Ha valaki gyakran tesz rendet, mindig mossa a kezét és nem szereti, ha ferde egy párna, már el is könyveljük, hogy OCD-ben szenved. De mi is ez a betegség, amit oly sokszor használunk a köznyelvben? Helyesen használjuk? Ha tényleg fennáll, hogyan lehet ezt kezelni? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni a következő cikkemben és remélem, hogy ezzel sikerül tisztázni a kérdéseket!
Az OCD általánosságban
Az obszesszív-kompulzív zavar (röviden OCD) egy, a népesség 1-2%-át érintő mentális állapot. Ennek során az egyén nem kívánt gondolatokat, késztetéseket, képeket (obszesszió) él át, amelyek erőteljes szorongást keltenek benne. Ez a betegség nem arról szól, hogy ki kell takarítanom, hogy szép legyen a lakás mire jönnek a vendégek és még az ágy alatt is kitakarítok, hátha megnézik. Sokkal inkább azt jelenti, hogy kitakarítok, mert ha nem teszem, a porcicáktól halálos betegségeket kapok el, ezzel veszélyeztetve a sajátom és a másik életét. Megigazítom a ferde párnákat, mert ha nem teszem, összedől a világ – szó szerint. Ezeket a szorongást keltő gondolatokat ismétlődő viselkedéssel, vagy mentális viselkedéssel próbálja az egyén csökkenteni (kompulzió). Sokan tapasztalhatunk néha rögeszmés gondolatokat vagy cselekvéseket, azonban az OCD esetében ez olyan mértéket ölt, hogy megzavarják a mindennapi életet. Éppen ezért a köznyelvben sokszor rosszul használjuk.
Az obszessziók zavaró, erőteljes gondolatok vagy képek, amelyek sokszor teljesen ellentétesek a páciens értékrendjével. Ilyen például a túlzott félelem a fertőzésektől, mások bántalmazásának a kényszergondolata, rendetlenségtől való túlzott szorongás.
A kompulziók olyan rituálék, amelyek ideiglenesen csökkentik a szorongást. Ez az átmeneti megkönnyebbülés csak erősíti a problémát, hiszen fenntartja a rögeszmék közötti kapcsolatot.
Kialakulásában több tényező is szerepet játszik:
- biológiai tényezők: genetikai hajlam, frontális kéreg működésbeli eltérései
- pszichológiai tényezők: rossz gondolkodási minták, túlzott felelősségérzet
- környezeti tényezők: trauma, tanult viselkedés
Megjelenése jellemzően a korai felnőtt korra tehető, de már gyerekeknél is megfigyelték. Mint már említettem, a népesség 1-2%-át érinti ez a probléma, így nem számít ritkának.
Kezelés
Általában a kezelés kétféle módon zajlik: kognitív viselkedésterápia (KVT), azon belül is expozíció és válaszmegelőzés, és/vagy gyógyszeres kezelés.
A kognitív viselkedésterápia olyan pszichoterápiás megközelítés, ami a gondolatok, érzések és a viselkedés közötti kapcsolatot keresi. A KVT azon a felismerésen alapul, hogy nem a külső események határozzák meg, hogyan érezzük magunkat, hanem hogy hogyan értelmezzük őket. Például ha valaki nem köszön vissza, értelmezhetjük úgy is, hogy haragszik ránk, vagy úgy is, hogy csak simán elbambult. A terápia során a terapeuta és a páciens közösen dolgozik azon, hogy a torzító gondolatokat egy reálisabb irányba tereljék. Ennek többféle fajtája van. Az OCD esetében az expozíció és válaszmegelőzés a leghatékonyabb. Ennek lényege, hogy a páciens fokozatosan találkozik félelmetes, szorongást keltő helyzetekkel, de nem enged a megszokott, kényeszeres válaszreakcióknak. Ez egy lassú, de eredményes folyamat.
A gyógyszeres kezelés során a szorongásoldó gyógyszerek a leggyakrabban felírtak, de súlyosabb esetekben antidepresszánsokra is szükség lehet.
Érdekességek
- Nem minden OCD-s takarít megszállottan: mivel ez egy sokszínű betegség, vannak, akik inkább a belső rituálékkal küzdenek, például magukban ismételgetnek egy szót újra és újra.
- Ez az állapot nem egyenlő a kényszeres személyiségzavarral (OCPD). Nevük hasonló, de az OCPD esetében a hangsúly a perfekcionizmuson van, nem pedig a kényszergondolatokon.
- Az OCD kreatív területeken is megjelenhet sajátos módon: munkájukat precízen végzik, ami bizonyos kontextusban pozitív is lehet.
- Több híres ember is OCD-s! Ilyen volt például Charles Darwin, vagy napjainkban David Beckham.
Összegzés
Az OCD egy komoly, de hatékonyan kezelhető mentális zavar. Az érintettek erős szorongással küzdenek, de megfelelő terápiával és támogatással javítható a helyzet, éppen ezért fontos, hogy türelemmel forduljunk feléjük! Fontos, hogy a társadalom lerombolja a sztereotípiákat és megértéssel forduljon a betegek felé!
Nagy Viktória Virág
Képek forrása: Pinterest
Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál még ilyen témában, figyelmedbe ajánlom ezt is:
