Talán semmi sem lehet annál ijesztőbb, mint mikor az ember gyermeke betegszik meg. Habár mindenki átesik egy-egy náthás időszakon, elkapja az influenzát vagy éppen lehorzsolja párszor a térdét, sajnos a gyermekkori betegségek listája nem áll meg ezeknél a gyakori, könnyen kezelhető állapotoknál. Míg a legtöbb esetben azért a komolyabb esetek könnyen felismerhetőek – gondolok itt egy csonttörésre, egy tüdőgyulladásra, de akár egy durva kiütésre is – a Perthes-kór kicsit alattomosabban jelentkezik, olyan tünetekkel, amelyekre először a szülők is csak legyintenek egyet. Na de mi is pontosan ez a betegség?
A Perthes-kór egy olyan gyermekortopédiai kórkép, amely elsősorban a 3-13 év közötti gyermekeket (azon belül is leginkább a fiúkat) érinti. Lényegében a proximális femur epiphysis (tehát a combcsont „legfelsőbb” része) az, amely elhal akkor, ha fennáll a kórkép, ez pedig a combfej deformálódásához vezethet – amely sajnos irreverzibilis károsodást is jelenthet. Fő tünetei az intermittáló (időszakos) sántítás/furcsa járás, illetve a fájdalom – ez a fájdalom pedig érdekes módon legtöbbször nem a csípőben jelentkezik (ahol egyébként a combfej elhelyezkedik), hanem a combban vagy a térdben, így kiemelten fontos, hogy gyermekkorban minden olyan esetben, amikor comb- vagy térdtáji fájdalom jelentkezik, vizsgáljuk a csípőt is. Előfordulhat az is, hogy a gyermek erőteljes csípőtáji fájdalomra panaszkodik, illetve nem is tud ráállni az érintett végtagra – természetesen ilyenkor is elengedhetetlen a teljes kivizsgálás.
A vizsgálatok magukba foglalják a különböző laboratóriumi-, fizikális- és képalkotó vizsgálatokat, illetve szóba jöhetnek még egyéb, a diagnosztizálást elősegítő vizsgálatok is, mint például a csontízületi scintigraphia. Fontos tudnunk azt is, hogy a betegség intermittáló mivolta miatt előfordulhat, hogy a képalkotó diagnosztikai eljárások semmilyen elváltozást nem mutatnak – ilyenkor általában 2-3 héten belül meg kell ismételni a vizsgálatokat, hogy biztos ki tudjuk szűrni a kórt.
A kezelés/terápia négy fő csoportra osztható: gyógyszeres- és nem gyógyszeres kezelésre, műtéti eljárásokra, illetve egyéb terápiákra. A gyógyszeres kezelés kimerül a nem-szteroid gyulladásgátlók felírásában, amely a fájdalmat csillapítja. A nem gyógyszeres kezelés magába foglalja az ilyenkor előírt ágynyugalmat a gyermek számára (hogy a deformitás minél kisebb mértékben menjen végbe), illetve a betegoktatást. Műtét esetén varizáló-derotáló femur osteotomia jöhet szóba, amely lényegében a combcsont állásán változtat annak érdekében, hogy az centrálisabban helyezkedjen el. Ezen kívül különböző medenceosteotomiákat is szoktak végezni, amelyek a combfej fedettségét biztosítják. Műtét után, stabil rögzítés esetén, nincs szükség külső rögzítőre/gipszre, azonban, ha nem stabil a rögzítés, akkor medencegipsz szükséges 4-6 hétre. Az operáció után kiemelten fontos még a csípőízület gyógytornája, illetve a (terhelés nélküli) mankózás megtanítása a csontos gyógyulásig – ez akár 6-12 hét is lehet. Egyéb terápiás eszköz a járógép alkalmazása (Magyarországon az úgynevezett tubertámaszos járógép a legelterjedtebb) amely a csípőízületet abductio és berotatio irányába viszi, így tehermentesítve azt, hogy elkerülhető legyen a deformálódás.
Fontos, hogy (amennyiben a gyermekünk átesett a betegségen) a gyermekkor végéig évente ellenőriztessük a csípőízület állapotát, járjunk el rendszeres ortopédiai ellenőrzésre. Amennyiben bármelyik szerettünk is érintett lenne ebben a kórban, fontos, hogy ne ijedjünk meg, illetve figyeljünk a korai jelekre, hogy minél hamarabb el lehessen kezdeni a terápiát!
Varga Roxána
Képek forrása: Pexels, Pixabay
Ha tetszett a cikk, olvasd el ezt is:
