Internetes reakciók, hozzászólások, és megtekintések – egy lelkileg egészséges, jól szocializált személy élete nem ezen a háromságon áll vagy bukik. Stabil énkép és önbizalom mellett nehéz azon emberek bőrébe képzelnünk önmagunkat, akik megfeszülve esedeznek a közösségi média padlóján, vadidegenek lábai előtt, várva azok reakcióit, mintha azok perzselő szomjúságukat enyhítő vízcseppek lennének.
A kétezres évek elejéig, ha valaki társaságra s figyelemre szomjazott, nem sok lehetősége volt, bizony emberek közé kellett menni. Azonban ez az addig egyértelműnek tűnő egyenlet rengeteg lehetőséggel és kiskapuval bővült, amikor az ezredforduló beköszöntével közösségi média platformok sokasága árasztotta el a világot. Megannyi lehetőség csöppent az ölünkbe, az otthon kényelméből történő, városokat áthidaló beszélgetéseken túl, egy csapásra vált elérhetővé a magányos, önbizalomhiányos emberek szorongását csillapító drog, a tartalmatlan tartalomgyártás.
Szapora tartalomgyártói tevékenységet folytatnak a szociális elfogadásért epekedő megtört lelkek mellett a profitorientált emberek, cégek s influencer-ek. Ki-ki a maga motivációja, jövedelme érdekében harcol a versenyben maradásért. Egy olyan versenyben, ahol a teljesítményt tömegek figyelmében mérik, s alul marad, aki nem tud kiemelkedőt alkotni.
Emlékeztek még az „Ice Bucket challange”-re? Egyike volt az első trendnek, ami 2014- ben hazánkba is betört, s habár a kihívást végrehajtó emberek töredéke sem volt tisztában azzal, hogy igazából gyógyszerfejlesztési adománygyűjtésért kampányolnak, de rendületlenül folyt a jeges víz minden figyeleméhes ember nyakába.
Következő lépcsőfokként az ún. „Fahéj kihívást” tudnám megemlíteni. A kihívásban részt venni kívánó személynek nem volt más dolga, mint videóra venni, ahogy megpróbál lenyelni egy púpozott evőkanálnyi őrölt fahéjat. A résztvevők többsége a fahéjat leküzdeni képtelen volt, s köhögésben törtek ki. Ezen kihívásnak karitatív célja már nem volt, s tulajdonképpen értelme sem, de az internetre feltöltött videók örök emléket állítottak annak, ahogy embertársaink orr- és szájnyílásaiból egyaránt szivárog a nyállal keveredett fűszernövény. A regisztrált adatok szerint 180 embernek volt szüksége orvosi ellátásra, egy 13 éves gyermek kómába került és egy 4 éves gyermek megfulladt a kihívás során.
És ez csupán a jéghegy csúcsa. Számtalan ostoba és veszélyes kihívás kering az interneten, aminek csupán töredéke ér el minket. Fiatalok, s gyermekek esznek mosókapszulát, okoznak maguknak égési sérülést, érintkeznek nagyfeszültségű vezetékekkel, ugrálnak ki mozgó járművekből… – s mindezt miért?
2013-ban az orosz közösségi média falai között fogant meg egy öngyilkosságra buzdító program, majd tört ki onnan, s szedte áldozatait világszerte, főként tizenévesek köréből. Talán a legsokkolóbb tény ezen „kihívással” kapcsolatban, hogy a résztvevők többsége önként jelentkezett, és kutatta a lehetőségeit annak, hogyan tudja felhívni a szervezők figyelmét önmagára.
Torz értékrenddel- és lelki sérülésektől sújtott fiatalok szállnak versenybe egymással, s multinacionális vállalatok által szponzorált internetes hamis személyiségekkel, a nézettségért, reakciókért és hozzászólásokért. S míg az influencer ezt a háromságot pénzzé tudja tenni, a tizenéves gyermek, s annak a lelkifejlettségi szintjével operáló felnőtt csupán a meg nem kapott figyelemért és szeretetért veti félre emberi méltóságát, s néhány like-ért ássa alá saját tekintélyét az egész világ előtt.
Az internetes felelősségtudat saját erkölcsinkkel együtt porlad el, s szörnyülködve, de csak megosztjuk ismerőseinkkel, ahogy szerencsétlen társaink mi mindent képesek feláldozni fél perc hírnévért, így táplálva tovább a rendszert, melyet, s melynek résztvevőit elítéljük.
Szücs Réka
Olvass tovább!
