Mint ahogy a neve is árulkodik róla, a falászavarok olyan nehezen leküzdhető ingerek, melynek hatására az illető mértéktelen evésbe kezd. Ilyen esetben, az illető sokkal rövidebb idő alatt és sokkal több táplálékot visz be a szervezetébe, ami súlyos problémák kialakulásához vezethet. Amikor már a jóllakottság érzése sem tántorítja el, azt már kórosnak tekinthetjük. Ennek következtében sajnos, akár rosszullétig is elfajulhatnak az étkezések. Mi is az oka ennek a véget nem érő falássorozatoknak? Esetleg ez már a bulimia vagy épp csak simán az elhízás?
Az étkezési zavarok specialitása:
Gyakorisága ellenére, a túlevéses zavar igen újkeletűnek számít, melyet először 1992-ben jegyeztek fel, mint az étkezési zavarok egy újabb képviselőjét. Áldozataik száma igen jelentős, melybe leginkább a tinédzser korúak, illetve a fiatal felnőttek tartoznak bele.
Fontos megjegyezni, hogy a látszat azonban nagyon is csal. Bármennyire is bagatell betegségnek tűnhet, a falászavarok jelentős mértékben képesek tovább rombolni az ember önképét és életminőségét. Továbbá azért is fontos, mivel hiperérzékeny társadalmukat egyre gyakrabban sújtják önbecsülési panaszok, illetve pszichológiai problémák. Ez a tény még inkább indukálja és hangsúlyozza a megfelelő minőségű terápia, és az esetleges prevenció fontosságát!
Miből készül?
Bármennyire is gyakori, sok esetben még sincs egy konkrét indok a túlevéses zavar magyarázatára, azonban nem ritka, hogy valamiféle mentális, lelki panasz állhat a dolgok hátterében.
Gyakori ok lehet például, hogy stressz levezetés szempontjából, elterelésnek, úgynevezett pótcselekvésnek használja fel valaki a mértéktelen mennyiségű evést. Továbbá indukálhatják a zavart még korábbi gyermekkori traumák, bántalmazások, alacsony önbecsülés, szorongás, depresszió, családból öröklött gének, illetve alkohol- és/vagy drogfogyasztás is. Sajnos gyakori a szülők negatív hatása miatt kialakuló zavar is, csak úgy, mint amit a perfekcionizmus indukál.
A tálalás:
A falászavar számos tünettel rendelkezik, melyek között a vezető tünet a kontroll nélküli falás, akár csak a bulimiánál. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a kettő egy és ugyanaz. Habár a bulimiában és anorexiában is megjelenik az alakkal való túlzott foglalkozás és az alacsony önbecsülés vagy annak további romlása, mégis tehetünk különbséget a klasszikus evészavarok és a falászavarok között.
A különbségek közül a legjellemzőbb az, hogy a falásrohamok esetében nem jelennek meg egyéb, drasztikus kompenzáló módszerek a súlygyarapodás megakadályozása érdekében, ami viszont a bulimiára és az anorexiára nagyon is jellemző. Ilyen drasztikus kompenzációk lehetnek például a hánytatások, vagy épp az étkezés teljes megtagadása is. Ennek következtében a falászavarral küzdő személyek általában mind túlsúlyosak, ellenben a bulimiás betegekkel, akik többnyire átlagos testsúllyal rendelkeznek.
További különbség az, hogy a falási zavarokban létrejött rohamokat túlsúlyban negatív érzelmek, vagy egyes ételek váltanak ki, mely kaotikus étkezési szokásnak tudható be. Azonban a bulimiánál inkább a diétázások vezetnek falásrohamokhoz.
Egyes rohamok után, a páciensek nagy mértékű szorongást, szégyent és bűntudatot élnek meg. Viszont a bulimiában ezek a testtel kapcsolatos szorongások sokkal súlyosabb mértékűek.
Az elfordulásukban is fedezhető fel különbség, mivel a falászavarok általában a férfiakat érintik, még a nők jellemzőbben inkább bulimiában vagy anorexiában szenvednek.
A vezető tünet mellett még a zavart jellemzi a gyors evés, a titokban evés, a hízás, a nagy mennyiségű ételfogyasztás, illetve a roham utáni szorongás és depresszió tünete.
Elhízás vagy falási zavar?
Csakúgy, ahogy a klasszikus evészavaroknál, itt is az mondható el, hogy bármennyire is nagy összefüggésben van a zavar az elhízással, mégsem tekinthetők egyenlőnek.
Számos különbség rejlik a falászavaros túlsúlyos emberek csoportja és a falászavar nélküli túlsúlyos emberek csoportja között. Például a falászavaros elhízottak sokkal több kalóriát visznek be, az étkezések közti időszakokban is. Kaotikus evési stílusukban szinte mindenféle ételtípus helyet kap a repertoárjukban, többek között a különféle édességek és „nasik” is. Továbbá, a falászavar nélküli társaikkal ellentétben, őket sokkal jobban foglalkoztatja a testsúly gyarapodásuk, azonban még mindig nem olyan mértékben, mint egy bulimiást! Depresszió és szorongás szempontjából is az élen járnak, ezzel megelőzve a falászavartól mentes, elhízott társaikat.
Mit tehetünk?
Az elhízás súlyos szövődményei sajnálatos módon senkit sem kímélnek, így fokozott figyelmet kell fordítani a testsúly megfelelő optimalizálására, hogy a súlyos következmények, mint például a stroke, szívinfarktus, cukorbetegség, magas vérnyomás és egyéb keringési panaszok elkerülhetők legyenek! Így érdemes minél előbb orvossal konzultálni, mikor már az első tünetek megjelentek bármiféle evészavar kapcsán.
Mivel a falási zavarok hátterében gyakran fedezhetők fel mentális panaszok, így fontos nagy hangsúlyt fektetnünk a komplex terápiára, mely pszichoterápiai foglalkozást, súlyos esetben akár gyógyszeres kezelést is magába foglalhat.
Konklúzió:
A falási zavarok nehezen leküzdhető falási rohamokban csúcsosodnak ki, ahol az illető kaotikus étkezési szokásai maximálisan megmutatkozik. A mértéktelen, és a jóllakottságon túli habzsolás hátterében gyakran állhatnak mentális panaszok csakúgy, mint más egyéb klasszikus étkezési zavar hátterében is. Azonban fontos megkülönböztetni a falászavarokat mind az elhízástól, és mind a bulimiáktól, anorexiáktól egyaránt.
A legjobb, amit tehetünk, hogy minél előbb egy orvos, pszichológus és dietetikus segítségét kérjük, hogy elkerülhetővé váljanak az elhízás szövődményei, és még sok boldog éven keresztül étkezzünk, egészségben, felszabadultan, panaszmentesen és élvezettel.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Érdekel, hogy még mi mást befolyásolhat a táplálkozás? Pápai Liza cikkéből most megtudhatod, hogy milyen összefüggések húzódnak a táplálkozás és a menstruációs ciklus között:
