1978. november 18-án a világ megdöbbenve állt egy szörnyű tragédia híre előtt: a guyanai dzsungelben mélyében található Jonestown nevű településen egy nap leforgása alatt közel 900 ember vesztette életét.
De mégis mi vezetett ehhez a katasztrófához?
A “mi?” kérdésnél helyesebb a “ki?”, ugyanis az említett halottak kivétel nélkül a Peoples Temple nevű vallási szekta tagjai voltak, s vezetőjük (és egyben alapítójuk) Jim Jones sodorta őket a kollektív öngyilkosságba.
James Warren “Jim” Jones 1931. május 13-án született az indianai Crete-ben, egy szegény családba. Gyermekkora közel sem volt felhőtlen, apja veterán katona volt, aki súlyosan megbetegedett az első világháború után, így a család fenntartásának minden terhe anyjára nehezedett.
Jones már fiatal korában is erősen érdeklődött a vallások iránt, különösen a pünkösdi mozgalom és a különböző spirituális szertartások vonzották. Végül 1955-ben alapította meg szektáját a Peoples Temple-t Indianapolisban, azzal a céllal, hogy egyenlőséget, igazságosságot és közösségi összetartást hozzon létre követői számára. Jones egy olyan karizmatikus vallási vezetőként lépett fel, aki az egyenlőséget és a szociális igazságosságot hirdette. Eszméi számos embert vonzottak köré, különösen a társadalom peremére szorultakat, akik egy jobb élet reményében csatlakoztak köreibe.
Jones elméjében azonban valami megváltozott. Az idő múlásával paranoiás lett és a kontroll mániája is egyre csak fokozódott, állandó megfigyelés alatt tartotta a gyülekezetét, s gyakran különböző manipulációs módszerekkel erőltette rá követőire a téveszméit. Általánossá váltak a testi és lelki megfélemlítések, megfosztotta követőiket az anyagi javaiktól, s amikor már a szektából való önkéntes kilépésüket teljesen ellehetetlenítette, elszakította őket az utolsó reménysugártól is, s híveit teljes egészében elszigetelte a külvilágtól.
Az idő múlásával azonban Jim Jones minden erőfeszítése ellenére is információk kezdtek kiszivárogni a szekta falai közül. A kíváncsi szemek elől először 1970-es évek végén helyezte át a Peoples Temple központját Kaliforniába, majd amikor ismét egyre szorosabbnak érezte a hurkot nyaka körül, 1977-ben, amikor a hatóságok egyre közelebb kerültek Jones tevékenységeinek kivizsgálásához, a szekta vezetője úgy döntött, hogy követőivel együtt Guyanába költözik, ahol egy saját települést hoztak létre. Ezt a helyet Jonestown-nak nevezték el.
Jonestown eredetileg az utópiák rejteke lett volna; Jones azt ígérte követőinek, hogy távol a civilizációtól, elszigetelten fogják megalapítani a földi mennyországukat, egy önellátó közösséget, ami mentes a rasszizmustól, a társadalmi igazságtalanságoktól és az anyagi nehézségektől. A valóság azonban jelentősen eltért az álomszerű tervekről. Jonestown inkább hasonlított egy koncentrációs táborra, mint a földi paradicsomra. A szektatagok vállalhatatlan munkakörülmények között éltek, éheztek, és teljes mértékben Jones parancsainak voltak alárendelve.
A diktatórikus rendszer azonban Jonesnak sem hozta meg a kívánt eredményeket. Az emberek nyomora és fokozódó szkepticizmusa tovább zilálták a már épnek semmiképp sem nevezhető elméjét. 1978 őszére egyre gyakoribbá váltak a “forradalmi öngyilkosságról” szóló prédikációk, melyet egy végső kiútként definiált a külső világ elnyomása alól.
1978 novemberében egy újabb ajtó csukódott be a még vagy már racionálisabban gondolkodó szektatagok előtt. Ezen időszakban az USA egyik kongresszusi képviselője, Leo Ryan tett látogatást az elszigetelt közösség berkeibe. Az eredetileg tényfeltáró látogatás, amely során csupán a szekta falai között zajló eseményeket akarta feltérképezni, hamar mentőakcióba csapott át, miután számos szektatag kérte a képviselő segítségét, hogy menekítse ki őket a biztos halálukat jelentő gyülekezetből. Ryan vállalta, hogy segít a menekülőknek, viszont amikor a reptérre értek, fegyveres szektatagokkal szemben találták magukat. Leo Ryan és további négy ember azonnal életüket vesztették, többen pedig súlyos sérüléseket szenvedtek.
Az eseményeket követően Jones drasztikus lépésre szánta el magát, követőit maga köré gyűjtötte, majd hamis ultimátumot adott nekik. Azt állította, hogy a kormány fenyegetést jelent rájuk, és nincs más lehetőségük a tiltakozásra, mint az öngyilkosság.
Az eszement manipuláció és jobb világ eljövetelének hirdetése sokakat meggyőzött, rengetegen gyermekeik “megmentése” érdekében fogadták el megoldásként a “forradalmi öngyilkosságot”.
Jones és a vezetőség tagjai cianiddal és más mérgekkel összekevert gyümölcsleveket kezdtek osztogatni a követők között. Az italokat először a gyerekeknek adták, így az anyák és apák kénytelenek voltak végignézni gyermekeik haláltusáját, majd miután holtan estek össze, ők maguk is ittak a mérgezett italokból. Akik ellenálltak vagy haboztak, azokat fegyveres őrök kényszerítették ivásra vagy lőtték őket agyon.
A mérgezett italokat a szektatagok sorban állva itták meg, miközben Jones a pavilonból irányította az eseményeket. A mérgezés gyorsan hatott, s közel 900 ember életét követelte, köztük több mint 300 gyermekét.
Jones végül saját magával is végzett. Holttestét a pavilonban találták meg, lőtt sebbel a fején, ami azt sugallja, hogy önmagát lőtte le.
Szücs Réka
Olvasd el ezt is: