A mozgás szabadsága nem az ember kiváltsága, hanem alapvető joga, mely biztosítékot nyújt az egészséges, komolyabb fájdalmaktól mentes élethez. Végtagjaink háromdimenziós mozgásainak hála, a mozgás, a fizikai aktivitás számtalan formájával operálhatunk, így jól esik a pihenés egy aktivitásokkal teletűzdelt nap után. A felhőtlen kényelem és boldogság érzését azonban beárnyékolhatja a tartós üldögélésből felkelvén a térdünkbe hasító fájdalom, mely motivációnkat csökkentve, a további inaktivitás mellett kötelez el minket. A térd elülső felén érzett fájdalom okozója a chondromalatia pattellae jelensége.
A Chondromalatia patellae, avagy a térdkalács porclágyulása egy, már fiatalkorban is égető probléma, mely az érintett személyeknek igen kellemetlen fájdalommal járhat, mely nagymértékben korlátozhatja az ízület mozgásait.
Miért is jelenik meg?
A porclágyulás panaszrendszerének felbukkanására és kialakulására több okot is feltételezhetünk a megjelenésének kapcsán.
A serdülőkorban is gyakori panasz kiváltó oka lehet a térdkalács alján húzódó porc felrostozódása, a porc szerkezetének megváltozása. A helytelen testtartás miatt a szervezeten belül eloszló súlyegyensúly megváltozásával, a rajtuk keresztül húzódó, lefelé mutató vektor elmozdul, így megnövekedett súlyterhelés éri a térdízületet és a rajta fekvő térdkalácsot (patella). A nagyobb súrlódásnak kitett térdkalács hátsó felszínének porcszerkezete megváltozik, mely a térd elülső tompa fájdalmaként ad életjelet magáról.
További kiváltó ok lehet a testünk legnagyobb szezámcsontjaként számontartott térdkalács mozgás-útjának eltérése. A mozgáspálya megváltozása mellé sokszor társulhat egy kórosnak tekinthető kiinduló vagy véghelyzet is, melyre jellemző példa a térdkalács oldalra ficamodása.
Gyakori azonban a porctáplálkozási zavar is, mely problémakör a tartósan fizikailag inaktív embereknél is megfigyelhető lehet.
Az előbbiekben felsorolt esetek a hyalin porcszövet jelentős degenerálódásával, kopásával járnak, mely esetben a terápiás, kezelési lehetőségeink egyre inkább korlátozódnak. Fontos azonban megvizsgálni, hogy a körülölelő kötőszöveti tok, feszessége fejthet-e ki erősebb behatást a patellára. Ha bizonyosságot kapunk a tényről, és időben felismerjük a problémát, elkerülhetővé válhat a porcszerkezetének jelentős romlása.
Kik a veszélyeztetettek?
A térdízület komplex anatómiája miatt a nagy mozgások létrehozása közben, egészséges körülmények között, nagy erőbehatásokkal szemben is ellenáll. Azonban, ha az előbbiekben említett módon egy kis súlyeloszlás miatti tengelyeltérés konstans módon terhelést ró az ízületre, akkor könnyen kellemetlen problémák bukkanhatnak fel az ízület és a térdkalács tájékán.
Tengelyeltérések között jelentős hajlamosító faktor lesz az X-láb jelenléte. Problémák merülhetnek fel egy túl feszes combizomzat esetén, mely korlátozhatja az ízület szabad mozgását, illetve kóros helyzetbe mozdíthatja a térdkalácsot. Élsportolók gyakori hajlamosító tényezője lehet a túlterhelés, a nem megfelelő edzéstechnika, melyben számtalanszor felfedezhető a hatékony ízületvédelem hiánya.
Természetes módon a bármilyen térdízületet érő sérülésben, ficamban, korábban bekövetkezett törésben átesettek is hajlamosak lehetnek a térporc fellágyulásra vagy akár más hasonlóan kellemetlen ízületi patológiára.
A panaszok elfajulása:
Az eleinte az ízületben nagyobb ütközések alkalmával, tartós nyugalom utáni térdmozgással fellépő tompa fájdalom nem ritka, hogy kellemetlen kattogó, ropogó hanggal jár. Ezek a kellemetlen hangok lépcsőzéskor, a térd ciklikusan ismétlődő hajlítás-nyújtás mozgásánál talán a legkifejezettebbek lehetnek. A kattogással járó fájdalom az idő múlásával erősödhet, más térdhajlítással járó mozgások esetén. Gyakran számolnak be az érintettek arról, hogy guggolások végzésekor, futáskor, ugráláskor a fájdalom hatványozottan lép fel, mely eltántoríthatja őket a szabad mozgástól. A súlyossága tovább fokozódhat, melynek következményeképp a combizomzat gyengülésére kerülhet sor, illetve a térd fájdalomtól való meg-megcsuklása az ízület instabilitás érzetét keltheti.
Hogyan tudnak kivizsgálni?
A megfelelő szakorvos felkeresésével, fizikális vizsgálattal, képalkotó technikák alkalmazásával nyerhet bizonyítást a chondromalatia patellae kórképe. A páciens tünetei alapján az orvos következtetéseket von le, majd a fizikális vizsgálat során próbál további bizonyítékokat szerezni.
A fizikális betegvizsgálat során nagy figyelemmel és szakértelemmel vizsgálja át az alsóvégtagok tengelyeltéréseit, a térdízület stabilitását. Fontos megbizonyosodnia róla, hogy az ízület mozgásában nincs akadály. A combizmok feszességének, erősségének vizsgálata csakugyan indokolt a térdhez való viszonyának tekintetében, csakúgy, mint a boka, csípő és a lábízületek vizsgálat is. Hiszen a már sokat emlegetett tengelyeltérések képesek hatni a szomszédos ízületekre.
Speciális tesztekkel kiprovokálhatóak a panaszok, melyek további bizonyítékkal szolgálnak számunkra. Az egyik leghasznosabb és legegyszerűbben kivitelezhető teszt a Patella ízfelszín tesztje, mely során a kezelő az ágyon nyújtott alsóvégtaggal ülő beteg térdkalácsát lefelé nyomja. A teszt akkor lesz pozitív, ha a páciens fájdalomra panaszkodik, mely esetleges ropogó hanggal párosulhat. Ilyen esetekben feltételezhető a chondromalatia patellae patológiájának jelenléte.
Mit tehetnek értem a mielőbbi felépülésemért?
Konzervatív terápiával, gyógytornával rehabilitálható az érintett, a korábbi állapotának megfelelő szintjére. A kezelési cél és terv lehet a térd tehermentesítése, a környező izmok izomerejének növelése, a stabilitás és mozgékonyság visszanyerése céljából. Foglalkozhatnak még az esetlegesen beszűkült, lerövidült mozgások fejlesztésével is. Azonban fontos megjegyezni, hogy a terápia és a gyakorlatok célját és tervét, milyenségét, a fizikális betegvizsgálat, az orvosi diagnózis és a képalkotó vizsgálatok eredménye határozza meg!
Esetleges gyulladáscsökkentők, non szteroid fájdalomcsillapítók szedése is javasolt lehet nagymértékű fájdalom, duzzanat és gyulladás esetén.
Konklúzió:
A térdporc fellágyulása egy igen kelletlen tünetekkel járó degeneratív elváltozás, mely kihatással van a környező izmok és ízületek mozgására és egészségére. A fennálló panaszok az idő múlásával egyre fájdalmasabbá és kellemetlenebbé válnak, így ez esetben is javasolt a megfelelő szakorvos mielőbbi felkeresése, hogy a porc nagymértékű kopása, szerkezetének megváltozása elkerülhető lehessen. A megfelelő időben megkezdett szakszerű gyógytorna segítségével, az esetleges porcépülést segítő gyógyszerek, non-szteroid készítmények szedésével a panaszok kezelhetőek. Ezzel visszanyerhető a mozgás szabadsága, mely nem kiváltság, hanem alapvető jog mindenki számára!
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha további hasonló tartalomra vágynál, lesd meg ezt is:
