„Persze, nagyon szívesen megcsinálom. Bocsi, hogy nem küldtem még el. Még ma átküldöm este. Nektek jó mozizást! Szia-szia.” Fáradtan görnyedt bele a székébe, miközben kinyomta a telefonhívást és a mobilt lassan az íróasztalára rakta. A kedves és életvidám arc lassan átrendeződött egy megviselt, keserű képpé. Lassan az órára tévedt a tekintete: 10:00. – A kedvenc sorozatomnak ma jön ki az évadzáró része, de megígértem, hogy elküldöm még ma a dolgokat. Végül is mindegy, úgyis fent lesz valahol a neten, ott meg tudom majd nézni… – gondolta. Lassan feltápászkodva elindult a konyhába egy teát készíteni. Miután felrakta a vizet forrni, megtámaszkodott a pulton és gondolataiba merült.
– Igazából lehet engem is érdekelt volna az a film, miért nem kérdezték meg, hogy én is akarok-e menni? Lehet, hogy nem akarták, hogy menjek? Nem vagyok jó ember? – hirtelen erős szorítást érzett a mellkasában és lassan összegörnyedve elkezdett erőteljesen sírni. Fáradt agyában hirtelen hurrikánszerűen megindultak a gondolatok és a negatív emlékek. Mit is kérdeztek ma tőle? Mit szeret csinálni szabadidejében? Erre a kérdésre azóta se tudja az őszinte választ. Görcsös testében a viharos gondolatokon kívül egy aprócska hang kiáltott segítségért, ami nem más volt, mint a mélyen elnyomott önbecsülése.
Te éltél már át hasonló érzéseket és kerültél már ilyen szituációba, akár többször is? Vagy ismersz ilyen embert a környezetedben, aki mindig ott van és nagylelkűen segít, de közben, ha elgondolkozol, a személyiségén és az önzetlenségén kívül nem jut eszedbe más róla? Ha igen, akkor lehet egy people pleaserrel van dolgod. Ha pedig magadra ismertél a bevezető történet alapján, akkor üdv a klubban.
De mit is jelent igazából az, hogy people pleasing? Ezek az emberek nehezen mondanak nemet másoknak, kényszeresen kerülik a konfliktusokat, nem vállalják fel a véleményüket és folyton háttérbe szorítják a saját szükségleteiket. Folyamatosan mások elégedettségére törekszenek, arra vágynak, hogy a körülöttük lévő embereknek jó legyen, ez tartja őket életben. Ezek a törekvések általában összekeverhetőek az önzetlen vagy a nagylelkű viselkedéssel, de egy people pleasernek ezek csak apró öröm pillanatok, amikor visszacsatolást kaphatnak arról, hogy van értékük és hasznosak. A folyamatos alkalmazkodás miatt egy ilyen embernek sokszor elhalványul a saját személyisége, nem tudja önállóan meghatározni mit szeret és mit nem. Ha mégis nemet mondanak, mindenért bocsánatot kérnek, szoronganak és erős bűntudatuk lesz, ami sokszor már fizikai tünetekre is átterjed (hasi görcs, szorító mellkas).
Ez a jelenség általában egy traumaválasz. A negatív élményekből azt a következtetést vonják le, hogy a saját személyiségért nem jár jutalom, ezért nem kell szeretniük magukat és nem fontosak az igényeik sem. Ez a viselkedés általában gyerekkorban alakul ki, szülői hatásra vagy óvodai és iskolai közegben. Ilyen például egy gyerek, aki görcsösen meg akar felelni a szüleinek vagy éppen az iskolában megcsinálja mások házi feladatát és odaadja a kedvenc ceruzáját, csak azért, hogy befogadják és ne csúfolják.
Természetesen egy idő után akarva-akaratlanul betelik a pohár. A folyamatos elnyomott frusztráció egyszer csak robban. Mivel igényeik soha nem teljesülnek, rengeteg neheztelés gyűlhet fel bennük. Ilyenkor másokat kezdenek el hibáztatni, és ez a frusztráció gyakran passzív-agresszív formában törik elő. Ez irányulhat a külvilág felé, de van, hogy belül őrlődnek tovább. Ez valakinél fokozódó depresszióhoz, erősen fokozódó szorongáshoz vagy emberektől való visszavonuláshoz vezethet.
Ha ezek után biztos vagy benne, hogy te is ezen mész keresztül, ne aggódj, túl vagy már az egyik legnehezebb részen: a felismerésen. Ez egy hosszas és rögös út, de megéri végigjárni. Íme néhány tipp és útravaló a magadhoz vezető úton.
- Ülj le egyedül az asztalodhoz, fog egy üres papírt és írd le, hogy mit szeretsz mit nem, mi érdekel. Összpontosíts a saját szükségleteidre! Nincs rossz válasz, csak légy őszinte, ne agyald túl. Gondolj vissza, hogyan érezted magadat az egyes szituációkban amikor igent mondtál? Például szívesen mentél el múltkor a barátnőddel kávézni vagy csak azért mentél el mert ő nagyon szeretett volna?
- Nem kell azonnal igent mondani. Hagyj magadnak gondolkodási időt! Mielőtt válaszolsz mérlegelj, hogy belefér-e neked az adott dolog. A saját életedet te irányítod, nem mások.
- Merj nemet mondani! Csak te tudod pontosan mihez van kedved, energiád. Haladhatsz apró lépésekben, például, ha megkínálnak valamivel, amihez nincs étvágyad, nyugodtan mondj nemet. Kedvesen is vissza lehet utasítani dolgokat. Közben felállíthatod a saját határaidat, hogy mi fér bele és mi nem. Eleinte furcsa lesz neked is és a környezetednek is, de hidd el megéri. Meg fogják érteni, hogy neked is vannak igényeid.
- Talán az egyik legnehezebb: ne kérj bocsánatot (mindenért is)! Elég csak annyit mondani, hogy nem. Nem kell magyarázkodni.
- Szánj magadra egy kis időt! Nem kell nagy dolgokra gondolni. Menj el egyedül sétálni, olvasd el azt a szuper érdekes könyvet, ami már ott porosodik egy ideje a polcodon vagy csak próbálj ki egy új receptet, amin már régóta ábrándozol, hogy megcsinálod. Az én-idő hatalmas töltetet adhat, amiből kifolyólag több energiád lesz mindenre és másokat is feltölthetsz vele.
Ez egy nehéz és kezdetben ijesztő folyamat. Lehet néhány ember el fog tűnni az életedből ennek hatására, de azok, akiknek nagyon fontos vagy, ott maradnak veled és erősödhet a kapcsolatod is velük, hiszen végre meglátják az igazi arcod. Ne félj segítséget kérni, mert ha hiszed, ha nem, mindig vannak körülötted olyanok, akikre támaszkodhatsz (legyen az egy családtag, barát vagy pszichológus). Most lehet azt gondolod, hogy kiállni önmagadért és magadra gondolni önző dolog, de gondolj csak bele, az egyetlen személy életedben, aki mindig ott lesz veled az nem más, mint Te vagy. Tiszteld, becsüld és szeresd ezt a társat, ezen az utazáson: Magadat!
Kaitz Réka
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkem, ajánlom a figyelmedbe ezt is:
