A Tiktoknak hála, a fiatalok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a mentális egészség témakörére edukációs jelleggel, azonban ez teret ad tévedéseknek és fogalmi zavaroknak. Gyakran összekeverik a borderline személyiségzavart a bipolaritással, amelyek ugyan sok hasonlóságot tartalmaznak, mégis fontos elkülöníteni őket egymástól, hogy amennyiben környezetünkben valakit érint valamelyik probléma, hatékonyabban tudjunk segíteni és könnyebben megérthessük az illetőt. A mai cikkben ezeknek a mentális zavaroknak fogunk utána járni és megpróbálni lebontani a köréjük épített stigmákat!
A borderline személyiségzavar (Borderline Personality Disorder – továbbiakban BPD) egy, a személyiség kialakulását és formálódását érintő zavar, ami elsődlegesen az érzelemszabályozás nehézségében vagy teljes hiányában mutatkozik meg. Pontos okai nem ismertek, de kialakulását erősen meghatározzák a gyermek- és korai kamaszkorban átélt negatív tapasztalatok (például instabil szülői kapcsolatok, elhanyagoltság, folyamatos bizonytalanság) és traumák (például családon belüli erőszak, szexuális kihasználtság, közeli hozzátartozó elvesztése). Közrejátszanak a szociális kapcsolatok, családi hajlamok és az agy alapvető kémiája. Diagnosztizálása 18 éves kor felett kezdődik, a kamaszkor kiszámíthatatlansága miatt. A DSM-5, egy mentális zavarok feltárását és diagnosztizálását segítő könyv, melyben a BPD diagnosztikájához 9 kritériumból 6-nak kell megfelelni.
- Elhagyatottságtól való félelem: görcsösen ragaszkodnak a környezetükben lévő emberekhez, belül pedig rettegnek, hogy ezek az emberek kilépnek az életükből, ezzel magukra hagyva őket. Ennek elkerülésére minden lehetséges módszert bevetnek, azonban ha az elhagyás „fenyegetése” továbbra is fennáll, hajlamosak elzárkózni az emberektől annak reményében, hogy könnyebb lesz, ha ők hagynak el mást, nem pedig őket hagyják el.
- Instabil kapcsolatok: az előbb említett félelem eredményeként kapcsolataik instabilak, gyakran cserélődnek barátaik és párkapcsolataik.
- Extrém hangulatingadozások: az egyik pillanatban boldogok egy mosolytól, azonban a belső kétségek miatt egy pillanat alatt belekerülnek egy depressziós spirálba.
- Bizonytalan identitás: nehézségekbe ütköznek önmaguk meghatározásában, sokszor arról számolnak be, hogy nem tudják, kik is ők valójában. Emiatt gyakran váltakozik az érdeklődési körük és jövőképük.
- Gyakori ürességérzet: akiket érint a BPD, általában vagy mindent egyszerre, vagy éppen semmit sem éreznek. Ha valami triggereli őket, hajlamosak vagy impulzívan reagálni, vagy pedig érzelmileg teljesen lezárni.
- Önkárosító impulzivitás: legalább két területen érintenie kell a pácienseket – túlzott alkoholfogyasztás, droghasználat, veszélyes szexuális tevékenység, gyógyszerfüggőség, falánk evés vagy felelőtlen viselkedés a jellemző.
- Önbántalmazás: általánosan jellemző, hogy az érintettek hajlamosak magukat bántani, öngyilkossággal fenyegetőzni. A mentális betegségek közül a BPD rendelkezik a legmagasabb öngyilkossági rátával.
- Kitörő harag: a BPD-s embereket általánosságban jellemzi a hirtelen, erőteljes harag, amit nehéz lecsillapítani.
- Fekete-fehér gondolkodás: gyakori, hogy a páciensek fejében nagyon szélsőséges képek élnek – valami vagy valaki csak jó lehet, vagy csak rossz.
Ez a zavar a Föld népességének 3-5%-át teszi ki, ezzel a személyiségzavarok közül a leggyakoribb. Sokszínűsége miatt nagyon sok tévhit és stigma lengi körbe. Azonban sosem szabad elfelejtenünk, hogy egy betegség még nem teszi bántalmazóvá az embereket – nehézségeik ellenére mélyen tudnak szeretni, törődők és érzékenyek! Megfelelő terápiával, képesek javítani negatív sémáikon és fejlődni. Megértésre és segítségre van szükségük, nem előítéletekre!
A bipoláris zavar (Bipolar Disorder – továbbiakban BD) egy hangulati zavar, amely szélsőséges, azonban több napig vagy akár évekig fennálló hangulati változásokat okoz. Több típusa ismert. A bipoláris I. esetében depressziós és mániás időszakok váltogatják egymást. A bipoláris II. esetében depressziós és hipomániás (gyengébb lefolyású mánia) időszakok jelentkeznek, míg a ciklotímia esetében a mániás időszak csak nagyon gyenge mértékben van jelen. Na de mi is az a mánia?
A mániás időszak elsőre jól hangzik sokaknak – kitörő jókedv, folyamatos izgatottság, túlzott optimizmus. Azonban, ebben az időszakban csökken az alvásigény, növekszik az impulzív magatartás, pszichózisok jelentkeznek és képesek teljesen elszakadni a valóságtól. A páciensek hirtelen hoznak döntéseket, például egyik napról a másikra felmondanak munkahelyükön, veszélyes szexuális helyzetekbe sodródnak, a következményeket észre sem véve költekeznek. Figyelmük könnyen elterelhető, gondolataik cikáznak, gyorsan beszélnek, éppen ezért nehéz őket követni. Új hobbikba kezdenek, amiket hamar ott is hagynak, programokat szerveznek annak érdekében, hogy le tudják kötni túltengő energiájukat.
Ezzel szemben a BD depressziós szakaszában az előbb említettek szöges ellentéte történik. A korábbi energia elveszik, nagyobb az alvásigény, programjaikat lemondják és teljesen bezárkóznak. A páciensek beszámolója alapján értéktelennek, szorongónak látják magukat. Depressziósak, érdeklődésüket elveszítették, reményvesztett állapotba kerülnek. Üresnek és szomorúnak érzik magukat, könnyen válnak irritálttá és idegessé. Gyakoriak az öngyilkossági kísérletek ebben az időszakban.
Ezek a váltakozások nagyon megterhelők a szervezet és a környezet számára, ezért fontos, hogy megértéssel és törődéssel forduljunk az érintettek felé. Okozója az agyban felborult kémiai egyensúly, amit gyógyszeres kezeléssel lehet szabályozni. A népesség körülbelül 5%-át érinti ez a probléma és diagnosztizálása már kamaszkorban elkezdődik.
Zárásként fontos elmondani, hogy a cikk alapján ne diagnosztizáljuk önmagunkat vagy a környezetünkben élő embereket, hiszen ezzel nem csak magunknak, de a környezetünknek is árthatunk, újabb stigmákat építhetünk fel. Ha úgy érezzük, érintettek vagyunk, keressünk fel egy pszichiáter szakorvost!
Nagy Viktória Virág
Képek forrása: Pinterest
Ha tetszett a cikk, figyelmedbe ajánlom ezt is:
