A félelem egyike azon kellemetlen jelenségeknek, amelyet az átlag igyekszik elkerülni, hiszen mégis ki akarna önkényesen negatív érzésekben részesülni? Ennek ellenére akadnak, akik élvezik a félelmet, és keresik az ezt kiváltó okokat. Szerencséjükre egy horror filmtől kezdve a tandemugrásig bőven lehet válogatni, mindenki meg tudja találni azt a szintet ami neki még nem feszegeti tűrőképessége határit. Akik pedig rettegnek ettől az érzelemtől, hiába az erőfeszítés, a félelem ugyanis elkerülhetetlen része az életünknek, s a szerepe jelentősebb hatással bír, mint azt gondolnánk.
Ez érzelem kialakulása egészen létezésünk kezdetéig vezethető vissza, mikor is kulcsfontosságú volt, hogy egy hatalmas ragadozó láttán menekülőre fogja az előember. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy aki félt az tovább élt, mivel jelentősen nehéz lett volna a fajfenntartás azok számára, akik darabokban végezték egy állat gyomrában.
Élettana
Fenyegetés esetén a talamusz (szürkeállomány tömeg a köztiagyban) bizonyos parancsokat küld az amigdalának (ez felel az érzelmi reakciók feldolgozásáért). A gyors jelzés (ami közvetlenül az amigdalára hat) a hipotalamusz felé sugall egy bizonyos támadó vagy menekülő ingert, s ez azonnali reakciót, vált ki, (akkor is ha nem tényleges a veszély) mely gyakran egy gondolkozás nélküli hirtelen mozdulatban mutatkozik meg, ami akár életmentő is lehet, olykor pedig teljesen felesleges. Ezzel szemben a lassú útvonalon először egy helyzetelemzés történik, aminek időtartama függ az adott személy tapasztalataitól, majd a hipotalamusz az érzékelő kéreg felé küld további elemzéseket. Amikor ezek az információk véget érnek, a hipotalamusz az amigdala felé csatolja vissza a megszületett választ, ami menekülés lesz, vagy pedig egy jelzés arra, hogy még sincs veszély, csak egy téves riasztás volt az egész procedúra. Ilyenkor a szervezetnek idő kell, amíg megnyugszik, hiszen rengeteg élettani mechanizmus játszódik le szervezetünkben, ha az lehetséges veszélyt észlel.
Tünettana
Amit mindenki észrevesz magán félelem esetén, a szapora légzés és szívverés, a végtagok remegése, libabőr, hidegverejték, esetleg fájdalomszerű érzés a hasban. Ezek mind okkal történnek, midőn felkészül a szervezet a menekülésre. A szapora légzés és szívverés által gyorsabban jut oxigén és vér az izmokba, a remegés pedig ennek megnyilvánulásaként jön létre. A libabőrt a bőr alatti izmok megfeszülése okozza és ilyenkor a szőrszálak is kimerevednek, ennek különösebb jelentősége ma már nincsen. Viszont az előembernek roppant előnyös lehetett ez a jelenség, hiszen akkor még lényegesen több szőr borította a testüket, amik megmeredtek és ennek következményében nagyobbnak látszódtak tőle a ragadozók ellen. Amikor azt érezzük, hogy végtagjaink elkezdenek kihűlni, igazából csak összeszűkülnek az ereink, hogy az izmokba jusson a vér és esetleges sérülés esetén ne legyen olyan hatalmas a vérveszteség.
Ma már nem kell halálosan rettegnünk attól, hogy bármelyik pillanatban levadászhat minket egy méretes fenevad, de ennek ellenére is akad bőven okunk a félelemre akár napi szinten, csak kevésbe múlik rajta a túlélésünk. [1] Hegedüs Fatime Rék
[1] Ha egy félelmetes sorozatra vágysz: https://infozio.wordpress.com/2021/01/26/penny-dreadful-londoni-remtortenetek-sorozatajanlo/
