Gondolkozz el egy kicsit a hétköznapjaidon. Gyakran előfordul veled, hogy egy hosszú egyetemi vagy munkanap után nem tudsz leállni, és még megírsz pát jegyzetet vagy elolvasol pár e-mailt? Esetleg magadra parancsolsz, hogy pihenned kell (mert már annyira fáradt vagy), de egyszerűen nem tudsz aktívan, mert a pihenés is csak egy feladat a listából? Az önkizsigerelés egyre gyakoribb jelenség, ami leginkább a munka és a magánélet kiegyensúlyozatlanságából ered. Ha te is úgy érzed, hogy a munka felülkerekedik a szükségleteiden, akkor jó, ha tudsz pár dolgot erről a jelenségről.
Az önkizsigerelést általában a munka világában említik. Mégis jellemző, hogy szinte bármely tevékenység során kialakulhat (munkahelyi, családi vagy társadalmi szintű elvárások), ahol az ember figyelmen kívül hagyja a szükségleteit és túlterheli magát, a magas teljesítmény és az elvárásoknak való megfelelés érdekében. Előfordulhat például az egyetemen, az iskolában vagy akár a social media világában is.
Az önkizsigerelés általában egy tanult viselkedés, nem velünk született tulajdonság. Kialakulása mindig komplex folyamat eredménye. Megjelenéséhez hozzájárul a személyiség és hajlam, valamint további környezeti elemek is, mint például a munkáltatói elvárások vagy a nagy teljesítmény-nyomás az egyetemről. Ide köthetőek még a gyermekkorból származó traumák, a feltételhez kötött szeretet vagy a nagyszülői elvárások is. Ezek együtt vezetnek elsődlegesen az önkizsigereléshez.
Az önkizsigerelés számos tünetet produkálhat, amelyek nemcsak fizikai, hanem mentális síkon is jelentkeznek. Hasonló magatartással jár, mint a viselkedéses függőségek. Fizikai tünetek között említhetjük a fáradtságot, fejfájást, alvászavarokat és az immunrendszer legyengülését. Mentális szinten pedig előfordulhat a koncentrációs nehézség, a motiváció elvesztése, sőt, akár a depresszió is. A személy nem tud szabadulni a feladataitól, ezért megjelenik a szomorúság és a szorongás is. Ez nem csupán egy egyszerű kimerültség, hanem egy tartós állapot, amely komoly következményekkel járhat az egyén életére nézve. A testi- lelki jóllét háttérbe szorítása mellett, a szociális kapcsolatok is mellőzve lehetnek. E tünetek felismerése különösen fontos, mert a figyelmen kívül hagyásuk hosszú távú következményekkel járhat.
A megfelelő önmenedzsment és a tudatos életvitel kulcsfontosságú lehet a kizsigerelés elkerülésében. Először is, fontos, hogy felismerjük a problémát és ebből fakadóan a határainkat. Ne vállaljunk el több feladatot, mint amennyit reálisan el tudunk végezni. Az egészséges határok kialakítása elengedhetetlen, és ehhez hozzátartozik, hogy tudatosan nemet mondjunk olyan feladatokra, amelyek túlterhelhetnek minket. Emellett a tudatosság fejlesztése, a meditáció és a rendszeres testmozgás is hozzájárulhat a stressz csökkentéséhez és az energiaszintek fenntartásához. A szabadidős tevékenységek – mint például a hobbik, a barátokkal töltött idő vagy akár csak a természetben való időzés – segíthetnek feltöltődni és helyére tenni a dolgokat.
Ha úgy érzed, hogy ezek után sem tudsz szabadulni a kényszerérzéstől és a nagy a szenvedésnyomástól, már elviselhetetlenek a mindennapok, fel kell keresni egy szakembert vagy érdemes elgondolkozni a környezeteden. Ha az toxikus számodra (pl. munkahely), érdemes végig gondolni, hogy megér-e annyit, hogy rámenjen az egészséged. Ha a válasz nem, akkor érdemes mérlegelni, hogy kilépj abból a környezetből.
A mai rohanó világban sajnos a testi- lelki jóllét igencsak háttérbe szorul, hiszen a teljesítmény áll mindenek felett. Mégis sokszor meg kell, hogy álljunk és végiggondoljuk, hogy nem robotok vagyunk. Szükségünk van megfelelő mennyiségű pihenésre, szabadidőre, jó élményekre, amik táplálnak minket. Ne feledd: „Mindent elértél, ha ember maradsz.” – Edda
Kaitz Réka
Olvasd el ezt is!
