Az ember, idősödése okán, számos testi és lelki változáson megy keresztül, melyek ugyanolyan természetesek, akár az öregedés folyamata az életben. Azonban előfordulhatnak váratlan események, betegségek, szükségtelen hátrányos változások, melyek a test minden apró zegzugán kifejtik hatásukat. Ilyen szükségtelen rossz a delírium is, mely bizonyos betegségek szövődményeként delejes álmot bocsát az agyra, ezzel korlátozva a tudatot a test falai és a koponyacsontok védő bástyái közé.
Az agy delejes ködfátyla:
Az elmeállapot hirtelen, általában visszafordítható változását hívjuk delíriumos állapotnak, mikoris az agy működését fokozott zavartság és tájékozódási képtelenség jellemzi. A delíriumban érintett emberek tudata súlyos károkat szenved el, mely mellett zavarodottak lesznek még az egyén kognitív funkciói is, mint például az emlékezési képesség, az ítélő képesség vagy akár az elvonatkoztatás és egyes információk feldolgozása, megértése.
Fontos megjegyezni, hogy a delírium nem egy betegség, hanem egy különféle betegségek következményeként kialakuló szövődmény, avagy tünet, amely szerencsés esetekben általában visszafordítható, azonban ez több dologtól függ. Például az egyén alapbetegségétől is, ami a tüneteket okozza.
Az agy delejes ködfátyla rendszerint idős és/vagy kritikus állapotú betegeknél, másodlagos formában jelenik meg.
Milyen sűrű a köd?
A tudatot körbeölelő köd általában jelentős változatosságot képes mutatni. A hirtelen bekövetkezett első jelei után, megjelenése és „sűrű tejfehérsége” hullámzó tendenciát mutat a nap során. Így a kilátástalan vak percek és tisztuló állapotok válthatják egymást addig, míg nem tisztul ki teljesen a láthatár.
Az előbbiekben említettek alapján gyakoriak a különböző mértékben fellépő emlékezési- és gondolkodási zavarok, melyekhez beszédzavarok, tájékozódási- és alvási zavarok is társulhatnak. Sajnos gyakran előfordulhatnak erőteljes hallucinációk mellett kézremegéses periódusok, fokozott izzadás, illetve a hányásos panaszok sem ritkák.
Tájékozódási zavaraik (dezorientáltságuk) nemcsak térben, hanem időben is kifejti zavaró hatását, mely tovább tompítja érzékeiket a külvilág felé. Szerencsére az érzékelés látóhatárának beszűkülése estén is megérzik a hozzátartozók jelenlétét és interakcióikat. Az egyre „kilátástalanabb környezetben” való tapogatózásuk csak tovább hajlamosítja őket a fokozott, olykor igen hirtelen megjelenő érzelmi változásokra.
A delíriumban szenvedő betegek jellemzően fokozott félelmet, fenyegetettséget, szorongást élnek meg, ami sok esetben erőszakossá, agresszívvé változtatja őket. A tartós stresszben és negatív emóciókban fortyogó betegek, nem csak környezetükre nézve válnak bomlasztóvá, hanem saját tüneteik is intenzívebbé, nehezen kezelhetővé vállhatnak. Gyakoriak lehetnek az érzelmi kitörések, a ködös időszakok fellángolásai, így kifejezetten fontos a beteg támogatása fizikális és mentális szinten egyaránt. Forduljunk feléjük türelemmel, nyugalmas, bizalmas hangnemmel, mellyel növelhetjük biztonságérzetüket. Nem utolsó sorban a család, a közeli hozzátartozók pozitív, támogató hozzáállása is segíthet a delírium kezelésében.
Mitől száll le a köd?
Az agy felett uralkodó, súlyos köd befolyásáért számos testi folyamat összeadódó hatása felelős, melyek egyaránt az agyi komplex működésére fejtik ki zavaró hatásukat. Következményképpen károsodások jöhetnek létre az idegsejtek szintjén, ami miatt a deliráló beteg érzelmi- és éberségi figyelme, viselkedési válaszai elégtelennek bizonyulnak. Mindezek mellett, az alapbetegségek jelenlétéből következtethetünk az agyszövet oxigénellátottságának elégtelenségére is, mely ugyancsak további károsodások ígéretét hordozza magával.
Számtalan betegség és kórállapot miatt képes kialakulni delíriumos zavartság. Ilyen például az alkohol és kábítószer használata és megvonása függőség esetén. Továbbá előfordulhat még nagyműtétek után, fertőzések során, agyi érbetegségek, szív- és érrendszeri panaszok, tüdőpanaszok esetén is, csak hogy egy pár példát említsek a sok közül.
A delírium kialakulását szintén rengeteg tényező elősegíti és súlyosbíthatja. Ilyen betegségek például a demencia és az Alzheimer-kór. Viszont bármiféle érzékszervi károsodás, súlyos testi betegség is elősegítheti a ködös tudatállapot megjelenését. Többek között a megváltozott környezet, a családban bekövetkezett veszteségek is nagy hatással vannak az idős emberek elméjére, mely nagyon gyorsan az egészség fokozott romlásához, delíriumos állapotok kialakulásához vezethet.
Mit rejt a köd?
Súlyosságát és veszélyességét már nagyon sokszor érintettük, azonban arról kevés szó esett, hogy a delíriumos állapot egy életveszélyes állapotnak tekinthető. A tudat beszűkülése miatt a betegek azonnal kivizsgálást, gondozást és állandó felügyeletet igényelnek saját és környezetük biztonsága érdekében.
Hogy lássunk túl a ködön?
Kezelését tekintve a delírium kórházi ellátást igényel. Legfontosabb része a terápiának a beteg stabilizálása és a delíriumos fátylat kiváltó alapbetegség kezelése.
Az oxigénellátás mellett fontos rendeznünk a folyadék- és elektrolit háztartást, továbbá fokozott figyelmet kell fordítanunk a felfekvés elkerülésére. Azonban fontosnak tartom még, hogy figyeljünk az idős betegek mozgására, melynek segítségével csökkenthető a stressz és megelőzhetjük az esetlegesen kialakuló ízületi kontraktúrákat.
Oki kezelés mellett támogató gyógyszeres kezelést is alkalmazhatunk, hogy kezelhetővé váljanak a további kellemetlenségeket okozó hallucinációk és a szorongás.
Konklúzió:
A delírium egy olyan életveszélyesnek tekinthető állapot, melyben a beteg elmeállapota hirtelen megváltozik. Az agyi működés zavarttá válása számos kognitív funkció elégtelen működését idézi elő. Gyakoriak a deliráló betegeknél a memória zavarok, a térben és időben való dezorientáltság és különféle információk megértésének, feldolgozásának nehézsége. Számos alapbetegség képes kialakítani – az összeadódó testi folyamatok által – egy delíriumos állapotot. Ilyen betegségek általában a szívet, tüdőt, agyat és a májat is érinthetik. Gyakran okoznak delíriumos panaszt a szenvedélybetegségek is, amik szintén az emberiség nagy hányadát érinthetik.
Kezelése nemcsak a környezete miatt, hanem saját életben maradása miatt is fontos. A terápia egyik legfontosabb részét a beteg stabilizálása és az esetleges immobilitásból fakadó panaszok profilaxisai teszik ki. A megfelelő hangnemben történő kommunikáció és türelemmel tarkított, támogató hozzáállás rettentő sokat segíthet a delírium leküzdésében, az agy felszabadításában. A segítség ez esetben is életet menthet, így merjünk együtt átlátni a sűrű ködfüggöny ismeretlenjén, hogy egy napon maga a beteg tudata is utat találhasson.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Ha szeretnél még hasonló tartalmakat olvasni, lesd meg ezt is:
