Sokszor nem értékeljük igazán azokat az apróságokat az életben, ami miatt mi egészségesen élhetünk teljes mindennapokat, és azokat, melyeknek hiánya rengeteg embertársunktól elveszi az alapvetőt, ezáltal pedig a hétköznapjaikat megnehezítve. Érzékszerveink által felvesszük a világ rezgéseit, a körülöttünk zajló eseményeket és akarva-akaratlanul egy olyan lánc részei leszünk, ami elengedhetetlen információáramlást jelent az emberek között. Bár nincsen legfontosabb, hiszen bármely testrészünk hiánya óriási akadályokat állíthat fel elénk, mégis talán egyet megnevezve a többségnek ugyanaz jutna eszébe, ami nélkül nem tudná elképzelni a létezést.
A látássérültek, valamint a vak emberek társadalmi integrációjára és jogaira hívja fel a figyelmet a fehér bot világnapja október 15-én. A fehér bot számukra nemcsak egy elengedhetetlen, a mindennapi tájékozódást segítő eszköz, hanem egy szimbólum is, amely a függetlenséget és az önálló közlekedést jelképezi. Alkalmazásának gondolata egy francia grófnőtől származik, aki a párizsi utcákon sétálgatva többször megfigyelte, milyen nehéz és veszélyes a vakoknak a közlekedés. Emiatt egy olyan könnyen felismerhető eszközön gondolkodott, amelyet a járművek vezetői és a gyalogosok egyaránt észrevesznek már távolról, és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik.
A fehér bot használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon. Később aztán 1964-ben nyilvánították hivatalossá a világnapot az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta világszerte ünneplik, és különböző programokkal, rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a látássérültek esélyegyenlőségére és a mindennapi kihívásaikra.
Ezen a napon világszerte szerveznek érzékenyítő programokat, amelyek által a látók is megtapasztalhatják, milyen érzés lehet fehér bottal közlekedni, illetve segít abban, hogy a társadalom jobban megértse, támogassa a vak és gyengénlátó embereket. Magyarországon is több kezdeményezés indult az esélyegyenlőség előmozdítására, erre pedig néhány civil és egy országosan működő szervezet is alakult, akik aktívan dolgoznak a segítségnyújtáson.
Magyarországon több intézmény is kifejezetten látássérült gyerekek és felnőttek oktatásával foglalkozik, mint például a Vakok Iskolája Budapesten, amely speciális tantervet biztosít, ezáltal emeli a tanulók lehetőségeit a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez. Több könyvtár és kiadó is elkezdte hangoskönyv formájában elérhetővé tenni könyveit, valamint néhány éve kifejlesztettek egy külön applikációt is a látássérültek számára: a Távszem nevű mobilalkalmazást, amely lehetővé teszi, hogy élő videóhíváson keresztül, a távolból segítséget kérjenek különböző feladatokhoz, például a feliratok elolvasásához, vagy eligazodáshoz a boltokban és az utcán. Ez a szolgáltatás az év minden napján, a nap huszonnégy órájában elérhető a látássérült felhasználók számára, amelyhez okos eszközük kamerája szükséges az éppen elérhető operátorral való kapcsolatfelvételhez.
Évről évre megrendezésre kerülnek különféle figyelemfelkeltő rendezvények, mint például a budapesti Láthatatlan Kiállítás, ahol a látók is megtapasztalhatják, milyen érzés a mindennapi élet látás nélkül. Megismerkedhetnek többek között a már jól működő és egyre több helyen alkalmazott Braille-írással is. Számos városban elindultak olyan fejlesztések, amelyek célja a látássérültek önálló közlekedésének megkönnyítése, ide tartoznak a hangjelzéssel ellátott gyalogátkelők, a tapintható burkolatok egyes állomásokon, valamint a beszélő jelzőlámpák.
A sok-sok kezdeményezés mellett természetesen a mi támogatásunk is fontos, ezért figyeljünk a körülöttünk lévőkre, és ne habozzunk segítséget nyújtani, ha szükséges!
Dervalics Panna
Ha olvasnál még világnapokról, ajánlom ezt is:
