Az első világháborút követően különös esetek tarkították a magyar kriminalisztika világát. A szegedi tanyavilág berkein belül igencsak megszaporodtak az öngyilkosságok, vagyis inkább az annak beállított gyilkosságok.
Pipás Pista, valódi nevén Fődi Viktória az 1890-es években született, és egy rendkívül szegény család sarjaként nevelkedett. Szülei a mélyszegénységből kitörni sosem tudtak, apja alkoholista volt, gyakran bántalmazta családját, s mikor a család anyagi helyzete végleg összeomlani látszott, Viktóriát 13 éves korában cselédnek adták.
Az elnyomásban töltött cselédéveit követően a tinédzsert kiházasították egy nála 27 éves férfival. A házas évek sem jelentettek feloldozást a fiatal nő számára. Akárcsak az apja, majd a gazdája, a férje is ugyanúgy, kénye-kedve szerint kegyetlenkedhetett vele. Végül nyolc év házasság után elvált férjétől, majd a nagyszüleitől örökölt tanyára költözött és ott folytatta életét.
Vagy inkább újrakezdte…
Viktória már nagyon hamar, kisgyermek kora óta szembesült a korszakra jellemző kegyetlenséggel s a különösen kíméletlen női sorssal. Elvált nőként az élet még ennyit sem tartogatott volna neki, így az új életét már férfiként kezdte meg, Pipás Pista néven.
Férfiruhába öltözött, alkoholt fogyasztott, s egyéb – akkoriban férfiasnak elkönyvelt – szokásai mellett még pipázott is, innen is kapta nevét. Rendkívüli fizikumát kiaknázva hitelesen tudott beilleszkedni a férfiak világába. Olyan lehetőségeket és elismeréseket kapott, melyeket nőként akkoriban sosem tudott volna elérni.
Napszámos feladatai mellett mellékállásban csempészként tevékenykedett, szabadidejét a kocsmában töltötte, ahol gyakran veszekedett és káromkodva védte igazát.
Pipás Pista jelenségét a kor emberei nem igazán tudták hova tenni, habár sokan tudták, hogy valójában nő – nőies vonásait keresve sem találták, nyers erejétől és durva személyiségétől még a férfiak is tartottak. Hírében állt az is, hogy bármely férfimunkát el tudott végezni, s nem is akárhogy. Azt viszont kevesen sejthették, hogy a titokban miféle dolgokat művel „Pista”.
Pista előélete egyáltalán nem volt ritka vagy kirívó eset, a nők többsége hasonló helyzetben élt, kilátástalanul, iszákos férjeik szeszélyeinek teljes mértékben alárendelve. Sok olyan asszony keresett nála menedéket és segítséget, akik teljesen reménytelennek érezték életüket férjeik mellett, s mivel válásra esélyük sem volt, és más jogi út sem állt rendelkezésükre, így Pipás Pistát hívták „segítségül”.
Pipás Pista módszere egyszerű volt. A kétségbeesett, panaszos asszonyok felkeresték, Pipás pedig fizetség ígéretében, legtöbbször öngyilkosságnak vagy balesetnek álcázva vetett véget férjeik életének. Voltak, akiket kötéllel fojtottak meg, majd önakasztásnak álcázták, másokat kútba lökték, de Pipás a mérgek használatától sem viszolygott. A gyilkosságokat általában nem egyedül végezte, a könnyű pénz ígéretében meglepően könnyedén szerzett bűnsegédeket a mélyszegénységben tengődő férfiak köréből.
A férjeket megölte, a nyomokat gondosan eltűntette, s megrendezte a haláleseteket. Pipás Pistát nem csupán egy bérgyilkosként tartották számon, egy olyan személy volt, akire az elnyomott nők megmentőként tekintettek. Egyesek szemében egyfajta sötét hős volt, míg másokban rettegést keltett.
A Pipás Pista-féle ügyek sokáig rejtve maradtak, ám végül a rendőrség tudomást szerzett a sorozatos, hasonló körülmények között bekövetkezett halálesetekről, s 1932-ben Pipás Pistát letartóztatták, majd bíróság elé állították. Bírósági tárgyalásán az emberek és a sajtó rendkívüli érdeklődést mutattak az ügy iránt, s élénk figyelemmel kísérték azt. Az országban nem mindennap találkozhattak ilyen történettel: egy nő, aki férfiként élt, ráadásul titokban sorozatgyilkosként tevékenykedik.
Az ítélet végül halálbüntetés volt, amelyet azonban később életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítettek. Pipás Pista élete további részét börtönben töltötte, s végül ott is halt meg.
Szücs Réka
Olvass tovább!
