Már huszonhárom éve annak, hogy véget ért az aprócska kis település, Balástya legsötétebb időszaka. 2002. március 6-án a rendőrség őrizetbe vette a “balástyai rém” néven elhíresült Szabó Zoltánt, akinek kegyetlen tettei sokáig rettegésben tartották a környéket.
Balástya egy csendes kis község Csongrád-Csanád vármegyében, ahol az emberek ismerik egymást, s ahol a mindennapi életet a békés, vidéki ritmus hangulata járja át. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején azonban egyetlen férfi jelenléte elegendő volt ahhoz, hogy a helyiek biztonságérzete örökre megrendüljön. Szabó Zoltán bizonyítottan négy nő életét oltotta ki, és valószínűleg több áldozata is volt, akik halálát sosem sikerült jogerősen rábizonyítani…
Zoltán 1968-ban született, és Balástya külterületén élt egy elhagyatott tanyán. Nem volt ismeretlen a helyiek számára – már a rémtetteit megelőzően is kétes alaknak számított. Gyermekkora óta lopásokból élt, fiatalon mezőgazdasági eszközöket tulajdonított el, majd orvvadászatból próbálta fenntartani magát. Az iskolát korán abbahagyta, és a bűnözés lett az egyetlen biztos megélhetési forrása.
A gyilkosságok előtt már börtönben is járt: egy hatvanéves nő megerőszakolásáért két és fél évre ítélték. Ezt a tettét tagadta, a történtekről ekképp nyilatkozott: “Állandóan piszkálódott, szemtelenkedett a szüleimmel az öregasszony, feljelentgette őket. Megelégeltem, és átmentem hozzá, az ablakon át másztam be a házba. Megijedt tőlem. Na, te rohadt… Jól megszuttyongatlak, ha nem tűnsz el a…. – így fenyegettem meg. Közben meglökdöstem a vállát, de nemi erőszakról szó sem volt.” Szabadulása után apja meghalt, öccse öngyilkos lett, így egyedül maradt a tanyán, amely később rémtetteinek helyszínévé vált.
Szabó első gyilkosságát 1998 áprilisában követte el. Áldozat, J. Róbertné, egy helyi presszóban dolgozott, s munka után tartott haza, mikor a férfi rávette, hogy látogassa meg a tanyáján. Ott egy nehéz tárggyal többször fejbe verte, majd elásta a testét. A rendőrség ugyan kereste az eltűnt nőt, de akkor még senki sem gyanakodott Szabóra.
Néhány hónappal később, 1998 nyarán J. Sz. Bernadett hasonló sorsra jutott. Ő is a presszóban dolgozott, és hazafelé menet találkozott Szabóval. A férfi tanyájára kísérte, ahol az első áldozathoz hasonló módon végzett vele. Holttestét a rendőrök évekkel később találták meg – fej nélkül.
Ugyanezen év augusztusában egy K. Mónika névre hallgató prostituált holttestét találták meg a Budapest-Szeged közötti vasúti sínpályára fektetve. A nőt zsineggel megfojtották, a sínre fektették, majd gallyakkal és levelekkel lefedték. A nő testén aznap éjszaka több vonat is áthaladt, szinte a felismerhetetlenségig roncsolódott. Bár Zoltán ezt a gyilkosságot is bevallotta, a nyomozók nem tudták minden kétséget kizáróan rábizonyítani, így ezt a cselekményt nem rótták a terhére.
Zoltán következő áldozatára, K. Teréziára, 2000 nyarán csapott le. A férfi egy busásan kifizetődő lopás ígéretével csalta el a nőt egy közeli gyümölcsösbe, ahol megfojtotta, ruháit eltüntette, majd elásta a testét.
Utolsó bizonyított gyilkossága 2001 augusztusában történt. Sz. Hajnalka 300 ezer forinttal érkezett Szabóhoz egy kétes üzlet reményében. Szabó a nőt – hasonlóan a többi áldozatához – megfojtotta, majd pénzét elvette, személyes tárgyait a közeli víztározóba dobta, s végül testét a tanyától úgy százméternyire elásta.
Amikor a faluban egyre csak szaporodtak az eltűnt nőkkel kapcsolatos nyomozati anyagok, a helyiek találgatni kezdtek: emberkereskedők, bűnbandák és rejtélyes gyilkosok neve keringett a pletykákban, de Zoltán neve továbbra sem merült fel. A rendőrség végül Sz. Hajnalka telefonhívásait vizsgálva jutott el Szabóhoz. A férfit 2002. március 6-án tartóztatták le. Kezdetben mindent tagadott, majd öt nő (köztük K. Mónika) meggyilkolását is beismerte.
Szabó végül a szegedi Csillag börtön egyik különösen őrzött részlegére került, ahol cellatársával, a gyálaréti családirtóként ismert Miklósi Viktorral töltötte napjait. 2016 decemberében mindketten felakasztották magukat. Szabó Zoltánnak nem maradtak sem családtagjai, sem barátai – temetésén senki sem jelent meg.
Balástya ma már ismét egy csendes, vidéki település, amely igyekszik elfelejteni a múlt szörnyűségeit, ám a helyiek emlékezetében a rém tettei örökre nyomot hagytak.
Szücs Réka
Balástya nem az első település volt, ahol a környék sorozatgyilkossal találkozott. Ha kíváncsi vagy egy férfiként élő, sorozatgyilkos nő históriájára, olvasd el Pipás Pista történetét is!
