Szeretteinkkel töltött minőségi idő a mentális feltöltődés egyik fő támogatója és egyben számos betegség hatásos gyógyszere is. Egy váratlan baleset, sérülés vagy betegség esetén akár sorsfordító is lehet családunk és barátaink jelenléte és támogatása. Azonban mit tehetünk akkor, ha minden bátorító mosoly mögött is az ördög kapzsi tekintetét látjuk? Az ismerősök felismerésének hullámát meglovagolva, ma ismét egy – a prozopagnóziához hasonlatos – érdekes szindrómáról lesz szó, melyet még az 1923-as évben egy Jean Marie Joseph Capgras nevű francia pszichiáter fedezett fel. A kórkép, felfedezője után a Capragas-szindróma nevet kapta.
A maszk mögötti emberek
A Capragas-szindróma jelenléte a családok számára igen megrázó és megdöbbentő lehet. Ugyanis a szindrómában szenvedő valami átverésre gyanakszik. Szilárd meggyőződésévé válik, hogy szerettei álarca mögött imposztorok húzódnak meg, akik a bizalmába akarnak férkőzni. Gyakran tehetnek ahhoz hasonló kifejezéseket, mint például: „Ennek a nőnek a mosolya olyan, mint édesanyámé, de anyám ennél sokkal jobban szokott örülni!”, „Ez a férfi olyan, mint az apám, de ő lassabban vezet!”.
A különbségek konstatálásán túl, a paranoid téveszmék miatt viselkedésük szinte kiszámíthatatlan. Sajnálatos módon gyakori, hogy erőszakosan, kifejezetten agresszívan lépnek fel az állítólagos imposztorok ellen. Ezen esetek annyira radikálissá vállhatnak, hogy a gyilkosság potenciális veszélye mindig a levegőben lebeghet!
Az ismerősökön és családtagokon túl az érintett személy különféle ismerős helyszíneket, ismerős környezetben felfedezhető dolgokat, és mindezen túl még saját magát sem képes felismerni. A Capragas-szindrómás emberek kívülről szemlélik „életük filmjét”, melyet jól érzékeltet az a tény, hogy E/3 személyben beszélnek magukról.
Honnan érkeznek a „dublőrök”?
A szindróma általában valamiféle neurológiai- vagy pszichiátriai zavar következtében alakul ki. Az ilyen zavarokat „összeszedni” legegyszerűbb módon egy balesettel lehet, melynél az agy sérülést szenved el. Így, egy baleset következtében kulcsfontosságú megvizsgálni, melyik terület szenvedte el a sérülést, mely indukálja a károsodási folyamatokat.
A bevezetőben említettem a korábbi cikkem témáját, a prozopagnóziát, melyben az illető képtelen felismerni az ismerős arcokat. Ez a két kórkép igen hasonlatos egymáshoz, így mindenképp szükséges őket egymástól elkülönítenünk ahhoz, hogy pontos neurológiai- és pszichiátriai diagnózist kaphassunk. Ennek egy végtelenül egyszerű módja van, ami a fénykép felismerési próba. Megkérik a betegeket, hogy válogassák ki a fényképek közül azokat az embereket, akik az ismerőseik közé tartoznak. A prozopagnóziás ember, mivel a tudatos arcfelismerésre képtelen, ezért nem lesz képes megfelelő módon teljesíteni az elvárt feladatot, a Capragas-szindrómás társaival szemben.
A maszkok gyártásának titka:
A két betegség összefüggése az arc felismerésének komponensein alapszik, melyeket két terület együttes működése tenne lehetővé. Az első komponens az arc tudatos felismeréséért felel, még a második komponens maga a limbikus rendszer, ami szolgáltatja az érzelmi töltést a folyamatban, melynek köszönhetően felismerjük az adott személyt. Mindkét betegtípus esetében ezzel a két komponenssel lesz probléma, azonban míg a prozopagnóziás betegnél az első komponens szenved zavart, addig a Capragas-szindrómában szenvedő esetében a limbikus rendszer felől érkező információk vesznek el. A hiányzó emocionális hatás ellensúlyozására a beteg az ismerősök személyébe bújt hasonmásokra gyanakszik, így próbálja kompenzálni, megérteni azt, miért nem ismeri fel az ismerős arcokat.

Elmaszkírozott problémák
Természetesen nem csak baleset, hanem más neurológiai- és pszichológiai kórkép is meghúzódhat a dolgok hátterében. Előfordulhatnak olyan esetek is, hogy különféle skizofrén, pszichotikus állapotok társulnak a szindróma mellé vagy épp indukálják annak kialakulását. A kevés epidemiológiai vizsgálat ellenére azt mondhatjuk, hogy a pszichiátriai betegek között körülbelül 0,14%-ban fordul elő a szindróma. További kutatások pedig arról árulkodnak, hogy az esetek egy harmadáért a balesetek a felelősek.
Konklúzió:
A prozopagnózia ikertestvére, a Capragas-szindróma egy olyan neurológiai- és pszichológiai, ritka kórkép, melyben az illető imposztoroknak hiszi saját ismerőseit. A problémát általában egy baleset okozza, ahol a limbikus terület sérülése ellehetetleníti azt az érzelmi töltet kialakulását, mellyel teljes mértékben felismerhetné a szeretteit. A szindróma hasonlóságot mutat a prozopagnóziával, azonban az előbbi esetben a probléma nem a limbikus rendszerben, hanem magában az arcok felismerésében gyökeredzik. Így, egy egyszerű fénykép felismerési próbával meg lehet különböztetni a prozopagnóziás és a Capragas-szindrómás betegeket.
Habár a betegség tényleg ritka, mégis rengeteg fájdalmat okoz a betegnek és környezetének, így ebben az esetben is kiemelten fontos a beteg és környezetének pszichés támogatása. Azonban a telefonbeszélgetések ilyenkor csodákra képesek. Mivel ilyenkor nem vizuális, hanem auditív információkra tud támaszkodni a beteg, így ebben az esetben képes felismerni azt, hogy valójában ki is lapul az alatt a bizonyos álarc mögött, mely már annyiszor elvakította őt a korábbiakban.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Érdekel, milyen az, mikor a másik komponens sérülésének következtében a tudatos arcfelismerés szenved zavart? Akkor vesd bele magadat te is az ismeretlen ismerősök dilemmájába, a prozopagnóziások világába: