Minden ember életében eljön az a bizonyos időszak, amikor akadályok sora kerül elé a napok sűrűjében. Olyannyira sok kihívás és impulzus ér minket, hogy már nem tudunk józanul gondolkodni, hibát hibára halmozunk, amelynek eredményeképpen feladjuk a harcot. Lehet ez a külvilág által gyakorolt határ, például háború, pandémia, válság vagy éppenséggel belsőnk generálta probléma, mint például a helytelen stresszkezelés, a káros életmód és a kiégés. Ezek azok az állapotok, amikor életük stabil talaját elveszítjük és pánikszerűen kapaszkodókat keresünk. A kapaszkodóink pedig lehetnek a külső és belső erőforrásaink, amiket felhasználva térhetünk vissza a stabil talajra.
A folyamat megnevezése reziliencia, ami annyit jelent, hogy a bennünk élő megküzdési stratégiát használva fejlesztünk ki egy pozitív pszichológiai ellenállást a minket ért negatív hatások ellen. Vannak olyan jellemzővel rendelkező emberek, akik genetikailag és temperamentum szinten is sokkal jobban meg tudnak küzdeni az őket ért traumákkal. Ők a reziliens emberek, akik strukturálisan vezetik végig magukban a folyamatot úgy, hogy közben tartózkodnak az engedékeny szereptől.
A megküzdési stratégia és a folyamat jellege szerint három csoportba sorolhatjuk az embereket:
- Helyreállítók: A behatás következtében a pozitív állapotból ugyan kitérnek, de lekontrolálják a szituációt, ami jóvoltából újra az ideális egyensúlyi állapotba kerülnek.
- Elszenvedő-fejlődők: Minden alkalommal befogadják és átadják magukat a stresszornak, így felhasználják motivációnak a traumát a további fejlődés javára.
- Immunisták: Ezek a személyek a behatás hatására is harmonikus és különösebb hangulatingadozás nélkül képesek levezényelni a napjaik eseményeit.
A felsorolt kategóriák mindegyike rendelkezik olyan tulajdonsággal, amely teljes mértékben pozitív, de a fejlődés esélye és lehetősége minden személy számára adott. Tehát éppen úgy, mint ahogy a biológiai és funkcionális immunrendszerünket „edzük”, így a pszichológiai immunitásunkat is fejleszthetjük, köztük a tudatos élettel és az önismereti elemzésekkel. Ezenkívül a szakemberek összegyűjtöttek egy nyolc pontból álló listát, amely segít a lélekedzésben és a sajátos megküzdési stratégia kialakításában. Ezen pontok a következőek:
Én küzdelmem és nem másé
- Sajnálatos módon gyakran esnek bele az emberek abba a hibába, hogy összehasonlítják az élethelyzetüket máséval, amely eredményeképpen nem megoldásra kerül a gond, hanem általában berangsorolja az ember a másik megoldandó gondjai közé. Tehát minden ember számára az aktuálisan fennálló gond a legnagyobb legyőzésre váró probléma.
Emlékezz vissza a nyert „csatáidra”
- Az apróságnak tűnő megoldásokról hajlamos az ember elfeledkezni, de ha visszaemlékezünk az utolsó négy általunk lekontrollált problémára akkor abból erőt meríthetünk. Valamint felfedezhetjük, hogy valamilyen szinten a megküzdés folyamata mindenki napjaiban részt vesz.
Majd az élet megoldja! Nah persze!
- A legnagyobb hiba, ha csak várunk az isteni szikrára a megoldás után sóvárogva. Vizsgáljuk meg a problémát és aktívan keressünk reális – ideális megoldást.
Erősségeimet használom
- Erőforrás, mint ahogy az elején mondtuk bármilyen cselekedet vagy pszichés esemény lehet. Amennyiben az ember tudja, hogy például jó a problémamegoldó képessége, kifejező a kommunikációs készsége, vagy pusztán tisztában van a regenerációjához szükséges cselekményekkel akkor használja fel vagy önismereti úton keressen még dominánsabb pontokat.
Nem vagy egyedül!
- A problémás időszak standard megoldása, hogy az ember eltaszítja a számára fontos embereket, hogy még véletlenül se essenek a hangulati labilitásának áldozatául. Minden olyan személy, aki támogató bizalmasunk fontos, hogy velünk legyen a kritikus, ámde önelemző időszakban. Kérjünk segítséget!
Értékeld, amid van!
- Lehetünk a támogató közösség hívei vagy éppenséggel a távolságtartó örök hálás személyek, mind a kettő esetben funkcionális szerepben a tudat van. Adja minden élethelyzet, hogy mire vágyunk éppen, hogy kibeszéljük, vagy csak megvárjuk míg belül lecsendesül a vihar és tisztán látunk ismét.
Regenerálódj!
- A reményvesztett állapot mély bugyraiban nem feltétlenül vágyik arra az ember, hogy megálljt parancsoljon magának és önmagába nézzen, hiszen a legtöbb esetben a közönnyel fűszerezett kedvetlenség állapotában vannak. Viszont kiemelten fontos lenne előkapni a kedvenc hobbinkat, az aktív pihenés tárházát és az általunk kedvelt programokat.
Önegyüttérzés
- Amellett, hogy segít felismerni, hogy mikor van szükségünk segítségre, ezentúl még emocionális fejlődést is elősegíthet bennünk. Sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy időre van szükségünk a munkánk és egyéb feladataink között. Ezért heti rendszerességgel preventíven fókuszáljunk a belsőnkre.
A rövid összefoglaló által láthatjuk, hogy a megküzdés nagyon fontos és emellett nagyon könnyen fejleszthető apró cselekedetekkel és pszichés kontrollal. Alkossuk meg a számunkra ideális napok pilléreit, amelyeket utána megtölthetünk csordultig érzelmekkel és emberi értékekkel.[i]
[i] Orbán Nikolett
