Az irodalom órák vezéralakjainak élete korántsem mondható eseménytelennek. Áldozatos munkájuknak gyümölcsei voltak azok a csodálatos irodalmi remekművek, mellyel a világot ajándékozták meg. Tehetségük vitathatatlan mivoltát tükrözik a szívekig elnyúló soraik, melyek még ma is sugározzák azt a megszállott szenvedélyt, mellyel írni kezdtek. Azonban a szükség nem csak az irodalom körül forgott. Az előző cikkemben már szót ejtettünk a táltosról és a gyilkosról, így eljött az ideje, hogy a függőségek vizein evezzünk tovább.
A kokainista Kosztolányi
„Ne ámulj e kokainistán. Gondolkozz az okain is tán – s megérted”
Kosztolányi Dezső, a magyar irodalom egyik legfényesebb ékköve igen ártatlan gyermek volt. Félte az ismeretlent, félénken tette meg első lépéseit a nagyvilágban. Azonban talán a legjobban mégis a haláltól rettegett igazán. Legyőzni félelmeit sosem tudta, azonban idővel képes volt belenyugodni és elfogadni azt a tényt, hogy egyszer őérte is eljön a halál. Ám életében kicsit sem tétlenkedett. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy halmozta az „élvezeteket”. Csodálatra méltó művein kívül rengeteg kávé elfogyasztása és tömérdek mennyiségű elfüstölt cigaretta fűződött a nevéhez. Egyes források szerint, a jobbnál jobb édességek gyakori fogyasztását sem vetette meg. Viszont a művészvilág ikonikus szere, a kokain nagy kedvelőjeként is számontartották. Kokainistaságára, visszatérő függőségére műveiben is utal.
Különleges kapcsolatuk azon időszakban kezdődött mikor is szénanátha kínzására orvosságként kezdte használni a szert. Szerencsétlenségére nem is maradt túl sokáig titokban a tiltott szenvedély iránti vonzalom. Források szerint felesége, Harmos Ilona a könyvtárszobában, egy sor könyv mögött bukkant rá a szerre.
Feleségén kívül szülei is aggódni kezdtek, így levélben számon is kérték a költőt titkos tevékenységéről. Az aggodalom koránt sem volt alaptalan, hisz a családban már az előzekben megismert Csáth Géza is szenvedélyes kokainista volt, melyről később még maga Kosztolányi is nyilatkozott nekrológjában.
Az abuzáló Kosztolányival az élet korántsem volt egyszerű. Felesége beszámolt róla, hogy nyaralásaik során kínzó elvonási tünetekkel küszködő író botrányos viselkedése már szinte megszokottá vált.
1933 után egyre tisztábban kezdte el látni a feléje közeledő halált, mikor is a szájában felfedezett piros duzzanat végül rosszindulatú daganattá fejlődött tovább, melynek következményeképp 1936-ban gégemetszést is végrehajtottak rajta.
Harmos Ilona végig hűen tűrte és szerette férjét, aki már más szerelmére vágyott. A titokzatos szeretőt a derék asszony egy levélben megfogalmazott halálos fenyegetéssel választotta el szeretett urától.
A tragikus költő szeretetéhsége:
A magyar irodalom egyik legikonikusabb, és egyben legtragikusabb sorssal rendelkező alakja, József Attila sem maradhat ki a sorból. Az április 11-én született költő sötét dolgai talán a legtöbbek számára ismertek, azonban szót mégis szükséges ejteni róla is. Úgy hiszem, azok az erős érzelmek, melyek Attilában felszabadultak, maximálisan hozzájárultak a költő ismertségének növekedéséhez és az érzelmek még átütőbb érzékeltetéséhez.
A költő egész életében a szeretetet kereste. Vagyis inkább egy örökös anyát, aki sosem hagyja el az ő Attiláját. Aki vele marad a végső percek végzetet ígérő szorongásáig. A keserves, nyomorúságos napok viszontagságait már igen korán megtapasztalhatta. Apja gyermekeit hátrahagyva indult neki a nagyvilágnak, így Attila anyjára rettentő nagy nehézségek vártak. Végül, sajnálatos módon Attila nevelőszülőkhöz került, miután anyja nem tudta felnevelni őt. Szegényes körülmények között, sokszor napokig étlen, szomjan tengette életét. Ezek az első csapások már megalapozták az elkeseredett csalódottságot, felkorbácsolták az érzelmeknek azt a pusztító viharát, mely kezdetektől fogva benne duzzadt, majd később túl is nőtte őt…
Az anyai figura szerepét szerelmeivel próbálta betöltetni, viszont a nők elfordultak tőle. Vágó Márta, akinek már a második randevú után megkérte a kezét, így válaszolt az akkori irodalmi kiválóságnak: „Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted!”
Az uralhatatlanná fokozódó torzulás már akkora méreteket öltött, hogy a normalitás keretét már nagyban átlépte. Gyömrői Edit pszichoanaltikus vette kezelésbe a démonjaival küzdő költőt. Zavart elméjével küszködve, megpróbált elég radikális módon közeledni orvosához, azonban nem járt sikerrel, mivel Editet eljegyezték. Az egyre erőszakosabban és rémisztően viselkedő József Attila ekkor már annyira messzire ment, hogy halálosan meg is fenyegette Editet.
Pszichoanalitikusától kapott tanács alapján egy füzetbe gyűjtötte a tudatalattijából fel-fel törő szörnyű s bizarr gondolatokat, melyek talán segítséget nyújtanak nekünk abban, hogy egy mentálisan beteg ember érzéseit még mélyebben megérthessük és elfogadhassuk, melyeket verseiben adott a nagy világ tudtára.
1933-ban azonban már minden türelme elfogyott. Így lett döntő bíró ebben egy Balatonszárszón száguldó vonat, mely véget vetett az örökös szeretet utáni kínzó sóvárgásnak, és a démoni gondolatok felbujtó suttogásait örökre elhallgattatta az utolsó vonatfütty szava.
Konklúzió:
A magyar írók és költők kiválóságai közt is akadnak olyanok, kik örökre egy szer vagy épp egy mindent legyőző érzés sóvárgó kínzásában találták meg az életet. Ilyen volt Kosztolányi Dezső is, a félős kisfiúból lett megkeseredett kokainista, illetve a magyar irodalom egyik legikonikusabb tragédiájával rendelkező, gondolataiba zárt, örök magányos figura, József Attila. Mindkettőjük munkássága hosszútávon hozzájárult a magyar irodalom fejlődéséhez, mely szenvedélyes alkotásaik nélkül nem lenne olyan lehengerlően kiemelkedő napjainkban.
Plessek Marcell
Képek forrása Pixabay
Nem láttad még az előző részt? Csekkold le itt:
