Mi, emberek átlagosan életünk egyharmadát alvással töltjük, ki valamivel többet, ki kevesebbet, de összességében elmondható, hogy mindannyiunk alszunk, s szeretünk is aludni. Ami viszont nem mindegy, hogy az éjszakai órák milyen minőségben telnek el felettünk.
Alvásunk két fázisból tevődik össze, a gyors szemmozgás nélküli fázisból, az NREM-ből (Non-Rapid-Eye-Movement), illetve a jól elkülönülő, gyors szemmozgás fázisból, a REM-ből (Rapid-Eye-Movement). Ezen fázisok váltakozása, s tovább bontható részeik kísérik végig éjszakánkat.
A NREM fázisra jellemző, hogy a thalamocortalis interakció egy oszcilláló üzemmódra vált, melynek során az érzékszervi bemenetet ritmikus hiperpolarizációk gátolják. Ezen fázis további négy alfázisra bontható, s szakaszai az agy aktivitásának változásával és az izmok ellazulásával jellemezhetők.
- Az NREM első fázisa (N1) során egy átmeneti állapotba kerülünk az éberség és az alvás között, ezt a szendergés fázisának is nevezzük. Izmaink ernyedni kezdenek, agyhullámaink lelassulnak. Ebből a fázisból még könnyen felébredünk, s általában kevés időt töltünk el benne.
- Az N2 során a vitális paramétereink tovább csökkennek. Testhőmérsékletünk csökken, a szívverésünk lelassul s légzésünk egyenletesebbé válik.
- Az N3 fázist középmély alvási fázisnak is nevezzük. Ebben a szakaszban az agyi aktivitás tovább csökken, s a test teljesen ellazul. Ilyenkor már testünk aligha reagál a külső ingerlésre; testünk folyamatosan pihen s regenerálódik.
- Az N4 fázis alvásunk legmélyebb szakasza, az agyi aktivitás elképesztően alacsony, a testhőmérséklet és a légzés is a legalacsonyabb szintre csökken, az izmaink a lehető leglazábbak, s testünk már nem érzékel semmilyen külső vagy belső ingert.
A REM alvást erőteljes neurális aktivitás jellemzi, ami a pons cholinerg struktúrából ered, és gátolja a thalamo-cortalis oszcillációt. A REM fázis során az agyi aktivitás intenzívebb, s az agy különböző területei aktiválódnak, például az álomfeldolgozásért felelős agyterületek. A testizmok azonban teljesen ellazultak, így nem mozgunk álmunkban. A REM segíti az agyat és az idegrendszert a tanulás és az emlékezés feldolgozásában és rögzítésében, továbbá a stressz és az érzelmi problémák feldolgozásában.
A REM fázisra való áttérés során az agy lecsökkenti a serotonin-, s növeli az acetilkolin termelését. Ez az átmenet segít az agyban az álomfolyamatok beindításában. Az agy a REM alvás során növeli a dopamin termelést is, ami az agy érzelmekkel és motivációval kapcsolatos funkcióit javítja.
Az alvásunk egy több ciklusból álló folyamat, több NREM és REM fázison is átesünk egy éjszaka során. Alvási ciklusunk kezdetén az NREM fázis dominál, majd következik az első REM fázis. Alvásunk elején a REM fázisok rövidebbek, majd a fázisok ismétlődésével válnak egyre gyakoribbá s hosszabbá, majd az éjszaka végeztével ismét az NREM fázisok válnak hangsúlyosabbá. A fázisok váltakozása általában 90-110 percig tartanak és többször is megismétlődnek.
De mi történik akkor, ha a fázisok váltakozása során zavart szenved a rendszer, s egy kavics kerül a gépezetbe?
Az alvási paralízis egy sokak által ismert jelenség, s aki egyszer is átesik rajta, egy életen át emlékszik a kísérteties pillanatokra.
Az alvási paralízis során az ember teste ideiglenesen megbénul, s a tudattal együttesen szorul be az alvás és az ébrenlét közötti állapotba. A személy képtelenné válik mozgatni a testét vagy kommunikálni. Ez a jelenség akkor következik be, amikor az alvó személy részben felébred a bénultsággal járó REM fázisból, majd a tudata konstatálja, hogy képtelen mozgatni a testét – ekkor léphet, s az esetek túlnyomó többségében lép is be tudatunk azon része, ami keresi a magyarázatot erre a nyomasztó érzésre, s a félig megrekedtsége miatt hamarabb nyúl fantáziánk sötét szegleteihez.
A paralízis kezdetén hatalmas pánik lesz úrrá sokunkon, a bénultságtól magatehetetlenség érzése járja át a testet, majd éles érzékelések tapasztalása veszi kezdetét. Hallani a környezet zajait, érzékelni a levegő áramlását a bőrünkön, látni a szoba egyetlen szögletét, miközben mozdulatlanságra kárhoztattunk bizarr, s félelmetes lenyomatot hagy a tudatban.
Gyakran hallucinációig is eljuthat a szorongó ember, ekkor furcsa, rémisztő dologok észlelhet, árnyakat, alakokat. A rémálmok megelevenednek, s ha elalvás előtt még éppen sikerült befejezni, kedvenc, borzongató horror filmjeid egyikét, ne lepődj meg, ha bénultságod pánikrohama közepette a főgonosz meglátogat a képzeleted legfelső határait kihasználva, a legvalóságosabbnak tűnő formákban.
Az alvási paralízis során az érzések és az érzékelések intenzitása nagyon eltérő lehet, s általában rövid ideig is tart, de az érintettek számára életük leghosszabb és legfélelmetesebb perceit jelenti.
Ha tetszett a cikk, s szívesen olvasnál hasonló témában kattints[1]!
Szücs Réka
Képek forrása: Pixabay
[1] https://infozio.1367.hu/2023/04/12/cirkadian-ritmus-szervezetunk-belso-oraja/
