Két pár széttaposott cipővel a bőröndömben, családtól és barátoktól távol töltött születésnappal a hátam mögött és rengeteg megtett kilométerrel a lábamban várom, hogy felszálljon a Budapestre tartó gépem. Ekkor az időeltolódás miatt már lényegében azt sem tudom, milyen nap van, a biológiai órám állását vagy a telefonom képernyőjén látható időt kellene alapul vennem, de ennyi élménnyel gazdagodva, jelenleg ennek a kérdésnek a megválaszolását nem is érzem olyan sürgetőnek.
2023 nyarán volt szerencsém 3 és fél hetet az Egyesült Államokban töltenem és Amerika néhány ikonikus városába és természeti csodáihoz ellátogatnom.
Utunkat a keleti parton kezdtük, New York és Washington “kötelezőihez” ellátogattunk. Jelenleg az utazás ezen része elveszik a nyugati part tapasztalatainak árnyékában, de egészen biztos vagyok abban, hogy csupa jó pillanatom fog még származni abból, ha látok egy Manhattanben játszódó képsort és előtörnek majd az emlékek, hogy igen, itt jártam. A Central-park csodálatos és az Empire State Buildingen sétálni is maradandó élmény volt, de egy biztos, a New York-i tapasztalataimnak köszönhetően nagyot nőttek a szememben azok a rendezők, akik Manhattant annyira csillogónak tudják látni, mint amilyennek a filmjeik bemutatják. Természetesen lehetséges, hogy rajtam volt csak “rossz szemüveg” és sokan élik meg úgy az ott töltött időt, ahogy azt a Szex és New York vagy bármely más alkotás átadni igyekszik.
A 11. napon jött el igazán az én időm: pálmafák, tengerpart, napsütés, természetközelség és a minden jóba szükséges “rossz”, a napi 3-5 autózással töltött órák időszaka. Mintha még a levegő is más lett volna Beverly Hills utcáit járva, vagy a Hollywood felirat felé túrázva. Szerencsére van hely, ami felülmúlja azt, ahogy a TV képernyőjén keresztül látjuk. Venice-beach számomra teljes mértékben megadta az értelmét az amerikai útnak. 10 napig valami hasonló élményre vártam, hogy azt érezzem, érdemes volt ekkora összeget egy utazásba fektetni, de az óceánba belerohanva, az utcai zenészek között sétálva abszolút megkaptam azt, amire “éheztem”. Ezt csak tetőzték a természetben tett túrák.
Hourshoe-Band, Grand-Canyon, Antilop-Canyon, Sequoia vagy Yosemite nemzeti park? Választani sem tudnék. Egyik nap még a Marson, következő nap pedig mintha az Óriások Földjére léptem volna.
San Francisco pedig pont jókor érkezett. A 40 fok helyett a 20 Celsius alatti hőmérsékletben sikerült “fellélegeznünk”. A villamos oldalára kapaszkodva teljesen átadhattuk magunkat az igazán kellemetlen, nagyon turista érzésnek, majd utolsó állomásunk, Monterey felé vettük az irányt.
Magyarországon is tapasztaljuk a szegénységet, az utcán élő sorsokat. Statisztikai adatokkal nem rendelkezem, de egy biztos, nagyobb ország, több szomorú sors, ami számtalanszor jobban szívenütött, vagy épp félelemmel töltött el, mint azt vártam magamtól. Las Vegas végtelen ingerében való elveszésen egy pillanatra túllépve, érdemes az emberek tekintetét keresni és megvizsgálni a benne látható, vagy pont, hogy nem látható dolgokat…
A kulturális “sokk”, amiről mindenkitől olyan sokat hallottam, számomra nem volt annyira intenzív. Például a legtöbb ruhabolt megtalálható Európában is, hasonlóan öltöznek az emberek, mint akár itthon, persze extravagánsabb külsejű egyénekkel többször találjuk szembe magunkat, de számtalanszor tört be a fejembe a gondolat, hogy milyen is lehetett a 70, 80, 90-es években Magyarországról az USA-ba érkezni, mikor ott már tombolt a hip-hop korszak, itthon pedig a rendszerváltás időszakát éltük. A kulturális “sokk” elmaradásának köszönhetően szinte az elejétől otthonosan sikerült mozogni, de természetesen meglepetések akadtak bőven. A Time-Square-en csupán testfestést viselő nyugdíjas asszonyon kívül, például magyarként abszolút szokatlan, hogy a benzinkúton és néhány vendéglátóegységben előre kell fizetni, az élelmiszerboltokban pedig tömött polcokon sorakoznak a mikroban elkészíthető, félkész/ kész konzerves, zacskós, dobozos óriás kiszerelésű ételek. Természetesen dietetikus szemem sem maradt csukva. Az amerikai táplálkozási szokásokról nem ejtenék túl sok szót, amit előzetesen hallottam és amit én személyesen tapasztaltam, teljes mértékben alátámasztják egymást. Egyik hosszú autós utunk alkalmával esett meg, hogy kávévásárlás közben sikerült “lebuknunk”, nem amerikaiak vagyunk, mivel cukor nélkül kértük az italt. Maga a barista emelte ki, hogy ez a helyiekre mennyire nem jellemző. Ehhez hűen még a kenyeret is cukrozzák. “Csak” 3g hozzáadott cukrot tartalmazó kenyeret szinte mindenhol sikerült nagy nehezen találni, illetve egyszer kifogtunk 0g-osat is. Ami meglepett bevásárlás közben, hogy minden terméken feltűnően ki van emelve az adott étel tápértéke, sőt a legtöbb gyorsétteremben is. Baseball meccsen a legtöbb ember által vásárolt menü ajánlat 1490 kcal energiát tartalmaz, nem is értem, hogy nem veszik el ezek az információk (az árról nem is beszélve) a kedvüket az elfogyasztásától, de mindenesetre úgy gondolom, ez alapján sok kérdésünkre választ kaphatunk. Természetesen a parton találkoztunk nagyon csinos alkatú, sportos egyénekkel is.
És mit eszik egy vegán az USA-ban? Természetesen a mentőöv a sültkrumpli, de a legtöbb helyen nem kell ilyen eszközökhöz folyamodni. Az utcai árusoknál is van falafel, csupán egy olyan kávézóban voltam, ahonnan tovább kellett állni, mivel nem volt növényi tej, a mexikói éttermek és gyorséttermek is nagyon elterjedtek, ahol könnyen tudjuk sajt nélkül kérni a veggie burritot vagy tacot, ha pedig minden kötél szakad, minden boltban van bagel és humusz. A gyümölcsök nagyon finomak, és szuper kedvező akciókat lehet kifogni. Vásároltam például 3x250g áfonyát 5 dollárért.
Pontos anyagi költségeket a nagyközönség elé nem szívesen tárok, de egy biztos, bárhova is utazzon az ember, a világ összes pénzét el lehet költeni, de okosan gazdálkodni sem lehetetlen (az USA-ban sem).
És honnan van egy egyetemista fiatalnak ilyen horderejű utazásra kerete? Különböző ösztöndíjakból! Minden hallgatótársamat arra bíztatok, hogy járjátok körül a számotokra elérhető opciókat, hiszen a szoctámon és a tanulmányi ösztöndíjon túl nyílik csak meg a lehetőségek igazi tárháza.
A gép lassan landol, én pedig hallgatok még néhány Aaron András dalt, amik a 4000 megtett kilométeren, 5 államon keresztül kísértek.
Szerb Kata
Olvass Németh Doma Amerikában szerzett élményiről:
