A MIGRÉN sokkal több egy egyszerű fejfájásnál. De vajon mi az oka, hogy egyeseknek van, míg másoknál soha nem jelentkezik? Miért nincs két egyforma migrén? Miért érint több nőt, mint férfit? Miért változnak tüneteink az életünk során?
A migrén egy kínzó, gyakran szinte elviselhetetlen fejfájással járó jelenség, ami a nők 33%-ánál, míg a férfiak 13%-ánál legalább egyszer jelentkezik életük során.
A tipikus migrénnek négy fázisa van. Az első, az úgynevezett prodroma, amikor a migrént megelőző napokban vagy órákban jelentős változásokat tapasztalhat magán az ember a hangulatát, az energiaszintjét és az étvágyát illetően is. Ezt követi az aurás migrén. Az aura kapcsán jelentkezhet átmeneti látászavar, a beteg tapasztalhat hirtelen, villódzó fényeket vagy akár lassan, fokozatosan növekvő, sötét foltok megjelenését a látótérben. Gyakori a végtagzsibbadás, tűszúrásszerű érzés a karban vagy a lábban, valamint előfordulhat beszédzavar is. Maga a migrén egy rohamokban jelentkező, lüktető, pulzáló fájdalom a fej egyik vagy mindkét oldalán. A tünetek általában mozgásra felerősödnek, így az érintett munkaképtelenné válik. Kísérő tünetei közül leggyakoribbak az émelygés, hányinger, esetleges hányás és fokozott érzékenység a különböző fény- és hanghatásokra. A roham 4-72 óráig is eltarthat. Ilyenkor a beteg csak pihenésre vágyik egy csendes, sötét szobában. Az utolsó szakasz a rekonvaleszcencia vagy levezetés, amikor a panaszok fokozatosan csillapodni, múlni kezdenek. A fáradékonyság, étvágytalanság és nyomott hangulat azonban még megmarad egy ideig.
A pontos kiváltó oka még a mai napig tisztázatlan, annyi biztos, hogy egy összetett idegrendszeri rendellenességről van szó, ami az agyunk több területét is érintheti, többek között az agytörzset, az agyféltekéket és az agyidegeket is. A tünetek mögött álló rendszerek, mint a hormonegyensúly, cirkadián ritmus és a vízszabályozás a hipotalamus szabályozása alatt állnak. A migrént megelőző napokban ez aktívabban kezd működni.
Előfordulhat, hogy a genetikának is nagy szerepe van a migrén kialakulásában, az azonban biztos, hogy nem egyetlen gén hibás működésének eredménye, ennél kicsit bonyolultabb a dolog. Vannak bizonyos gének, amik azt szabályozzák, hogy agyunk sejtjei mennyire könnyen gerjesztik a környezeti ingereket, vagyis milyen könnyen tudják továbbítani akár a fájdalomjeleket. Lehetséges, hogy a migrénes emberek idegsejtjei könnyebben aktiválódnak a környezeti ingerek hatására, az érkező fájdalomjeleket pedig kevésbé tudják blokkolni.
Egyes nézetek a trigeminus ideggel hozzák összefüggésbe. Ez az agyideg végzi az érzeteink továbbítását, ilyen az érintés, a hő vagy akár a fájdalomérzet. Ha az érfal valamilyen okból kifolyólag átjárhatóbbá válik, és több anyag jut át rajta, akkor ezek az anyagok erőteljesebben kezdik ingerelni a trigeminus fájdalom receptorait. Migrén esetén a fájdalom útvonala érzékeny, a fájdalomküszöb csökken.
Természetesen, mint a legtöbb betegség kapcsán, itt is szerepet játszanak különböző egyéntől függő faktorok. Ezek lehetnek akár a stressz, erős fizikai terhelés, alkohol, nikotin és még számos más dolog is. Kiemelten fontos megemlíteni a hormoningadozást. Nem véletlen, hogy háromszor nagyobb a gyakorisága a nők körében, hiszen a menstruáció, a terhesség, a menopausa és a hormonális fogamzásgátlás bizony mind hathatnak rá. A migrénre hajlamos nők megfigyelhetik magukon, hogy sok esetben röviddel a menstruáció előtt vagy alatta jelentkezik a rohamos fájdalom. A menopausa után gyakorisága és intenzitása is csökken, hiszen ebben az időszakban már maguknak a nemi hormonoknak is csökken az ingadozása. Azonban, amikor a menopausa előtt gyakori a hormoningadozás, sok esetben tapasztalhatóak az addigiakhoz képest rosszabb, de akár újfajta tünetek is.
A migrén megelőzésében és enyhítésében segíthet, ha az ember igyekszik kiiktatni az életéből azokat a faktorokat, amelyek provokálhatják, azonban sajnos, aki hajlamos rá, teljes mértékben nem tudja kiküszöbölni a problémát.
Szabó Johanna
[1]A következő cikkben minden lényeges információt megtudhatsz az orvosi diagnosztika és az agyi képalkotás egyik legfontosabb eszközéről: az mri-ről. Érdemes végigolvasni:
