A zárványtestes myositis egy ritka és ritkán felismerhető betegség, ezért a legtöbb ember nem is hallott még róla. Első találkozásom a betegséggel egy filmnézés alatt történt, ahol a főszereplőt ez a titokzatos betegség támadta meg (film: Stuart atya). De mi is pontosan ez a betegség? Milyen tünetekkel jár? Kezelhető?
A zárványtestes myositis egy gyulladásos izombetegség. Ezekhez a betegségekhez tartozik még a polymyositis és a dermatomyositis is, ami a gyulladás mellett bőrtüneteket is okoz. A zárványtestes izomgyulladás tüneteiben hasonlít az előzőleg említett két típushoz, viszont másképp kezelik.
Alapvetően egy ritkán felismert betegségről van szó, hiszen az adatok alapján 5-10 ember szenved benne 1.000.000 lakosból. Magyarországon összesen 50-100 ilyen beteg van. Ezen belül általában az idősebb korosztályt, azon belül a férfiakat érinti a leginkább.
Egy zárványtestes myositisben szenvedő betegnél jellegzetes szövettani eltéréseket figyelhetünk meg. A vizsgálatok során észrevehetőek apró szemcsék a beteg izmokban, amik a zárványtestecskék. Ezek mellett megfigyelhetjük az izomszövet gyulladását is. A testecskék egy autoimmun jelenség termékei, ugyanis a gyulladás során fehérjék támadják meg az izmokat. A kórós fehérjék felszaporodnak és később a zárványtestecskék beltartalmát alkotják. Ezek megjelenése izom degenerációt okoz. Általában nem fájdalmas, lappangva alakul ki és a beteg lassan kialakuló izomgyengeséget érzékel, ezért több év is eltelhet a betegség kezdeti időszakától mire a beteg orvoshoz fordul. Statisztikák szerint ezzel a krónikus állapottal évekig-évtizedekig is el lehet élni, hiszen az izmok ereje csupán 1-2%-ot romolhat havonta.
A zárványtestecskék felfedezése nehéz, főleg a kezdeti időszakban, ezért a diagnosztika során sokszor nem veszik észre őket. A pontos szövettani megállapításához nagyon jól felszerelt labor, valamint egy megfelelő képzettségű neuropatológus szükséges. Vérvizsgálatok alatt is felléphet gyanú a betegségre, hiszen ezeknek e betegeknek magasabb a kreatin-kináz szintjük. Kialakulásának pontos okát nem tudjuk, általában a genetikai hajlam (a betegség maga nem örökölhető), immunológiai okok és környezeti faktorok játszanak szerepet.
Mivel egy ritka betegségről beszélünk, kutatása sem egyszerű. A kutatások készítéséhez ugyanis megfelelő számú betegre lenne szükség a jó mértékű statisztikai eredményekhez. Az évek során a megfelelő minőségű kutatásokhoz több ország is összefogott, hogy megfelelő számú beteget szedjenek össze.
A zárványtestes myositis kezelése még nincs kifejlesztve a csekély kutatási lehetőségek miatt, ezért konkrét gyógyszert a betegségre még nem találtak. A szokványos immunológiai gyógyszerekre nem reagál, de kezdetben lehetnek látványos javulások. Nagyon fontos a gyógytorna (fizikai aktivitás), azon belül is az érintett izmok tornája, amik megfékezik a betegség lefolyását. A betegség elsősorban a törzsközeli izmokat támadja meg, de a törzstől távolabbi izmokat is döntően érinti (pl.: nem csak a combot, hanem a lábszárat, a lábfejet és a lábujjakat is érinti). Felső végtagoknál általában az alkart és az ujjhajlító izmokat érinti leginkább. Ritkább esetben előfordulhat belszervi izmoknál, legtöbbször a nyelőcsőnél, ami nyelészavart eredményezhet. A legvégső stádiumban a betegség megtámadhatja a légzőizmokat és a szívizom is begyulladhat. Ez az eset viszont ritkán fordul elő.
A zárványtestes myositis ritka és sajnos nem is lehet rá számítani, viszont megelőzéséért tudunk tenni. Fontos, hogy az izmaink megfelelő kondícióban maradjanak, ezzel megelőzhetjük a sorvadásukat és az elzsírosodásukat. A rendszeres napi mozgással nem csak ez a betegség ellen tudunk tenni, de nagyon sokat másikat is meg tudunk előzni.
Kaitz Réka
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkem, ajánlom a figyelmedbe ezt is:
