Rengeteg terápiás módszer éli virágkorát jelenünkben, amelyek ókori vagy akár őskori eredettel bírnak. Már több évszázaddal ezelőtt is voltak különböző mozgásszervi eredetű betegségek, csak akkor még nem tudták sem a nevüket, sem lefolyásukat, sem a miértjüket. Azóta a tudomány fejlődésével sok-sok kórkép megnevezésre került és ezekre mind magyarázatot adtak a kutatók, sőt specifikus kezeléseket is kidolgoztak, amelyeknek többsége már emberöltőkkel ezelőtt alkalmazott hagyományokból származik. Ezen terápiák egyike például a köpölyözés, a maga ókori civilizációkba visszanyúló történetével.
A köpölyözés, amely más néven vákuumterápiaként ismert (angolul cupping therapy), egy manuális gyógyászati eljárás, melynek lényege vákuum létrehozása csészék – vagy harangok – felhelyezésével a testre. A keletkező vákuum reakciók egész sorát váltja ki, így a teljes szervezeti működésre befolyással van. A módszer első említése Kínából származik, ahol már 3000 évvel ezelőtt alkalmazták ezt a kezelést. A hagyományos kínai gyógyászat hiszi, hogy a köpölyözés serkenti a chi energia áramlását és mérsékli a vér stagnálását. Az ókori Görögországban Hippokratész a fájdalomcsillapítás és a test méregtelenítésének eszközeként írta le a köpölyözést. Régészeti leletek bizonyítják, hogy hasonló praktikákat már az ókori Egyiptomban és Indiában is ismertek: ónból és bronzóból készült köpölyharangok kerültek elő.
A köpölyözés, mint reflexterápia azon az elven működik, hogy a test egy bizonyos pontjára kifejtett hatással, összhangba kerülnek a távolabbi testrészek és a belsőszervek állapota is. Ez a kötőszövetnek köszönhető, amely funkcionálisan és energetikailag is behálózza az egész testünket. Mozgás közben az izommal és ízületekkel együtt mozdul, nyúlik. Tele van érző idegvégződéssel, részt vesz a helyzetérzékelésben, befolyásolja a testtartást, a mozgáslánc aktív alkotóelemét képezi. A kötőszövet sérülése vagy túlterheltsége esetén megjelenhetnek benne fájdalmas behúzódások vagy csomók és korlátozhatja a mozgást.
A köpölyözés során létrehozott vákuum elsősorban a bőrt és a felszíni kötőszövetet szippantja fel, de erősségétől függően akár mélyebb szöveti rétegeket is érinthet. Általa javul a vér- és nyirokkeringés, csökken a lágyrészek feszültségérzete, valamint segít az ellazulásban és regenerációban. Több variációja is van, amelyek mind hatásban, alkalmazásban és célban eltérnek egymástól. A száraz köpölyözés a legelterjedtebb típus; üveg, műanyag vagy szilikon harangokkal lazítják az izmokat és enyhítik a fájdalmat. A nedves – vagy véres – köpölyözés a legrégebbi technika: finoman felsértik a bőrfelszínt, majd a harangot a sebre helyezik rá és abból kis mennyiségű vért szívnak ki a méregtelenítés elősegítésére. Napjainkban ezt a módszert már csak Ázsia egyes részein alkalmazzák, hiszen nagy a fertőzésveszély kockázata. Itthon is ismertebb formák a statikus és dinamikus köpölyözés. Előbbinél több harangot különböző pontokra helyeznek fel és ott 10-15 percen keresztül mozdulatlanul hagyják, utóbbinál pedig általában egy harang segítségével képeznek először vákuumot, majd finoman tologatják a testen. A mobilizációs köpölyözés egy innovatív eljárás, amely kombinálja a vákuumképződést a beteg aktív mozgásával, így fokozódik kezelés hatása és javul a szövetek rugalmassága. A kezelés során a beteg testére fel vannak helyezve a köpölyöző harangok, miközben különböző gyakorlatokat végez.
A köpölyözést leggyakrabban háton, vállakon és a nyakon alkalmazzák, de használható még a combon, vádlin, karokon, arcon, tulajdonképpen bármely testrészen. Rendkívül fontos, hogy az adott bőrfelület finomságához mérten legyen megválasztva a kifejtett erősség. El kell kerülni a gerinc területét, a csontokat, a sérült helyeket, vagy azokat a területeket, ahol nagy erek és idegek futnak. A köpölyözés hatékonyságával kapcsolatban folytatott viták során a vélemények gyakran megoszlanak, mivel nem egy tudományos bizonyítékokon alapuló kezelésről beszélünk. Bár biztonságosnak tartják, mint minden kezelésnek, így a köpölyözésnek is lehetnek mellékhatásai, főként, ha helytelenül végzik. A terápiához kapcsolható leggyakoribb – általában rövidtávú – mellékhatások egyben a kezelés természetes velejárói is lehetnek. Ezek a kisebb véraláfutások vagy bőrirritáció. Nem minden ember tapasztalja őket, de előfordulhat szédülés, érzelmi diszkomfort vagy fájdalom a kezelést követően.
Fontos a kellő nyitottság és óvatosság ahhoz, ha valaki vákuumterápiát választ. Vannak ellentmondások, ám szakirodalmak alapján a köpölyözés, ha csak rövidtávon is, de enyhíti a fájdalmat, segít a mozgásterjedelem és funkció növelésében, illetve a pszichés és fizikai közérzet javulásában.
Dervalics Panna
Képek forrása: fabulo.hu
Ha érdekesnek találtad a témát, ne hagyd ki ezt a cikkemet se:
