Ha manapság Parkinson-korról beszélünk, általában a kéz vagy akár az egész test fékezhetetlen remegése tör utat magának a gondolatok hullámain. Azonban a jellemző kézremegés mellett számos más, központi idegrendszeri tünettel képes kiterjeszteni hatalmát a gazdatest felett. A gondolatok, az érzelmek, a mozgás, a vegetatív- és számos más funkciók felett basáskodó Parkinson a „rettegő remegés marionettjét” létrehozva akadályozza, gátolja a mindennapok élhető funkcionalitását, teljes egészében az életet. Azonban képesek lehetünk uralkodni testünk vészjelzésein és a betegség burjánzásának bénító, szorító tekervényein?
Paralysis agitans – a „reszkető bénulás”:
A tudomány jelen állása szerint, a gyógyíthatatlan, neuro-degeneratív kór legjellemzőbben az idősebb korosztályban mutatkozik meg, ahol a központi idegrendszer berkein belül, az agytörzsi ganglionok károsodásának talaján lát napvilágot. A kialakult károsodással zavart szenvednek vagy elhalnak a mozgáskoordinációért felelős idegsejtek, és csökken a ganglionok által termelt dopamin hormon szintje is, mely ingerület átvivő anyag tisztjét tölti be a szervezetben.
Azonban, hogy pontosan mi okozza a ganglionok pusztulását, arra jelenleg csak feltételezéseink vannak. Szerepet játszhatnak benne a különféle központi idegrendszert érintő fertőzések, egyéb degeneratív betegségek, illetve antipszichotikumok (pszichózisok elleni gyógyszerek) és különféle kábítószerek is, melyek előidézhetik a láncreakció elindulását.
A külső tényezőkön kívül a genetika is szerepet játszhat a károsodások kialakulásában, akárcsak az előrehaladott életkor. Az első tünetek általában 50-60 éves kórban jelentkeznek, azonban eltérések előfordulhatnak.
A hajlandóságot tekintve, a betegség leggyakrabban férfiakban, többszörös fejsérülteknél, és rendszeres méreganyagokkal érintkező emberek körében jelenik meg.
A tünetek sokaságában:
Számos központi idegrendszeri tünet mellett rengeteg jellemző tünettel jelentkezik, melyekről könnyen felismerhetővé válik a kórkép. Ilyen tünet például a nyugalomban előforduló görcsös remegés a kezekben, lábakban. Ezen kívül, gyakran megfigyelhetőek a járásban kiütköző rendellenességek és korlátozottságok. Ilyen például a lassú és csoszogó járás, a fordulás és az irányváltoztatások nehézsége, a mozgásindítás nehézsége, illetve a bizonytalan egyensúlyú és koordinációjú, egy oldalra kitérő járásmintázat. A járás korlátozottságai mellett, hozzájárul a mozgás nehézségéhez jellemző görnyedt, görcsösnek tekinthető testtartásuk, melyben a nyak túlfeszítetten emelkedik ki a hajlítottságba görbült végtagok és testrészek halmazából.
A betegségben jellegzetes rigoros izomtónus fokozódás, nem csak a mozgatószervrendszer izmaira, hanem a légzésben résztvevő izmokra is kifejtheti hatását, melynek következményeképp a légzés elégtelenné, nehezítetté vállhat. Így különösen fontos a Parkinsonos betegek esetében a megfelelően alkalmazott légzőtornák tartása, betanítása és alkalmazása.
Másodlagos tünetekként gyakran megemlítik az egyre kisebb betűkkel való írást (micrographia), a nyelésben-, beszédben-, artikulálásban való nehezítettséget, a jellemzően meglassult, skandáló beszédstílust, az egyre kifejezőbb szellemi hanyatlást és demenciát. Vegetatív tünetekként gyakran megjelennek a vizelet- és székletvisszatartási panaszok, a fokozott izzadás. A kór előrehaladtával egyre súlyosabb formát ölthetnek az érzelmi- és értelmi, kognitív téren fellépő panaszok, melyek közül az érzelmi labilitás, a meglassult gondolkodás és memóriazavarok, alvás zavarok lesznek a legjellemzőbbek. Gyakori, könnyen felismerhető tünetként jelenik meg az érintettek arcán az úgynevezett lárva arc, mely maszkszerű, kifejezéstelen megjelenésével sejteti az érzelmek kifejezésének zavarát.
Kezelhető, avagy gyógyítható a Parkinson-kór?
A betegség kiszolgáltatottságából teljes mértékben szabadulni nem lehet, azonban konzervatív és műtéti kezelések segítségével akár jelentős javulások elérésére számíthatunk!
Napjainkban, a műtéti terápia színpadán a mély agyi stimuláció kerekedik felül a roncsolásos műtétekkel szemben. Az előbbi eljárás során, egy- vagy kétoldalra elektródát ültetnek be az érintett agyi területre, melynek speciális ingerlésével, képesek lehetnek csökkenteni és redukálni a különféle kóros funkciózavarok és tünetek kifejezettségét, súlyosságának fokát.
A csökkent dopamin termelésből következtetve, egyszerűen kitalálható, hogy gyógyszeres kezelésében a dopamin megfelelő mennyiségű pótlása lesz kifejezetten fontos, a betegség kordában tartásának és javításának céljából.
Azonban a konzervatív kezelésben is speciális és kimagaslóan fontos szerepet tölt be a megfelelően alkalmazott szakmai gyógytorna is. A kóros mintáktól való távolítással, a testtartás korrigálásával, a mozgásindításra és irányváltozásra fokuszáló gyakorlatokkal, az érzelmekkel diktált arctornával és manipulációs készség fejlesztésével, az egyensúly és koordinációs gyakorlatokkal, járógyakorlatokkal, megfelelően alkalmazott mobilizációs és izomerősítő tréninggel hatalmas eredmények és javulások érhetőek el a betegség feletti uralom visszanyerésének színterén.
Ennek tudatában, úgy hiszem, az egyik legfontosabb lépés egy Parkinson-kórban szenvedő beteg terápiájában a mozgástudat kialakítása, helyreállítása, mely nem csak az érzelmi és szellemi funkcióira lesz bizonyítottan pozitív hatással, de fizikai korlátok legyőzésében is jelentős javulásokat hozhat a beteg számára.
Konklúzió:
A Parkinson-kór, avagy reszkető bénulás, egy neuro-degeneratív, gyorsan súlyosbodó betegség, mely az agytörzsi ganglionok pusztulásának és a dopamin szint csökkenésének talaján alakul ki. A károsodás oka jelenleg ismeretlen, azonban feltételezhetően fertőzések, fejet ért ismétlődő traumák és vegyszerekkel való többszöri érintkezés is hajlamosító tényezők lehetnek. Fontosabb tünetei között szerepel a végtagok remegése, irányváltoztatási nehézségek, mozgásindítási nehézségek, kognitív és mozgásbeli meglassultság, érzelmi zavarok, micrographia, jellegzetes testtartás, korlátozott és kóros járásmintázat egyensúlyzavarral és koordináció béli nehézségekkel.
Kezelésében műtétekkel és konzervatív terápiával is jelentős változások és javulások érhetők el a beteg életében. Különös jelentős a mozgás, a gyógytorna szerepe, mely elősegíti azt, hogy reszkető marionett bábuk helyett új esélyt kaphassunk az élettől abban, hogy újra uralhassuk saját testünket, megszilárdítva benne a törekvést, a motivációt és a harmóniát.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha szeretnél hasonló témákban olvasni, akkor lesd meg ezt is:
