Hűsítő, krémes, lágy és isteni finom. Sokan talán azt gondolhatjátok, hogy kedvenc nyári desszertünk Olaszország találmánya, azonban a népszerű nyalánkság ennél sokkal hosszabb utat járt be. Következzen hát egy kis fagyi történelem!
A kezdetekhez egészen az ókori Kínáig kell visszatekernünk az idő kerekét, amikor is tej, víz, jég és gyümölcsök összekeverésével alkották meg az úri huncutságot. Az ókori egyiptomiak már a hűtés problémáját is megoldották, annak érdekében, hogy sokáig hidegen maradjon lyukas tetejű cserépedényekben tárolták és a lyukakon keresztül legyezték a finomságot. Hála a perzsáknak, akik átvitték a Földközi-tengeren, a fagyi elődje elért a Római Birodalomig is. Úri körökben elsöprő sikert aratott. Néró császár fagyiőrületét mi sem bizonyítaná jobban, mint, hogy több száz kilométerről, a hegyekből hozatott jeget, ha le kívánta hűsíteni magát egy kis fagylalttal. Az általa preferált változat összetevői rózsavíz, méz, hó és gyümölcsök voltak. Ám nem ő volt az egyetlen híres imádó. Hippokratész esküdött a fagyi jótékony hatására, és gyógyszerként ajánlotta, Nagy Sándor pedig élénkítő hatást tulajdonított neki, és a jelentős ütközetek előtt katonáinak szolgáltatta fel, persze ez a keverék egy kis bátorító borral is fel volt turbózva. A Római Birodalom bukásával egy időre a kulináris élvezetek is teljesen elvesztek. A fagyi csak az 1200-as években köszönt vissza a térségbe, amikor Marco Polo különböző receptekkel tért haza kínai utazásairól.
Később, az 1500-as években az olaszok valóban sokat tettek azért, hogy országuk nevét összekapcsoljuk a fagylaltéval. A szicíliai származású Francesco Procopio del Coltelli tette le a mai fagylalt elkészítésének alapköveit, amikor tejszín és tej hozzáadásával lágyan krémes állagot varázsolt. Ő működtette azt a párizsi kávéházat is, ahol a világon először kezdtek fagylaltot árusítani. Érdekesség, hogy a Café Procope még ma is üzemel, és a legenda szerint a nagymúltú kávézó falai között Voltaire, Rousseau és Diderot is sorban álltak egy két gombócért.
II. Károly angol királlyal kapcsolatban az a szóbeszéd járta, hogy annyira élvezte a gazdagok ínyencségét, hogy azt meg akarta tartani magának és szűk udvari körének, ezért megtiltotta a recept terjesztését. Történetek keringenek azonban, miszerint egyik kertésze kilopta a palotából a féltve őrzött receptet, hogy a nép is megízlelhesse a király kedvencét. Az ipari forradalom a fagylalt életében is hatalmas változást hozott. Előtte csak a kiváltságos helyzetűek, a felső társadalmi rétegekbe tartozók engedhették meg maguknak a különleges
édességet, hiszen az előállítása és folyamatos hűtése is kihívást jelentett, rendkívül költsége volt. A konyhatechnológia robbanásszerű fejlődése és a Carl von Linde által kifejlesztett ipari hűtés lehetővé tette, hogy a fagylaltgyártó gépek folyamatosan kevergessék és hűvösen tartsák a fagyit.
Újdonságot hozott a tölcsér színre lépése, aminek köszönhetően a fagyi hordozhatóvá vált. Az elropogtatható tároló elterjedése állítólag a véletlen műve. 1904-ben, az St. Louis-i világkiállításon Charles E. Miches fagylaltárus kifogyott a kelyhekből, azonban nem hagyhatta cserben a hideg finomság után sóvárogva sorban álló közönséget. A nagy kapkodásban támadt egy ötlete: a keze ügyébe kerülő közel-keleti ostyalapokat kúp formájúra feltekerte, és ebbe porciózta ki az édes adagokat.
1923-ban, az amerikai Harry Burt szabadalmaztatta a jégkrém pálcikát. Ezzel megszülethetett a fagylalt iparosított változata, a pálcikákon, külön-külön becsomagolva, tömegszámban árult különböző jégkrémek.
Most pedig fókuszáljunk egy kicsit a fagyi magyarországi elterjedésének legmeghatározóbb állomásaira. A török hódoltság idején eleinte mozgóárusok lepték el a magyar utcákat, tőlük lehetett megvásárolni a „mézíző sörbet”-nek nevezett nyalánkságot. A sörbet, azaz szorbet inkább egy jeges gyümölcskocsonya, ekkoriban még nem lágyították tejszínnel vagy tejjel. A későbbiekben erős itáliai közvetítés által gyűrűzött be hozzánk. Mátyás király felesége, Beatrix a nápolyi király lánya volt, és házasságukat követően szerteágazó és népes udvartartást hozott magával, köztük szakácsokat és cukrászokat, így természetesen a fagyi sem maradhatott otthon.
A fagylalt elnevezésnek időbe telt, mire meghonosodott a magyar nyelvben. Előtte több, ma már kicsit talán butácskán hangzó néven hivatkoztak rá, mint jegeczedett tejhab, fagyos vagy hideg nyalat.
Az első magyar fagyirecept egy 1753-as erdélyi szakácskönyv oldalai között olvasható, méghozzá epres és pisztáciás ízesítésű variációkat leírva. Budapesten 1837-ben Fischer Péternek köszönhetően nyitotta meg kapuit az első fagylaltozó, amiről az a hír járja, hogy Deák Ferenc gyakran visszatérő vendég volt itt és legtöbbször gránátalma ízű kedvence mellett tette le a voksát.
Történelem óránk nyári különkiadása ezennel véget ért. Nincs is más hátra, mint, hogy ebben az óriási nyári forróságban kiélvezzük a fagylalt nyújtotta frissítő ízkavalkádok színes választékát!
Szabó Johanna
1
1 Ha ez nem lett volna elég, az édesszájúak figyelmébe ajánlom a következő cikket is:
https://infozio.wordpress.com/2021/11/11/kurtoskalacs-a-szekely-videk-finomsaganak-nyomaban/
