„A PTE-ről az USA-ba” interjúsorozat második része kapcsán Németh Domával, vitorlás versenyzővel volt alkalmam beszélgetni. Doma másodéves gyógytornász hallgató, budapesti származású, de mégis a Pécsi Tudományegyetemet választotta – az intézmény sportolók felé mutatott hozzáállása miatt.
Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésem. Először nem Amerikáról, hanem az előzményekről szeretnélek kérdezni. Úgy gondolom, a többségében egyből felmerülő kérdés, hogy hogyan került a vitorlázás az életedbe?
A sportkarrierem lényegében a papámmal kezdődött, aki még apukám születése előtt vett Alsóörsön egy kis faházat a nádas közelében. Apukám és a testvére valamilyen szinten utat mutattak, hiszen Ők Csopakon elkezdtek vitorlázni, és így már szinte lehetetlen volt, hogy ne ragadjon magával engem is. Sok társamnak a vitorlázás 18 éves koruk után csak hobbiként marad meg. Ezzel szemben, engem nem akartak versenyeztetni nagyon korán, nem égtem ki, és megszerettem a sportot. Nem tartom magam egy óriási tehetségnek, de ahogy elindult az igazi munka, már minden jött. 4-5 éves koromban is versenyeztem, akkoriban a sí volt a sportom, és ahogy sok másik síelő, én is, mikor a téli szezonnak vége lett, mentem a vízre vitorlázni. Egy ideig ment egymás mellett a kettő, de ha igazán jó akarsz lenni, hosszabbra nyúlnak a szezonok, a nyár a télbe csúszik, így 2015-ben abbahagytam a síelést.
Igaz, 2021-ben Berecz Zsombor olimpiai döntőjét óriási izgalommal követtem végig, de mondhatni kissé ismeretlen a finn dingi hajóosztályban való versenyzés, ahol Te is indulsz, és amit, ha jól tudom, a 2024-es olimpián már nem fognak megrendezni. Kicsit mesélnél a sport hátteréről, technikai elemekről, milyen fizikum szükséges hozzá?
Igen, én is néztem a döntőt. Az egyik szemem sírt, mivel ekkor már tudtuk, hogy nekem ez a lehetőség nem fog állni, a másik viszont nevetett, hiszen Zsombor számomra egy példakép, jóban is vagyunk, sőt, az edzőm is volt egy rövid ideig, és természetesen nagyon örültem a sikerének. Jelenleg az én lehetőségeimet még igyekszem körbejárni, hogy mégis hogyan, miként tudnék ott lenni 2024-ben Párizsban.
Az alkat igazából hajó függő. Van, ahol többen mennek például egy hajóban, de nagy általánosságban az mondható el, hogy jó, ha alacsony vagy, nem túl nehéz, de mégis erős. A tudás és az időzítés, ami rettentően meghatározó, hogy mindent jókor és jól tudj végrehajtani. A finn dingi hajóosztályban a magasság és az erősség is fontos. Én talán minimálisan magasabb vagyok, mint az ideális, de ennek egy része erőben visszajön, a többit pedig megoldom.
Az edzéseimben sokszor fordul elő intervall, mivel egy futamot is szakaszokra lehet osztani, amikben különböző izomcsoportok dolgoznak. Megyünk szél fele és széllel megegyező irányba. Mikor szél fele megyünk, cikkcakkban haladunk. Ez inkább statikus terhelés főleg a combnak, a core izmok is nagy terhelést kapnak, de aktívabbat. A hullámon át kell rántani a hajót, ezért szükséges a heveder, amivel leszorítom magam, és így tudok „kilógni” a hajóból. Lefele, amikor 20 km/h-nál erősebb a szél, akkor jön a pumpálás szakasza, amikor a vitorlával kanalazunk a szélbe. A hullámszörfhöz tudnám hasonlítani, csak jóval nagyobb testtel. Sok a változó: a hullám, a szélhez képesti szög stb. Erre a szakaszra sokszor evezéssel edzünk, hiszen elengedhetetlen a robbanékonyság, de a fókusznak is meg kell lenni.
A januári vizsgaidőszakban be kell valljam, irigykedve néztem a Miamiban készült posztjaidat. Persze nem lábat lógatni mentél az USA-ba. Hogy alakult a Világ Bajnokság? Milyen élményekkel zártad a versenyt?
Összességében abszolút pozitív lett a végeredmény, ami a 2. hely, de voltak nehézségek. Nem saját hajóval mentem, csak az árbóc és a vitorla volt enyém. A verseny előtt 3 napot vitorláztam vele. Miután összeraktam a hajót, elkezdtem a beállításokat, amin lényegében minden múlik. Ez azt jelenti, hogy hol van az árbóc, amit egy kb. 10 cm-es részen tudunk állítani, de minden milliméter számít, és hogy alul és a dekken mennyire tolom előre. Az árbóc kb. a súlyomra van kialakítva, és így a hozzá és a súlyomhoz ideális beállításokat igyekeztem megtalálni. Első nap meglepően gyors voltam, megnyertem 3 mini edzőfutamot, de nem éreztem komfortosnak a hajót. Utána építgettem, állítgattam, és a verseny első napjára sikerült beállítanom. Egy verseny 10 futamból áll, ez 2-2 futamot jelent / nap. A verseny során 4 kilót fogytam, ez a sporttevékenység, a meleg és a stressz hármasának volt köszönhető. Az első versenynapon 2 második helyet csináltam, ami kissé megnyugtatott. Volt nap, amikor felborultam és nagyon mérges voltam, de sikerült 5. helyre visszajönnöm, ami azonban visszagondolva is hidegrázós érzés, mivel teljes fókuszba kerültem, és tényleg semmi más nem érdekelt, csak hogy „menni és menni”. Még az utolsó nap is tartogatott izgalmakat, mivel a mögöttem lévő spanyol srác 4 pontra volt tőlem. Ennek ellenére, miután lenyomtam a reggeli meditációt és tai chit, mosolyogva mentem ki a szobából, mindenkivel röhögcséltem és teljesen jó mood-ban voltam, egyszerűen tudtam mit kell csinálnom. Várható volt, hogy kis szél lesz. Kimentünk a vízre, végig azt mondtam magamnak, hogy lesz futam, de végül a szél nem akarta. Kíváncsi lettem volna arra a futamra, de a 2 órás várakozás után már nem halasztottak a versenyen, én pedig nagyon boldog voltam a behúzott VB 2. helyemmel.
Ezúton is szeretnék gratulálni, kitartást és további sikereket kívánok!
Szerb Kata
[i] Ha tetszett az interjúsorozat ezen része, mindenképp lesd meg az előzőt is: https://infozio.1367.hu/2023/03/30/pte-rol-az-usa-ba-interju-pinter-marton-mesterszakos-hallgatoval/
