Blog

Befagyott váll szindróma (Periarthritis humeroscapularis)

0
1 Befagyott Váll Szindróma (periarthritis Humeroscapularis)

A váll nem múló, felettébb kínzó fájdalma arra engedi következtetni az elszenvedőjét, hogy valami súlyosabb probléma bújik meg a színfalak mögött, mint egy egyszerű meghúzódás, avagy túlerőltetés. Cikkem témája, a befagyott váll szindróma, az egyik leggyakoribb váll probléma, mely igen alattomos módon képes rejtve maradni a vizslató szemek sugarai elől. Sajnálatos módon, lassú kialakulása és cseppet sem egyszerű felismerése miatt, legtöbbször a már említett húzódásra vagy ideggyulladásra használatos kezelést alkalmaznak a szakemberek. Ezáltal félrekezelve a pácienst, az állapota súlyosbodhat, így a gyógyulási idő is eltolódik.

A váll általános anatómiai áttekintése:

            Anatómiáját tekintve a vállízület testünk egyik gömbízülete. 3 tengelyű ízületként, számtalan mozdulat, mozgás kialakításának támogatására és létrehozására képes az őt körülölelt izmok, ínak, szalagok, ízületi zsákocskák és egyéb alkotókkal karöltve. Előző cikkemben említésre került, hogy az ízületek részei közül kettő kiemelten fontos számunkra – az ízület kialakításának érdekében.  Természetesen az ízületi fejre és az ízületi vápára gondolok. Esetünkben az ízületi fejet a felkarcsont felső, gömb alakú vége adja, míg a vápát a mellkas hátulsó részén elhelyezkedő lapocka, kar felöli végén található, kehely alakú ízületi árka adja.

            Fontos szerepet tölt be számunkra az ízületet magába foglaló ízületi tok, mely az ízületet körülvevő lágy szövetes szalagokból tevődik össze. Feladata az ízület határat szabva statikusan stabilizálni, melyben segítségére vannak a jelen lévő izmok (dinamikus stabilizátorok) is. Legjelentősebb stabilizáló izomcsoportként tartjuk számon a négy izomból összetevődő rotátorköpeny izmait. Természetesen az izmok a stabilizáló funkciójuk mellett a váll megfelelő mozgásainak kivitelezéséért is felelősek.

Mit jelent az, hogy egy váll befagyott?

            A szóbonforgó patológiát legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, hogy a környező lágy szövetek krónikusan begyulladnak. Azonban mit is jelent ez pontosan?

            Az ízület körül elhelyezkedő szövetek a gyulladás miatt megvastagodnak, merevebbé, rugalmatlanná válnak. Ezáltal az érintett ízület mozgástartománya beszűkül. Konkrét problémánkat szemlélve, a vállízület egyes mozgásai sokkalta nagyobb erőfeszítések árán mennek végbe, avagy egyáltalán létre sem tudnak jönni a szövetek túlzott merevségének köszönhetően. Egy igazán gyötrő, izomláz szerű állapotot képzeljünk el, amelynél még nehezebb feladatnak bizonyul a kar emelése a fül mellé, vagy talán a fokozódó fájdalom miatt teljes mértékben kivitelezhetetlennek érezzük a cselekvés végrehajtását.

            Ekkor az illető belekerülhet egy circulus viciosus-ba, azaz egy ördögi körnek nevezett körforgásba. Egy egyszerű példával szeretném szemléltetni ezt a körfolyamatot.

            Pórult járt emberünk a befagyott válla által létrejött fájdalom miatt nem mozgatja a karját, pihenteti. A váll már ebben a fázisban is képtelen különböző mozgások teljes végrehajtására. Gondoljuk itt például arra, hogy valaki a füle mellé emeli fel a karját. Ebben az állapotban már, a szövetek feszessége és a fájdalom jelenléte által, például csak mellkasig tudna emelni. Azonban, mivel az érintett váll nem mozog, így az izmok nincsenek igénybe véve, ezáltal berövidülnek. Mely tulajdonképpen szintén a mozgáspálya beszűküléséhez vezet. Ezáltal megeshet, hogy így már a mellkasáig sem fogja tudni megemelni a kezét, hanem csak egy pár centit lesz képes nyújtott karral emelni. Így a szövetek csak egyre kötöttebbé válnak, majd aztán hegesedve „befagy” a váll.

Kialakulásának oka:

            A probléma kialakulásának pontos oka nem mindig ismert, azonban visszavezethető korábban létrejött ízületi gyulladásra, szalagsérülésre vagy megrövidülésre. Ok lehet még a fő stabilizátor, a rotátorköpeny megvastagodása, merevedése.

            Az agyvérzés, a korábban elszenvedett mozgásszervi traumák – sérülések, a vállműtét után elmarad rehabilitáció vagy túlzott kímélés – és a mozgásszegény életmód mind kiváltó okként sorolható fel, melyek által a rotátorköpeny kóros irányban változik meg, így adva teret a befagyott váll szindrómának.

            Bizonyos alapbetegségekhez társulva is megjelenhet, mint például a cukorbetegség, mely esetben akár 10-szer gyakoribb a kialakulásának valószínűsége.

A rendellenesség fajtái:

            A szindróma hosszadalmas, akár 3 évig is elhúzódható gyógyulási folyamatát figyelemmel kísérve, három fő fajtáját – állapotát nevezhetjük meg a betegségnek. Beszélhetünk fagyási folyamatról, amikor még csak korlátozódik a váll mozgása és kialakuló stádiumban van az említett patológia. Majd elérkezünk a befagyott állapothoz, mikor a betegség már teljes életnagysággal velünk van. Majd a gyógyulási folyamat végéhez közeledve beszélhetünk a kiolvadásról, melynek elnevezése árulkodik arról, hogy a kellemetlen problémák oldódási folyamata már javában folyik és sikeres.

Tünetei:

            Egyszerűen detektálható tünetként nevezzük meg a mindennapjaink gátlását (pl.: fésülködés, öltözködés, sport stb.). A mozgáskorlátozottság mellett a fájdalom sokszor akár éjszakai pihenésünket is megzavarhatja, avagy egy óvatlan mozdulatra hirtelen nyilalló formát ölthet. A viszontagságos éjszakák közepette előfordulhat, hogy fájdalommentesnek érezzük a vállunkat, azonban a kötöttség továbbra is kifejezett marad. Reggelente észrevehetjük magunkon, hogy a szokásosnál melegebb hőmérsékletűek vállaink és szokatlanul feszesebbek. A lemerevedett váll olykor nyugalomban is kínozhat minket, azonban egyik jellegzetes specialitása a mozgásra erősödő fájdalom.

Hogyan kezelhető a probléma?

A probléma kezelése leginkább konzervatívon módon történik, mely magába foglalja a mozgástartomány növelésére szánt szakmai gyógytornát, a fájdalom csillapítását és gyulladás csökkentését. Természetesen manuálterápia is szóba kerülhet a kezelések kapcsán.

Viszont, lehetőség van a váll artroszkóppal történő operálására is. Azonban a műtét után sem hanyagolható el a mozgás maximális visszanyerésére irányuló gyógytorna!

Konklúzió:

A cikkben feldolgozott mozgásszervi rendellenesség egy hatalmas megterhelésekkel, nehézségekkel járó állapotromlás. Így kifejezetten fontos a mielőbbi diagnózis felállítása egy ortopéd szakorvos által, mellyel megelőzhető az állapot romlásából fakadó, még kifejezettebb fájdalom, továbbá a hosszú időre magához láncoló gyógyulás nehéz, de annál kifizetődőbb folyamata.

Plessek Marcell

Képek forrása: Pixabay

Ha szívesen olvasnál még hasonló cikket, ajánlom figyelmedbe az alábbit:

Talán ezek is érdekelhetnek …