Biztos veled is előfordult már az, hogy nem ismertél fel egy ismerős arcot az utcán sétálgatva, vagy éppen a buszon hazafelé menet. Ez az ártatlan figyelmetlenség olykor roppant kellemetlen félreértéseket képes szülni, azonban jobb esetben akár viccesen is elsülhet.
Gondoltad volna, hogy van egy olyan betegség, mely állandó jelleggel okozza a már említett kellemetlenséget? Ugyanis a betegségben szenvedők nem képesek felismerni az emberi arcokat. A mai alkalommal is egy igen érdekes betegségről esik majd szó, mely a prozopagnózia, más néven az arcvakság.
Arctalanság dilemmája:
Habár látásélességükben és általános intelligenciájukban semmi kivetni valót nem találunk, mégis azt mondhatjuk, hogy az arctalanság dilemmáját legtöbbször valamiféle agysérülés okozza. Az agy részei közül is inkább a jobb oldali agytekervények panaszai okozzák a legkifejezettebb problémákat. Köztük érdemes megemlíteni a gyrus fusiformis-t és a gyrus linguinalis-t, melyek sérülése általában a legsúlyosabb panaszok kialakulásához vezet.
Habár arcunk számukra felismerhetetlen, azonban mégis képesek az azonosításra. Mivel az elsődleges azonosítás kiesik, így a másodlagos jellemzőink alapján képesek minket azonosítani. Ilyen másodlagos tényező lehet például a hajviseletünk, a ruhánk, az alakunk és természetesen a hangunk is.
A sérülések elkerülése azonban nem garancia arra, hogy a kórkép teljes mértékben elkerülhető, mivel a családon belüli öröklődésnek igen nagy szerepe van ebben a betegségben is.
Néma grimaszok
Az arcvakság tüneteinek súlyossága nagymértékben eltérhet attól függően, hogy milyen komoly károsodás szenvedett el az adott terület. Illetve, hogy a betegség mely típusa érinti az egyént.
A tudatosult prozopagnózia, az arcvakság fajtái közül egy igen radikális forma. Ebben a típusban szenvedő emberek képtelenek hasonlóságokat felfedezni, vagy épp különbségeket kiszúrni az arcok között. Az arcfelismerési rendszer feldolgozási folyamatainak korai degenerálódása miatt, nem képesek felismerni az arcon észrevehető jellemzőket sem, mint például az illető nemét vagy akár az életkorát. Így, csakis a másodlagos azonosítási módszerekre tudnak támaszkodni, azaz a megjelenés és a hang alapján képesek felismerni, illetve tájékozódni a velük szemben álló partnerről.
Az asszociatív formánál, az arcfelismerés és a sematikus memória kép problémája az, ami felmerül. Azonban enyhébb tünetekkel rendelkezik, mint a tudatosult fajta, így a páciens képes fényképről különbségeket, hasonlóságokat, nemet és akár életkort is megállapítani. Ezzel ellentétben a közvetlen arcfelismerésre továbbra is képtelenek. Személyes találkozáskor, az azonosításban a legnagyobb segítséget nekik is a másodlagos azonosítási tényezők nyújtják.
Ahogy már a korábbi soraimban említettem, az arcvakság öröklődés útján is felütheti a fejét, így létezik egy örökölt fajtája is. A forma igen változatos lehet, így akár okozhatja egy domináns gén is, vagy akár a fejlődési rendellenességek is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A fejlődési rendellenességek közül a nonverbális tanulási zavarral, az autizmussal és a Williams-szindrómával gyakran együtt jár a kórkép. Azonban ne feledjük, hogy ezek a rendellenességek igen komplexek és változatosak, így ne bocsátkozzunk elhamarkodott feltételezésekbe!
Testi déjà vu:
Az arcvakság kutatása egy igen érdekes terület, mely tökéletesen illusztrálja, milyen komplex betegségről is beszélünk. Ugyanis tudatos és tudatalatti vonatkozása is van.
Kísérletekkel megállapították, hogy, habár képtelen felismerni a képről az arcokat – sőt, azt sem képes megmondani ismerős vagy nem ismerős arcát látja-e – mégis a kiváltott- és a tudatalatti érzelmek vizsgálata közben, az ismerős fénykép látványára megemelkedtek a reakció értékek. Mindannak ellenére, hogy továbbra sem volt képes tudatosan felismerni az adott illetőt. Ez mind bizonyíték volt arra, hogy akiknek sértetlen az észlelési feldolgozása, ők tudatalatti szinten képesek kódolni az ingert. Azonban ez semmilyen esetben nem képes elérni a tudatos szintet, így elmarad tudatos felismerés élménye.
Arctalan világ:
Az öröklődési mechanizmus által, illetve a korai sérülések kialakulásával a felnőtteken kívül a gyermekeknél is megjelenhet a még több viszontagságot és nehézséget okozó arcvakság jelensége.
A betegség megértése, és a vele való együttélés természetesen egy nagyon hosszú és bonyolult folyamat a gyermekek és a környezetük számára is. A későbbiekben, többen úgy nyilatkoztak erről, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy ez valamiféle betegség lehet. Szent meggyőződésük az volt – a tapasztalataik alapján – hogy egyik ember sem képes arcról felismerni a másikat.
Nehéz detektálhatósága miatt, a gyermekkori prozopagnózia egy igen aluldiagnosztizált betegség. Viszont számos viselkedésforma utalhat a jelenlétére. Például az, hogy a betegségben szenvedő gyerekek gyakran választanak olyan barátokat, társakat, akik karakteresek, vagy épp valamiféle szembetűnő, kiugró jelleggel rendelkeznek. Így könnyebben azonosítják a barátaikat.
A beilleszkedés és a barátkozás összességében nehézkesnek mondható. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek félénken viselkednek. Jóval gyakrabban választják az egyedüli játékokat.
A különféle mesék és filmek nézése is problémát okozhat, így jobban kedvelik az olyan meséket, melyben a szereplők ugyanolyan ruhát hordanak vagy más, könnyen megkülönböztethető jelzőkkel rendelkeznek.
A kortársak és a mesékben megjelenő karakterek felismerése mellett természetesen a felnőtteket, családtagjaikat is képtelenek arc alapján azonosítani.
Az azonosítási problémák nem csak a magánéletben, hanem az iskolai életben is kihívások elé állítja a gyermekeket, melyre sajnos a közoktatás jelenleg nem képes megfelelő segítséget nyújtani.
Az arcokon is túl:
Az arcvakságon túl, a páciensek más olyan járulékos sérüléssel is rendelkezhetnek, melyek további felismerési problémákat okoznak. Például beszámoltak már olyan madárfigyelőről, aki meg tudta mondani milyen madarat lát, viszont az állat faját képtelen volt megállapítani. Azonban előfordult olyan eset is, melyben egy férfinak végig kellett nézni a parkolóban álló autók rendszámtábláinak mindegyikét, hogy képes legyen felismerni saját autóját, mivel az autója külleme nem adott neki elég információt az azonosításhoz.
Konklúzió:
A prozopagnózia, másnéven az arcvakság az arcfelismerés képességének zavarát, hiányát jelenti, melyben az illető képtelen még az ismerős és az ismeretlen elkülönítésére is. Leggyakrabban a panaszt a jobb oldali agytekervények sérülései vagy épp az öröklődési hajlam okozza.
A betegség természete a sérülés súlyosságától és milyenségétől, illetve az öröklődéstől és a betegség típusától is függ, melyből három típust különbözettünk meg. A tudatos típusban a felismerés képtelensége igen radikális, míg az asszociatív típusban több másodlagos azonosítási tényezővel képesek a páciensek a felismerésre.
Igazán nagy nehézségeket gyermekkorban tapasztalnak meg, ahol a felismerési nehézségek, szórakozási lehetőség korlátoltsága mellett a tanulmányaik teljesítése is nehézkessé válik.
Az ismeretlen ismerősök dilemmája nem az egyszerű panaszok közé tartozik. Viszont a megfelelő, mielőbbi diagnózissal, toleranciával, türelemmel és bátorítással elérhetjük, hogy ismertlen ismerősök helyett barátokká, szeretekké válhassunk, akár a ruhánk, akár a frizuránk vagy épp a hangunk alapján.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Kíváncsi vagy, hogy lehetnek a központi idegrendszeri zavarokkal élő emberek is lenyűgöző tehetségű művészek? Szücs Réka Savant-szindrómáról szóló cikkében mindenre választ kaphatsz:
