“A dolgok változnak, a vers örök.” – az alábbi József Attila idézet rövid és egyszerű, de annál nagyobb igazság lakozik benne. A művészet egy állandó erő az életünkben, amit nem lehet eltörölni, nem lehet elhallgattatni. Egy átmeneti érzelem nyoma a papíron évszázadok után is ott fog virítani bizonyíték gyanánt, feledésbe nem merülő, kapszulába zárt pillanatként. Ahogyan egy bekeretezett mesterművet kiállítanak a múzeumban, a verses kötetet úgy veszik a kezükbe a költők, és hordozzák magukkal, közel a szívükhöz. Az alkotás mindig ott lesz, kérdések nélkül szolgálja a művészt, aki kedvére alakítja az ecsetvonásokat és a leírt sorokat. A papírra vetett szavak szépsége abban rejlik, hogy azok számára is hangot ad, akik nem mernek megszólalni.
A magyar költészet napját minden évben április 11-én tartjuk országszerte, immár 60 éve. Nem véletlenül választották ezt a dátumot, József Attila születésnapját is ezen a napon ünnepeljük, aki egy mindenki által jól ismert magyar költő. A végtelenül őszinte, nyers, de mégis varázslatos versei sokak örök kedvencei. Ez a világnap az ország határán is túlmutat, a külföldön élő magyarok ugyanúgy csatlakoznak az ünnephez. Van egy másik világnap hasonló névvel, a költészet világnapja, amit március 21-én tartunk világszerte. Bár hasonló szellemű ünnepről van szó, mégsem illik összekeverni a magyarok saját napjával.
1964 óta minden évben alkotásra ösztönzi a művészeket és az irodalom szerelmeseit a magyar költészet napja. Van valami mélyen inspiráló és meghitt a tudatban, hogy ezen a napon, akár csak egy pillanat erejéig, de mindenki gondol a versekre. Ez a nap valójában mindenkié, nem csak a költőké. Országszerte összegyűlnek az emberek felolvasó estekre, költőtalálkozókra és bemutatókra, ahol nem csak a klasszikus írások kapnak teret, hanem a kortárs művészek is. A barátságos versenyszellem sem maradhat ki, versmondó versenyek keretében csillogtathatják meg a résztvevők a tehetségüket. Egy alkotást igazán életre lehet kelteni a megfelelő előadásmóddal.
A modern kor és a digitális világ hozadéka, hogy bárki megoszthatja pár kattintással a kedvenc verseit. Minden április 11-én ellepi a magyar közösségi médiát a rengeteg gyönyörű, magyar vers. Mindig örömmel olvasom ezeket, izgalmas számomra látni, hogy kinek melyik mű áll legközelebb a szívéhez. Sokat elmond egy emberről, hogy mely sorokban látja meg a saját maga igazságát. Magyarként büszkék lehetünk a rengeteg tehetséges költőre, akik ránk hagyták lelküknek az örökségét. Szeretném én is folytatni az új hagyományt, megosztok Veletek egy verset, ami megérintett engem. Titeket is bíztatlak arra, hogy vegyetek részt ebben a modern tradícióban és osszátok meg a számotokra kedves műveket a világgal.
József Attila: Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva –
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam –
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán – hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
Pápai Liza
Olvasd el ezt is:
