérült és inkább a kerekeszéket használjuk, mint a tolószéket.
Lényeges, hogy a középületekben, a köztereken és a mindennapi életterekben gondoljunk arra, hogy például míg számunkra három lépcsőfoknyi szintkülönbség meg sem kottyan, valaki lehetséges, hogy éppen emiatt nem tud bejutni az adott helyre. Törekedni kell az épületeke akadálymentesítésére, liftek és rámpák kihelyezésére, a vakok olvasását segítő barielle- feliratok feltűntetésére vagy, hogy a közlekedési lámpák hanggal is jelezzék, ha át lehet kelni az úton.
Sajnos még mindig nagy arányban jellemző a nyílt munkaerőpiacról való kiszorítottság. A fogyatékossággal élők általában segélyből vagy rokkantnyugdíjból kényszerülnek megélni vagy védett munkahelyeken alkalmazzák őket. Esetükben az oktatással kapcsolatban is speciális módokra van szükség. Nálunk ez gyógypedagógiai oktatási intézményekben történik, óvodákban és általános iskolákban egyaránt, diákotthonokkal vagy napközi otthonokkal kiegészülve.
Külföldön egyre inkább jellemző irány a fogyatékos gyerekek integrálása, azaz az inklúzív oktatás. Súlyossági szinttől függetlenül bevonják a gyerekeket a normál oktatásba. Úgy gondolják egyik oldalról ez elősegíti az érintett gyerekek fejlődésének lehetőségét, míg ép társaik számára az elfogadás és társas készség kialakulásának lehetőségét nyújtja.
Az inklúzív/ befogadó oktatással kapcsolatban már nálunk is vannak törekvések, bár még gyerekcipőben jár a dolog. A fővárosban található Gyermekek Háza Alternatív Általános Iskola és Gimnázium a tanulási esélyegyenlőséget biztosító iskolai környezet kialakítását célozza meg. Az intézményben együtt, egy közösséget alkotva tanulnak egymás mellett ép és sérült gyerekek. Elfogadó, biztonságos környezet kialakítására törekszenek, ahol a szabadságra, önállóságra, kreativitásra és gondolkodásra nevelés a fő profil.
A világ attól is olyan szép, hogy rengeteg különböző ember veszi körül egymást. Tekintsünk erre úgy, mint egy állapot, ami eltér a miénktől, éppen ezért lehetőséget nyújt, hogy tanuljunk egymástól. Türelemmel, megértéssel és jószándékkal forduljunk egymás felé, talán nem is kell, hogy ez a mai nap ennél többről szóljon.
Szabó Johanna
[1]Na és ezt már olvastad? Ha nem akkor szerintem pár percre még maradj az oldalunkon:
