Mi, emberek, rengeteg fajta érzelemmel lettünk megajándékozva. Ezek nem csak az egymás közötti kommunikációt segítik, de fontos szerepet játszanak az ingerek feldolgozásában. Mégis sajnos egy olyan világban élünk, ahol mindenki azt várja el, hogy boldog és elégedett legyél. Viszont a pozitív érzelmek mellett fontosak a negatívak is, így például a harag is, amit általában az emberek kerülni akarnak. Legtöbbünk valószínűleg részesült ilyesfajta tanácsokban, mint: „Nyugodj meg!” vagy „Ne idegesítsd fel magad feleslegesen!”. Ezek persze sokszor inkább rontanak a helyzeten, mint segítenének. A szétszedő idegesség mellé ilyenkor társul a szégyenérzet is („Miért érzek így? Haragudni rossz dolog.”). De miért is? Ameddig a haragunkat megfelelő keretek között tudjuk kezelni (pl. nem ártunk vele senkinek), igenis jogunk van hozzá és szükségünk van rá.
Harag mint az igényeink iránytűje
Talán sokan nem vesszük észre, de a haragunk sokszor rámutat a számunkra fontos dolgokra. Pár pillanatra gondolj csak bele, mikor szoktál ideges lenni. Például, hazaérve egy hosszú nap után, a szomszédban valaki házi bulit rendez, és nem tudsz rendesen pihenni. Ez nem biztos, hogy mindenkit zavar, de akit igen, annak valószínűleg nagyon fontos a csend és a nyugodtság. Vagy például a barátaid egy spontán kiruccanást szerveznek – tervek és konkrét célok nélkül. Akinek fontos a szervezettség és mindenben a biztosra megy, annak valószínűleg ilyen helyzetben égnek áll a haja. Hallgassunk a haragunkra, és adjunk neki helyet az ilyen helyzetekben ahelyett, hogy megdorgálnánk és rosszul éreznénk magunkat!
Harag önmagunkért
A legtöbb negatív érzelemmel ellentétben a harag erőt ad. Amikor valaki méltatlanul bánik velünk, szükség van erre a tűzre, hogy meg tudjuk védeni magunkat az adott szituációban. Ha nem dühít fel (kicsit is) valakinek a tiszteletlensége az értékeinkkel kapcsolatban, akkor valószínűleg valami baj van az önbecsülésünkkel. Ilyen esetben az adott személy kevésre tartja magát, és inkább elfogadja az adott bánásmódot. Ezzel is egyet értve azzal, hogy ő a hibás. De, ha képesek vagyunk haragot érezni, akkor azt jelezzük a másik személynek és magunknak egyaránt, hogy fontosak vagyunk és megérdemeljük a tisztességes bánásmódot. Persze, nem a mindent elsodró hurrikán haragra kell ilyenkor gondolni. Testbeszédünkkel és szavakkal is jelezhetjük érzéseinket a másik félnek, a megfelelő mértékben.
Harag az igazságért
Ameddig magunkért nem tudunk kiállni, addig igazán másokért sem. Az egészséges düh akár motiválhat is. Például, ha igazságtalanságot vélünk felfedezni a környezetünkben, a harag erőt adhat a cselekvésben. Így ahelyett, hogy megmaradnánk abban a tudatban, hogy igen, valami dühítő, segíthetünk egy másik embernek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ha szót emelünk és kiállunk valaki mellett, akit bántanak és kihasználnak, már segítünk.
Ha az ember soha nem haragszik, az ugyanakkora baj, mintha mindig haragudna. Sokan azt tartják ideálisnak, ha egy embert semmi nem tud feldühíteni, és ha véletlenül mégis előfordul, akkor is pár levegővétellel megoldódnak a problémák. Azonban léteznek olyan igazságtalanságok, amikre az egyetlen normális reakció a düh. Ha egészséges az önképünk, akkor nem nézhetünk el számunkra zavaró dolgokat, nem lehetünk mindig közömbösek. A haragunk tehát nem az ellenségünk, hiszen sokszor kifejezetten a javunkat szolgálja. Dühösnek lenni tehát pozitív is lehet, ameddig megfelelően tudjuk kezelni.
Kaitz Réka
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkem, ajánlom a figyelmedbe ezt is:
