Az emberi test alapvetően szimmetrikus (a belső szervek elhelyezkedésétől eltekintve). Cipőhúzáskor kétszer kötünk cipőfűzőt, mindkét kezünkön kifestjük a körmünket, az arcunk mindkét oldalát kisminkeljük vagy leborotváljuk. Képzeld el, hogy milyen lenne, ha mindezeket csak az egyik oldaladon tennéd meg. A Neglect-szindrómás betegeket könnyen fel lehet ismerni ezekről a tulajdonságokról. Nézzük, mit kell tudni erről az érdekes betegségről!
Oliver Sacks írt először erről a tünetegyüttesről. Feljegyzéseiben egy betegről írt, aki nem tudott kiszállni az ágyából, mert azt hitte a saját lábára, hogy egy tetemé, amit az ápolók tettek oda. Volt olyan beteg, aki azt mondta a saját karjára, hogy az művégtag, és elküldte a lányát, hogy keresse meg a saját karját. Itt figyeltek fel először erre a szindrómára.
A Neglect-szindróma, másnéven hemineglect vagy téri vizuális neglect szindróma, általában a jobb oldali stroke következménye (ritkábban bal oldalon is előfordul). Stroke során az érintett agyfélteken nem lesz megfelelő a vérellátás, így sejtpusztulás jön létre. Érdekes módon, a sérült féltekével ellentétes oldalon, azaz a bal oldalon fognak jelentkezni a problémák. Ezek a betegek általában nem figyelnek és nem reagálnak a bal oldalról érkező információkra. A hétköznapokban ez úgy ütközik ki, hogy például nem fésülködnek a bal oldalon, nekimennek valaminek, ami tőlük bal oldalra helyezkedik el vagy nem eszik meg a tányér bal oldalán lévő ételt.
A szindrómát tünetek alapján több csoportra lehet bontani, megfigyelve, hogy milyen funkciók esnek ki. Szenzoros defekt lesz, amikor a beteg a külvilágból érkező ingertípust figyelmen kívül hagyja, legyen szó vizuális, hangalapú vagy tapintási ingerről. Ilyenkor a beteg adott esetben nem veszi észre a tőle balra lévő embert vagy, ha valamennyire érzékeli is, nem veszi észre, ha a másik személy elkezd beszélni hozzá. Motoros probléma esetén a beteg kevésbé fogja használni a bal oldali kezét/lábát, nem azért, mert sérült, hanem mert nem tudatosítja, hogy ott van. Reprezentációs neglectről lesz szó, amikor a beteg agyában leképződő kép is hiányos lesz. Ez általában akkor vehető észre, amikor írnak vagy lerajzolnak valamit.
A neglect szindróma kísérő tünete lesz az anosognosia. Nevezhetjük ezt a hiányérzet hiányának is, hiszen a beteg nincs tudatosan tisztában, hogy a világ egyik felét nem úgy látja, mint mások.
A szindróma megléte jelentősen le fogja lassítani egy stroke-on átesett beteg rehabilitáscióját, ezért több terápiás módszert használnak a tüneteinek enyhítésére. Ilyen például az optokinetikus stimuláció, amikor egy vizuális ingerrel a beteg figyelmét az érintett oldal irányába terelik. Ezen kívül alkalmaznak occipitalis (tarkótájéki) vibrációt, valamint a kezelő kimozgathatja a beteg nyakát, úgy hogy az teljesen ellazítja magát. Gyógytorna alatt a betegnek minél többet kell az érintett irányba mozognia (például forgásokkal-törzsrotáció) vagy sokat kell tornáznia az érintett oldal végtagjaival. Természetesen a betegek a mozgásos terápiákon kívül gyógyszereket is szednek, általában dopamin tartalmúakat (levodopa, bromcritpine, apomorphine).
A neglect szindróma általában felnőtteknél gyakoribb, mint gyerekeknél. Akiket gyerekkorban érint, azok mid felépülnek általában, az agy ruganyosságának köszönhetően. Bár a felfedezett gyógymódok remek eredménnyel szolgálnak, még mindig nem tudják pontosan ennek a rejtélyes betegségnek a pontos hátterét és a leghatékonyabb kezelését sem.
Kaitz Réka
Hivatkozás:
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkem, ajánlom a figyelmedbe ezt is:
