A gyász az emberi lét egyik legnehezebb folyamata, mégis mindenki életében megjelenik előbb vagy utóbb. Amikor a sorozat elején megismertem Jimmy-t, a terapeutát, akinek látszólag romokban hevert az élete, akkor nem gondoltam volna, hogy az ő története mennyire tanulságos lesz. Három évad után viszont tűkön ülve várom a negyedik érkezését, annyira hozzám nőtt ez a meglehetősen drámai, mégis szívmelengető történet a napfényes Kaliforniából.
Jimmy korántsem szokványos terápiás módszerekkel dolgozik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy feltalálta a saját módját, amivel látszólag több kliensével is áttörést ért el, a kognitív viselkedésterápiával ellentétben. A főnöke, Paul, és a kollégája, Gaby, viszont másképp látják, gyorsan szemet szúrt nekik a férfi óvatlansága. Szerintük Jimmy határokat lép át és túlságosan belefolyik a betegek magánéletébe, ami odáig fajult, hogy az egyik kliens beköltözött hozzá. A figyelmeztetésük nem ért célba.
A Direkt Terápia egy olyan sorozat, amely rengeteg meglepetést tartogat magában, már az első epizód tele volt számomra érdekes fordulatokkal. A dráma és a vígjáték ötvözése egy olyan különleges hátteret adott Jimmy történetének, ami segít feldolgozni a műsor központi témáját, a veszteséget. Jimmy egy évvel az első évad kezdete előtt elvesztette a feleségét egy tragikus autóbalesetben. A férfi élete teljesen szétesett, ami miatt a lánya, Alice, eltávolodott tőle, a szomszédokhoz menekült, és a legjobb barátja is feladta a próbálkozást. Magára maradt a gyászban a saját döntései miatt, egy ponton pedig úgy tűnt, hogy soha nem lesz jobban.
Alice, a lánya iránt érzett szeretet és a munkájához való elköteleződés azonban lassú, de biztos változásokat hozott Jimmy életében. A makacs, sokszor lobbanékony férfi legbelül mélyen együttérez másokkal és segíteni akar a társainak. Bár a családja egy szerencsétlen éjszaka alatt széthullott, ez nem azt jelentette, hogy teljesen magára maradt. A sorozatban minden szereplőnek kulcsfontosságú szerepe van és nem csak díszletként vannak jelen. Nézőként is gyakran úgy érezzük, hogy tagjai vagyunk ennek a társaságnak. Egy család nem mindig a szülőkből, nagyszülőkből és a gyerekekből áll.
A sorozatot elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a vígjátékokat. A poénok nagyon okosan vannak elhelyezve a történetben, sokszor a vicc saját magát írja meg. A nehéz helyzetekben gyakran segít a nézőknek feldolgozni a helyzet súlyát, anélkül, hogy túlságosan tragikusra fordulna a hangulat. Emellett a dráma műfaja dominál, mely szinte természetes a sorozat témája mellett. A gyász és a veszteség feldolgozása egy komplex folyamat, ahol olykor jó és rossz időszakok váltják egymást, a sorozat dinamikája pedig kifejezetten jól érzékelteti ezt.
Jimmy komplex, szórakoztató karaktere, a napfényes Pasadena városa és a családias közeg, amit a karakterek alkottak, mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt befejeztem mind a három évadot. A vígjáték műfaj ellenére a sorozatot sokszor nem volt egyszerű nézni, viszont az őszintesége miatt minden percet megért. Sokat nevettem, sírtam, de mindeközben reményt is adott a számomra.
Pápai Liza
Képek forrása: IMDb hivatalos oldala
Ha tetszett a cikkem, akkor olvasd el ezt is!
