Az alagút szindrómák csoportján belül kiemelt szerepet tölt be a sokak által ismert kéztőalagút szindróma. Akárcsak a többi alagút szindróma esetében, a problémát itt is az okozza, hogy a testünk hasadékaiban elhelyezkedő idegek folyamatos nyomás (kompresszió) alá kerülnek.
A Carpal tunnel syndromáról:
Az alagút szindrómák közül a leggyakrabban előforduló eset. A betegség lényege, hogy a csukló csontjai között húzódó alagútrendszerben futó középideg – melyet a szakmában nervus medianusnak neveznek – nyomás alá kerülve kellemetlen tünetegyüttes megjelenésével adhat magáról életjelet a megrémült páciens számára.
A kompressziót különböző indokok széles skálája okozhatja. Ide tartozik például egy korábban elszenvedett csonttörés, esetleges ízületi gyulladások vagy akár különböző genetikai rendellenességek is válhatnak kiváltó okká. Azonban egyszerű, kézzelfogható indok lehet csupán az is, ha az illető hosszútávon túlerőlteti a kezét. Ilyenkor az ideg környezetében lévő izom ínak megduzzadnak, majd ezáltal gyakorolnak nyomást a korábban említett idegre.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak a túlerőltetés, de számos más alapbetegség is hozzájárulhat a környező ínak megduzzadásához, a patológia kialakulásához. A hormonháztartásban bekövetkezett változások az egész testünkre hatással vannak, így talán nem meglepő az a tény, hogy hajlamosító alapbetegségek listáján szerepel a carpal tunnel szindróma esetén. Hormonháztartás megváltozását okozhatja akár a várandósság, a pubertás kor, vagy bármilyen hormonrendszert érintő betegség. Továbbá hajlamosít a szindróma kialakulására még az autoimmun panaszok megléte (pl.: cukorbetegség) vagy egyéb, egész testre kiterjedő, ún. szisztémás reumás betegségek jelenléte is (pl.: Reumatoid arthritis).
A kellemetlen tünetegyüttes:
A patológiában érintett medianus ideg a nyaki gerinctől kilépve a vállon és a könyökön, alkaron keresztül a csuklóhoz vezet, így könnyen belátható, hogy a felső végtag fontos állomásait idegzi be. Így, ha megtörténik a kéztőcsatorna szindróma kialakulása, az ideg lefutási területein jöhetnek létre az ideg nyomási pontok.
Legjellemzőbb tünete az első három ujj zsibbadása és bizsergése, mely nagyban megnehezítheti a mindennapi feladataink elvégzését. Kezdetben még csak időszakosan bukkan fel, azonban minél tovább halasztjuk a megfelelő orvosi segítséget, annál kellemetlenebb formákat képes ölteni. A későbbiekben már nem csak a nappalainkat, hanem az éjszakai pihenésünket is megkeserítheti, majd végül állandósulva kínozza tovább áldozatát. Ennek a véget nem érő zsibbadásnak a következtében érzészavarok, a tapintás érzéketlensége, az ujjak és a tenyér elerőtlenedése alakul ki, kínzó, éles fájdalmak közepette.
Kellemetlen, annál inkább árulkodó tünet lehet az is, ha az illető gyakran ejt el különböző tárgyakat!
Ha még mindig nem kezdtünk el eléggé gyanakodni, segítheti a probléma felismerését, hogy rendszerint a csukló duzzadtabbá válik és igen fájdalmas lehet a mozgatása. Kifejezetten jellemző a hajlításkor fellépő erős fájdalom, amely rendszerint az ideg lefutása mentén kisugározhat az alkarba, vállakba vagy akár a nyak területére is.
A betegség előrehaladott stádiumában a nem megfelelő idegi ellátásban részesült tenyér izmai sorvadni kezdenek, ezáltal tovább csökken a már jelentős mennyiségben erejét vesztett fogóerő.
A betegség általában a többet használt, domináns kezünkön alakulhat ki legnagyobb valószínűséggel.
Diagnózis a problémáról:
Ha esetleg olyan tünetet tapasztalunk, melyből a carpális alagút szindrómára következtethetünk, akkor érdemes egy ortopéd szakorvost felkeresni, aki a vizsgálatok elvégeztével diagnózist állít fel. A fizikális vizsgálatban sorsdöntő lehet az úgynevezett Phalen teszt, mely a már említett ortopéd orvosok és gyógytornászok számára rutinos, könnyen kivitelezhető speciális tesztnek számít.
A teszt lényege, hogy mindkét csuklónkat behajlítjuk úgy, hogy a kézhátak összeérjenek, egymásnak támasztva. Majd ezt a pozíciót kell megtartania a páciensnek. Ha 1 percen belül az első négy ujj közül valamelyik, vagy a kéz területe, csukló zsibbadni kezd, akkor nagy valószínűséggel jelen van az idegi nyomás jelensége.
Gyanakvásra adhat okot az is, ha a kéztőalagútra ütve a beteg villódzó fájdalmat él át, mely az ideg lefutása mentén tovaterjedhet.
Azonban fontos megjegyeznünk azt, hogy számtalan más betegség is megbújhat a háttérben, ilyen tünetekkel. Így a perdöntő bizonyítékot az ENG (elektroneurographiás) vizsgálat eredménye fogja szolgáltatni. Az elszorított idegszál ingerületvezető képessége csökken a fennálló nyomás következtében, így az ENG vizsgálattal azt deríti fel az orvos, hogy milyen sebességgel továbbítja a megfelelő izomszövethez a kiadott utasítást, információt (ingerületet) az ideg.
Hogy elkerüljük a félrediagnosztizálás kellemetlen hibáját, szükség lehet idegi ultrahang felvételre, avagy röntgenfelvételre, mely úgyszintén alá tudja támasztani vagy meg tudja cáfolni az orvos és a páciens gyanúját a patológiával kapcsolatosan.
Mi a teendő? Hogy kezelhető?
A diagnosztizálás után a szakemberek megkezdhetik az érintett páciens patológiájának kezelését, majd később az esetlegesen elsorvadt, meggyengült izmok rehabilitációját.
Első körben preferálandó a hagyományos, konzervatív kezelés, mely alatt a nem műtéti kezelések összességét értjük. Ilyen konzervatív kezelés például a megfelelő, szakmai gyógytorna is. Az ideg felszabadítása érdekében a szakember tehermentesíteni szeretné a csuklót nyújtott helyzetű, éjszakai sínezéssel. Ezáltal teret adhatunk a sokat gyötört medianus idegnek, csökkenthetjük az alagútban, a nyomás hatására kiváltott duzzanatot.
Mi a teendő, ha nem érjük el a kívánt eredményeket a konzervatív kezeléssel?
Súlyos esetekben előfordulhat, hogy a gyógytorna nem vezet kielégítő eredményre, így műtéti beavatkozásra lehet szükség. A műtéti beavatkozásokat, operációkat már az invazív, azaz testen belüli beavatkozások csoportjába soroljuk.
A műtét során a kézsebész szakorvos ideg-felszabadító műtétet végez, mely általában 20 percet vesz igénybe. A beavatkozás előtt a kezelendő személy ortopéd orvosa részletes tájékoztatást ad a műtét menetéről, kockázatairól. A műtétet a kéz érzéstelenítésével kezdik, majd a tenyér bemetszése történik meg. A cél továbbra is a nyomás alatt lévő ideg felszabadítása. Ennek érdekében átvágásra kerül a tenyéri szalag, majd az ínak körüli felszaporodott gyulladásos szövetszaporulat is felszámolásra kerül. A műtét végét pedig a feltárt terület összevarrása zárja.
Műtéti beavatkozással érhető el leggyorsabban és leghatékonyabban a siker és gyógyulás. Azonban nem indokolt minden esetben!
Konklúzió:
A kéztőalagút szindróma egy igen nagy fájdalmakkal és kellemetlenségekkel járó jelenség, mely a mindennapi életünk megkeserítőjeként bárkinél felütheti a fejét. Így ebben az esetben is fontos a megfelelő orvos(ok) felkeresése, hogy minél előbb visszazökkenhessünk a normális, megszokott kerékvágásba, épen és egészségben.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha szívesen olvasnál még hasonló cikkeket, ajánlom figyelmedbe az alábbit:
