A légzés különös paradoxont testesít meg manapság az emberek életében. Egyszerre a legtermészetesebb élettani folyamatunk egyike és közben egyre inkább a tudatos egészségfejlesztés meghatározó eszközévé válik. Mégis, amikor légzőgyakorlatokról van szó, sokan hajlamosak azonnal az ezotéria világába sorolni azokat. Vajon valóban spirituális háttér vagy inkább szigorú tudományos alapok húzódnak a légzés mögött?
Gondoljunk csak bele, születésünk után azonnal a legfőbb létfontosságú esemény az első levegővételünk. Mindenki várja, hogy felsírjon a baba, ezzel bizonyítva, hogy működésbe lépett a tüdeje és felkészült az önálló külvilági életre. Ettől a pillanattól kezdve a légzés automatikus folyamat, amit akkor is csinálunk, ha egyáltalán nem figyelünk rá. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a mindennapok során megfelelően lélegzünk, sem azt, hogy mindössze a tüdő gázcseréje lenne a légvételek funkciója. A légzés egyik legfontosabb sajátossága, hogy ez az egyetlen olyan autonóm élettani folyamat, amelyet tudatosan is képesek vagyunk szabályozni. Míg a szívverésünket vagy az emésztésünket nem tudjuk akaratlagosan irányítani, a légzésünkön keresztül mégis valamelyest hozzáférünk az autonóm idegrendszer működéséhez. Ez pedig kulcsfontosságú, hiszen ez a rendszer szabályozza a szervezet belső egyensúlyát, a stresszre adott reakciót és a regenerációt.
Fontos tudni, hogy az autonóm – vagy vegetatív – idegrendszer két fő részből áll: a szimpatikus rendszerből, amely vészhelyzet esetén aktiválódik, készenlétben tartva a szervezetet a „menekülésre”, így az izmok feszessé válnak, a légzés felgyorsul és a szívverés szaporább lesz. Ennek ellentétes működését váltja ki a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása, amely a szervezet regenerálódását, nyugalmát és az emésztési folyamatot támogatja. E két rendszer egyenrangú működése felel a belső homeosztázis fenntartásáért, ám a modern életmód egyik legnagyobb kihívása éppen ennek az egyensúlynak a megtalálása. A tartós stressz, az állandó sietség és kapkodás hatására a szervezet folyamatos készenléti állapotba kerül, amely hosszú távon számos krónikus betegség kialakulásához vezethet, a szív-és érrendszeri problémáktól kezdve az emésztési zavarokon át egészen a depresszióig. Ebben az állapotban a légzés is megváltozik: felületessé, szaporává válik, ami pedig tovább erősíti a stresszreakciót. És itt jön képbe a tudatos légzés kialakítása, amely képes aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert, ezáltal nyugalmat biztosítani a test számára.
A légzés hatása azonban nem merül ki csupán az idegrendszer befolyásolásában. Egy holland fizikus egyszer észrevette, hogy két ingaóra, amely ugyanarra a gerendára volt felfüggesztve, egy idő után szinkronba került. A tudomány ezt a jelenséget ritmusszinkronizációnak hívja, vagyis, ha két rezgő tárgy ugyanahhoz a fizikai struktúrához kapcsolódik, idővel kialakul köztük egy közös ritmus. Ugyanez történik az emberi testben is, ahol a különböző szervek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással és amiben a légzés egyfajta „belső metronóm” szerepét tölti be. Amikor a légzés ritmusa rendeződik, a szervezet más folyamatai is hajlamosak ehhez igazodni, ami összességében stabilabb működést eredményez. Erre találták ki a tudatos légzőgyakorlatokat, melyek segítenek lelassítani és egyenletessé tenni a légvételeket, ezzel pedig összehangolt működést biztosítani a szervek számára, valamint észrevehetően nyugodtabbnak és önfeledtebbnek érezheti magát az ember egy-egy ilyen gyakorlat végrehajtása után.
Mindezek fényében mégis sokan nem hisznek benne és ezotériás butaságként tartják számon a légzőgyakorlatokat. Részben ez az azért lehet, mert a légzés mindig is központi szerepet játszott a különböző spirituális hagyományokban, különösen a keleti kultúrákban. Ezek a rendszerek gyakran nem a tudomány mentén, hanem filozófiai vagy energetikai szempontból írják le ugyanazokat a tényezőket, így könnyen alakul ki az a benyomás, hogy a légzés inkább a spirituális területhez tartozik. Ehhez pedig az is hozzájárul, hogy sokan idegenkednek a nem megmagyarázható jelenségektől, emellett túl egyszerűnek tartják ahhoz, hogy csodát tegyen. Előfordulhat, hogy talán éppen egyszerűsége miatt maradt ilyen sokáig alulértékelt.
Megállapíthatjuk, hogy a légzést valójában nem szükséges csupán egyetlen területre besorolni. Nem az a kérdés, hogy ezotéria vagy tudomány, hanem az, hogy hozzáállásunkkal miként fogjuk fel annak sokszínűségét és valódi hatásait. A jövő egészségkultúrájában a légzés valószínűleg nem alternatív eszköz lesz, hanem egy olyan alap, amely bár sosem helyettesítheti az orvostudományt, de képes támogatni annak működését és az egészségügyi szakembereknél is az elsődleges eszköztárban szerepel, mint terápiás módszer.
Dervalics Panna
Képek forrása: Google képek
Olvasd el ezt a cikkünket is:
