„A féltékenység olyan izzó pokol, amelynek kohóját önnönmaga szítja a féltékenykedő.”
(Kner Izidor)
A digitalizáció és az online lét végtelen spiráljában gyakran kerülünk olyan kritikus érzelmi állapotba, amely szinte öngerjesztő folyamatként ragad el minket és sarkall különböző negatív megítélésű tettekre. Ilyen ördögi kör a féltékenység is, történjen az családban, baráti társaságban vagy éppenséggel párkapcsolatban, mindig mérgező és jelentős mértékben rontja meg a viszonyokat. A megjelenési gyakoriságot tekintve az utóbbi évtizedekben egyre jobban reflektorfénybe került a közösségi médiás platformokon a párkapcsolati féltékenységek hatalmas halmaza. Különbséget kell tenni a fiziológiás és a patológiás féltékenység között, hiszen a fiziológiás eset szinte játékos-elismerő pozitív töltetet vihet az adott kapcsolatba, míg a patológiás esetben már betegesen ragaszkodik az adott illető a kételyei szülte feltételezéseihez.
A féltékenykedés rengeteg formát felvehet, például a másik fél profiljának rendszeres ellenőrzése, az üzenetek elolvasása, folyamatos kommentelgetések és megjelölések, a konkurens felek ignorálása a párunk tudta nélkül, vagy éppenséggel a folyamatos kontroll gyakorlása a partner online élete felett. Az esetleges online „megcsalási” kísérleteket nem könnyű felismerni, hiszen a való életben sokkal feltűnőbb például az öltözék hirtelen megváltozása, új stílus felvétele, új ruhák, ékszerek vagy éppenséggel a sorozatos elkésés és kimaradás jelensége sokkal könnyebben észrevehető. Azonban, ha gyanút fog a társ, akkor jön a bűnös emésztő féltékenység és a kételyek mérhetetlen tárháza. Milyen tényezők vezetnek a facebookos féltékenység kialakulásához?
Jelentősen befolyásoló hatású, hogy egyre több órát töltünk Facebookon, és a logaritmusai az adott kedveléseinek megfelelően válogatják meg az aznapi posztjainkat. Minden negatív jellegű viselkedési formának van valami alapja, lehet az temperamentum alapú, felvett magatartási forma vagy éppenséggel valamilyen korábbi sérelem okozta reakció.
Mindezek azt eredményezik, hogy a féltékenykedők egész életükben megrögzötten keresik a megingathatatlan bizalmat és az érdekmentes figyelmet. Ezen a helyzeten tovább súlyosbít, ha a saját önbizalomhiányunkat vetítjük ki a social médiás profilunkra, hogy abból táplálkozva kapjuk meg a pozitív visszacsatolásokat, amelyek csak pillanatnyi boldogságot adnak számunkra éppen úgy, mint ahogyan a párunk üzeneteinek olvasgatása is.
A női nem által gyakran felvett magatartási forma a „tulajdon” túlzott védelme, ami szinte fojtogatóan hat a férfi számára, például a folyamatos közös képek posztolgatása, a képek alatti kommentek uralása és az ismerősök jelölésének és törlésének befolyásolása. Apró tettek, amelyek taszítóan hatnak és egy bizalmatlansági szakadékot eredményeznek a párunkban azt éreztetve, hogy mindenről számot kell adnia. A női nem online platformos féltékenységét számtalan kutatás támasztotta alá, míg a férfi nem esetén sokkal gyakoribb a való életben megjelenő féltékenység. Másik jellemző vonás, hogy a nők tagadják a féltékenységüket ezzel szemben a férfiak nem büszkén felvállalják.
Féltékenység ide vagy oda, fontos felmérnünk, hogy mennyire vagyunk féltékeny típusok, és azt sem árt tudni, hogy milyen téren vagyunk azok, amennyiben ezzel tisztában vagyunk, sok problémától megkímél minket az életben.
Összességében minden probléma megoldható, de a Facebook platformja erre alkalmatlan. Őrizzük meg a magánéletünk integritását és a párunk, barátunk, családunk önállóságát, legyünk tudatos platformhasználók.[i]
[i] Orbán Nikolett
