Ha az emberiséget sújtó nagy járványokról beszélünk, kivétel nélkül szinte mindenkinek elsőként a fekete halál/dögvész fog eszébe jutni nem véletlenül, hiszen a rettegett kórság a középkori Európa lakosságának közel a felét kiirtotta.
Megjelenése
Az általános hiedelemvilág a pestisjárványt automatikusan a középkorhoz köti, pedig a történészeknek már a legkorábbi, írásbeliséggel rendelkező ókori civilizációból származó számos bizonyítéka van. Az egyiptomi Ebers papirusz, az indiai ájurvéda szövegemlékekben is található rá utalás, Mezopotámiában pedig külön Istenség óvta az ókori polgárokat a kíméletlen megbetegedéstől. A kórt a 16. században kezdték el Fekete Halálként emlegetni, s temérdek nézet alakult ki a betegség valódi eredetéről. Lehetségesnek tartják, hogy az akkori pestis nem ugyan az a kór, mint az újabban felbukkanó 19. századi járvány, ugyan is a tömegsírokban fellelt holttestek DNS-mintáinak alapján megállapíthatóvá vált, hogy két -féle problémát különíthetünk el egymástól, melyek az úgy nevezett orientalis és medievalis variánsok. A két fajta betegség nem azonos terjedőképességgel rendelkezett, továbbá tünetileg sem voltak egyformák.
Terjedése
A pesti kórokozója a Yersinia pestis egy patkányokon élősködő bolha szervezetében megtalálható baktérium, mely a csípés által kerülhet az emberi vérkeringésbe. Emberről emberre való közvetlen terjedés is lehetséges tüdőpestis esetében, mikor is a betegség cseppfertőzéssel vándorol, levegő útján. A bubópestis a nyirokutakon keresztül a májat, lépet és tüdőt teszi célpontjául elpusztítva az ottani sejteket. A nyirokcsomók megduzzadása okozza a tipikus pestises bubókat, amik bevérződnek, lilásfekete színt öltenek, végül elhalnak.
Történelme
A keresztény múltra visszatekintve i. e. a második évezredben bukkan fel elsőként a járvány, mégpedig az ótestamentumban. Ekkor a „dögvész” kifejezéssel illették, s jelenlétét isteni átokként azonosították. Korábban az egyiptomi hét csapás között szerepelt, ezt követően az apokalipszis negyedik lovasaként jelenik meg Mózes V. törvény summájában.
Mivel a pestis nem volt tekintettel sem rangra, sem vagyonra az eddigi hierarchikus társadalmi létra okai meg meg repedezni látszottak. Tömegével haltak meg papok, polgárok, nemesek és bűnözők. Egyháztudósok szerint a pestis remek ösvény volt a reformáció kikövezéséhez. A felértékelődött földmunka a pusztulások végett pedig a feudális rend alapjait tökéletesen megszilárdította.
Magyarországon 1676-ban tombolt a pestis első hulláma. II. Rákóczi Ferenc úgy ír erről, hogy két ellenséggel kell harcolnia: a járvánnyal és a labanccal. Ezen aggodalmára valós okot ad a tény miszerint az 1708-tól dúló fekete halál jóval több áldozatot követelt, mint az egész szabadságharc. 1710 körül az országszerte pusztító járvány miatt a helytartótanács elrendelte a szegényekről való, kötelező jellegű kórházi gondoskodást.
Az utolsó járvány méretű hullámot 1994-ben jegyezték fel az indiai Surat tartományban, ám jelenleg is akadnak pandémiás gócpontok a világban. A legtöbb esetet Kelet- Afrikában regisztrálják, illetve a leginkább veszélyeztetett terület Madagaszkár szigete. [1]
[1]Ha érdekel a sorozat előző része, kattint a linkre: https://infozio.wordpress.com/2022/03/23/tortenelmunk-jarvanyai-ii-a-lepra/
