A depresszió, a szorongás és a gyakori sötét gondolatok fiatalkorban elkezdődnek velünk lenni. Ez magyarázható azzal, hogy már felnőttünk, és egyre jobban érezzük a felelősséget, a nyomást, a döntéseink súlyát, illetve a jól ismert kapunyitási pánik sem egy ismeretlen fogalom a 20 év körüliek között. A probléma azonban ott kezdődik, hogy nem merünk vele foglalkozni, és nem keresünk fel egy szakembert.
Ahhoz, hogy igazán hatásos legyen az edzésünk, megnézünk egy oktató videót, utánaolvasunk, esetleg egy edzőt is felkeresünk, vagy edzésekre járunk. Egy szóval, szakemberhez fordulunk, hogy szabályosan történjen a fizikális fejlődés. Így nem fog sérülés történni, nem csípődik/húzódik/mozdul rosszul, vagy legrosszabb esetben törik el valamink.
Egy hozzáértő oktató vagy instruktor a megoldás azokban a helyzetekben, amikor egy új dologba kezdünk bele. Ahogyan érezzük azt, hogy változásra/változtatásra van szükségünk, akkor kezdünk el kutakodni a neten, böngésszük a honlapokat, olvasunk utána a témáknak. A hiteles források úgy, mint a szakértő által vezetett oldalak mindig vonzóbbak, és egyből annak adunk igazat, abban bízunk. Akkor miért nem merjük mégis ezt tenni egy pszichológiai szaktanácsadásnál?
A köztudatban él egy vezérgondolat, miszerint „csak akkor megyek el agyturkászhoz, ha valóban nagy a baj”, olyan meg persze sosincsen, hogy ne oldódjon meg az a probléma. Azonban a „tüske” ott marad, és a krízishelyzet nagymértékben képes rombolni az emberi mentális- és lelki egészséget. Könnyebb a nyugtató teákhoz, vagy nyugtató bogyókhoz nyúlni, és hamisan gondoljuk azt, hogy majd egy kiadós alvás segít a problémánkon. „Majd tiszta fejjel átgondolom/megoldom/kitalálok valamit. Azonban mélyen, legbelül tudjuk azt, hogy mégsem nyugodtunk le, és soha nem is pihentük ki magunkat igazán.
Kirendelés, jogosítványszerzés, egyetemen való megfelelés, sok ideig tartó otthontól távolmaradás és talán a magányosság érzése volt az, ami már nagyon kikészített idegileg. Azt vettem észre, hogy egyre többet zúg a fülem, akaratom ellenére erősen szorítom a fogam, és megállás nélkül remegtek az izmaim. A leghalványabb jelét sem mutattam annak, hogy ki szeretnék mozdulni, kilátástalanság és szomorúság jellemezte a mindennapjaimat. Éreztem, hogy ez egy nagyon rossz irány, hiszen minden szegmense az életemnek halad szépen a maga tempójában, és még türelmetlen sem vagyok. Akkor hol lehet a hiba?
Első lépésként, elhagytam a kávét, és 1 hétig nem fogyasztottam semmilyen mennyiségben, vagy formában (nem, még a kávés csokikat is elkerültem). Kávéfüggő lévén hiányoltam, de nem éreztem szükségét annak, hogy készítsek magamnak egy erős feketét. Helyette sokkal több zöld, kamilla és menta teát ittam. A minőségi, az az igazán kiütős alvás, már az első napon bekövetkezett. Valóban tisztának, szellemileg épnek éreztem magam. Azóta csak egy csésze kávét iszok, és ugyanolyan jól alszok. Hamarabb elfáradok ugyan, de egy igazi, 8 órán át tartó alvás mindenért kárpótol. Sokkal frissebben ébredek, a gondolataimat sikerült egy irányba terelni.
Így jött el az a pillanat is, hogy nekem bizony szakemberre van szükségem, mert amit érzek, az nem jó, és nem is egy 21-22 éves lélekre vall. Elkezdtem kutakodni a neten, és PTE-s hallgatók lévén lehetőségünk van több konzultációra is, amik nem mellesleg ingyenesek! Úgy gondolom, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy saját magunkat megismerjük, vagy pontosabban, hogy megismerkedjünk saját magunkkal és az érzéseinkkel. Ha egy jó edzés is csak egy fitneszedzővel az igazi, akkor miért is nem merünk felkeresni egy pszichológus szakembert? Irányított kérdések miatt még az a harapófogó sem szükséges, a szavak jönni fognak maguktól.
Ne hagyjátok figyelmen kívül a szellemi egészségeteket, se most, se később. Ebben a testben csak egy életünk van, és nem mindegy, hogyan élünk benne. Hozzátok ki az adott helyzetből a legtöbbet, és nem lehet baj!
Goszpodinov Emese
PTE szaktanácsadás: http://www.ptekarrieriroda.hu/menu/tanacsadasok/pszichologia.html
Hallottál már a kapunyitási pánikról? Kattints ide!
Képek forrása: Pexels
