„Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az érzés, hogy van miért és kiért dobognia.” – Robert Lawson
Szeretet. Az egyik legelemibb, legerősebb érzelem. Már kiskorunktól fogva számos dolog iránt érezzük – szeretjük a szüleinket, szeretjük a testvéreinket, szeretünk óvodába járni, szeretünk az udvaron játszani, szeretjük a csokoládét. Az érzés gondolkodás nélkül, magától kerít hatalmába minket. Aztán, a legtöbb ember esetében, ahogy nagyobbak leszünk, úgy a szeretetünket is kevésbé bőszen osztogatjuk – megfontolt döntés lesz, hogy az adott embert szeretjük-e, pro-kontra érveket gyártunk egy-egy szabadidős foglalkozással kapcsolatban, és diéta közben UTÁLJUK a csokoládét, de csalónapon a legkedvencebb ételünk – tehát minden kicsit bonyolultabb lesz. Természetesen, a szeretet egy komplex érzés; bármennyire is szeretnénk, nem befolyásolja az, hogy mit/kit akarunk szeretni és mit nem. Ezáltal természetesen az is természetes, hogy az idő múlásával, ahogy egyre jobban megtanuljuk értelmezni a saját érzéseinket, rájövünk, hogy nem is lehet olyan egyszerűen megállapítani, hogy mi az, amit őszintén, tisztán, 100%-ig szeretünk. Azzal azonban vitatkozni nem lehet, hogy (bár a gyermekkorhoz képest jelentősen kisebb arányban), de mégis mindenkinek vannak olyan dolgok – és jobb esetben személyek is – az életében, amikre/akikre gondolkodás nélkül is azt mondjuk, hogy „Na igen, őt nagyon szeretem.”.
A szeretet – azon belül is a szerelem – rengeteg tudós képzeletét megpiszkálta, így nem csoda, hogy napjainkban több, egymástól részleteiben eltérő szerelemmodell létezik.
Zick Rubin, aki a romantikus szerelem egyik első kutatójának mondhatja magát, azt állapította meg, hogy a szerelem kialakulásához három fő dolog szükséges: kötődés, intimitás és gondoskodás. Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesülni tudjanak, nyilván nagyon fontos a párunk elismerése, figyelme és nyilván a vele kialakított testi kapcsolat. Rubin volt az a személy is, aki képes volt létrehozni az első olyan eszközt, amely empirikusan mérte a szeretetet – a változók mérésére kidolgozott két kérdőívet, amelyek kiértékelése után meg tudta állapítani, hogy az adott ember milyen fokon szeret – így elkülöníthetővé vált például azok csoportja, akik egy jó barátjukra gondolva töltötték ki a kérdőívet, azok csoportjától, akik a szerelmükre gondoltak közben. Rubin kutatása nagyon fontos lépés volt ahhoz, hogy könnyebben megértsük a szerelmet, valamint előkészítette a terepet a jövőbeni kutatásokhoz is.
Robert J. Sternberg elmélete a háromszögelmélet, amely abban hasonlít Rubinéhoz, hogy szintén három összetevőből áll, abban viszont eltér, hogy pontosan mik is ezek. Sternberg esetében a három faktor a következő: intimitás (érzelmi összetevő), szenvedély (motivációs összetevő) és elköteleződés (kognitív elem). Elmélete szerint a három összetevő mértékétől függően több szerelmi típus is leírható (pl. fellobbanó szerelem esetében az intimitás és az elkötelezettség alacsony, míg a szenvedély magas, beteljesült szerelemnél pedig mindhárom komponens a magas kategóriába sorolható).
Hatfield alapelmélete az, hogy kétfajta szerelem különböztethető meg: társszerelem és szenvedélyszerelem. A szenvedélyszerelem alapja a testi vonzódás, az intenzív érzelmek és a szélsőségesen felfokozott állapot – ez az az érzés, amelyet megírnak a költők, amitől úgy érezzük, hogy pillangók vannak a gyomrunkban. Elmondható, hogy ez egy átmeneti állapot (6-30 hónapig tart), amely után, ha minden jól alakul, a társszerelem következik. Ez a fajta szerelem a kölcsönös tiszteleten, a kötődésen, a ragaszkodáson és a bizalmon alapszik.
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash, Pixabay
[i] Amennyiben a szerelemhez neked nem csak pozitív érzelmek társulnak, ajánlom figyelmedbe az alábbi cikket: https://infozio.wordpress.com/2021/11/15/rettegesben-elve-a-szerelemtol/
