Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki egy-egy kisebb sérülés (mint például egy papírlap által okozott vágás) után meghökkenve tapasztalta, hogy nem akart elállni a vérzés. Természetesen aztán egy idő után mindig elállt, semmi probléma nem keletkezett belőle, csak én aggódtam túl az egészet. De mi lehet azokkal, akiknél nem ez a helyzet?
A vérzékenység a véralvadási rendszer zavara. Lényege, hogy a véralvadás túlzottan lelassul, a vér akkor sem alvad meg, amikor kéne neki (tehát nem tudja mi elzárni a vérzés útját), emiatt pedig a kisebb sebek is erős vérzéssel járnak. Bár a kültakaró sérülései is veszélyesek a fokozott vérzés miatt, az igazi fenyegetést a különböző belső vérzések jelentik az ilyen betegek életében. A kórkép kialakulásának rengeteg oka lehet; a Trombózis- és Hematológiai Központ ezeket a következő kategóriákba sorolja:
- hibás véralvadási enzimek (pl. hemofíliák),
- gyógyszeresen, illetve mesterségesen gátolt véralvadási enzimek (pl. Syncumar kezelés),
- csökkent mennyiségű véralvadási enzim jelenléte a vérben (pl. májbetegségnél),
- károsodott funkciójú vérlemezke,
- gyógyszeresen gátolt funkciójú vérlemezke (pl. aspirin kezelés),
- csökkent mennyiségű vérlemezke.
Mivel jól látható, hogy a vérzékenység igencsak komoly, fontos, hogy minél előbb diagnosztizálják – ehhez pedig szükséges az, hogy ismerjük a betegség tüneteit. A kórképre utalhat az erős menstruációs vérzés, az ok nélkül kialakuló sérülések/bevérzések, a vérszegénység, a gyakori orrvérzés és a foghúzás után szűnni nem akaró-, valamint a vérvételt követő erős vérzés.
Fajtáit tekintve kettő fő típusról beszélhetünk: a hemofíliáról, illetve a Willebrand-szindrómáról. A hemofília kialakulásáért általában vagy a VIII.-, vagy a IX. véralvadási faktor hiánya a felelős. A-típusú hemofíliáról akkor beszélhetünk, ha a VIII. alvadási faktor veleszületett hiánya vagy defektusa áll fenn (és tünetei általában már újszülöttkorban jelentkeznek), míg B-típusú hemofíliáról akkor, ha a IX. alvadási faktor érintett (de ez a típus jóval ritkábban alakul ki). A hemofíliák mindegyik típusára igaz, hogy az édesanya örökíti át, és a betegség szinte csak fiúgyermekeket érint. Súlyos hemofília következtében kialakulhatnak vérömlenyek a vázizomzatban, illetve a nagyízületi üregekben, melynek következtében kialakulhatnak csontciszták, felléphet izomrövidülés, de akár krónikus ízületi gyulladás is. A Willebrand-szindrómát – a vérzékenység leggyakoribb formáját – általában csak felnőttkorban diagnosztizálják, mivel a vérzékenységi állapot enyhébb, mint hemofília esetén. A betegség fajtáinak körülbelül 20%-a súlyos vérzékenységgel jár.
De hogyan lehet kezelni a kórképet? A kezelés alapja minden esetben a kiváltó októl függ, tehát fontos, hogy pontos kivizsgálás előzze meg a kezelés kezdetét. Amint kiderül, hogy a véralvadási rendszer pontosan melyik ponton érintett, választhatunk a lehetséges kezelések közül. Ezek lehetnek például a véralvadásgátló megfelelő, pontos beállítása, a véralvadási enzimek szintjének növelése (vérplazma-adás segítségével), a szükséges mennyiségű és minőségű vérlemezke biztosítása, illetve az immunrendszer semlegesítése is (autoimmun kórkép esetén). Fontos, hogy mind az orvos, mind a páciens kellő odafigyeléssel kezelje a betegséget annak érdekében, hogy a beteg életminősége ne romoljon nagy mértékben, és teljes életet élhessen a továbbiakban is.
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash, Pexels
[i] Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, ajánlom figyelmedbe ezt is: https://infozio.1367.hu/2022/11/23/mit-tehetunk-meg-az-immunrendszerunkert/
