Blog

Gyerekkorunk boldogsága – a gyermeknap története

0
1. Gyerekkorunk boldogsága – a gyermeknap története

Végtelen boldogság, vattacukor illat, versenyző gyerekek hangja – ma már leginkább ennyit jelent számomra a gyermeknap, talán azzal kiegészítve, hogy már ajándékot is vásárolhatok a világ legédesebb unokatestvéreinek. Amikor őket látom sorversenyezni, cukorkát gyűjteni, vagy örömükben ugrálni a (valljuk be, vacak minőségű) játékoktól, amiket maguknak választhattak, mindig eszembe jutnak azok az évek, amikor még nem külső figyelő, hanem aktív résztvevő voltam ezeken a programokon; én is faltam kéz nélkül a zsinórra lógatott nutellás kenyeret, ugráltam zsákban más csapatokkal versenyezve, vártam a fagyi-kupont, fújtam cukorkáért szanaszét egy tányér lisztet, hullahoppoztam időre és én is hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem le aznap aludni. Emlékszem, már általános iskolás koromban is megfogalmazódott bennem, hogy mennyire nagy szerencse, hogy van ez az ünnep, és hogy vagyunk olyan fontosak a „nagy felnőtteknek”, hogy ezt mind megszervezzék értünk. Természetesen azóta, hogy én is láthatom, hogy mennyire feldobja az általam szeretett kismanók kedvét ez a nap, már tudom, hogy nem volt akkora teher és fáradság a szüleimnek, hogy ide-oda szaladgáljanak velem – hiszen ők is legalább annyira boldogok voltak értem, mint én a gyereknap miatt. De honnan ered ez az ünnep?

A gyereknap számos más országban is ünnepnap – kisebb-nagyobb eltérésekkel az ünneplési módok között. A Nemzetközi Gyermeknap Törökországból ered – itt tartották meg először, 1920-ban, és azóta is általában június elsején tartják, főleg a volt kommunista országokban. Ezután Genfben is megszervezésre került a Nemzetközi Gyermeknap 1925-ben, a Gyermekjóléti Konferencia keretein belül, melynek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira és általános jólétére. Magyarországon már a 20. század elejétől voltak olyan települések, amelyekben ünnepelték a gyermekeket, de 1931-től már egy egész hetet is szenteltek nekik (az úgynevezett Nemzeti Gyermekhetet) általában május első felében. A szokás 1943-ig minden évben kitartott, aztán 1944-ben (érthető okok miatt) már nem került megrendezésre az ünnep. A háború közben és után is voltak törekvések annak érdekében, hogy ne maradjanak a gyermekek gyereknap nélkül, de az igazi fordulópontot az ENSZ közgyűlése hozta (1954.), ahol azt javasolták, hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot – azt tanácsolták, hogy minden kormány döntse el magának, hogy melyik napot látják a legmegfelelőbbnek az ünneplésre – így Magyarországon ettől az évtől hivatalosan is május utolsó vasárnapját jelölték ki az ünnepség megtartására. A vasárnap különösen kedvező volt, hiszen abban az időben ez volt az egyetlen nap, amikor tényleg együtt tudott lenni a család, tekintettel arra, hogy a szombat is munkanap volt még.

Én mindig is szerencsés helyzetben voltam, hiszen a kis falu, ahol élek, fiatalkoromban különösen nagy hangsúlyt fektetett a gyermeknapi ünnepségre – voltak feladatok, fellépők, játékok, és az egész egy hatalmas pontgyűjtő verseny volt eredményhirdetéssel a végén. A napot általában szalonnasütéssel zártuk, ezután pedig teli hassal és tele élményekkel mehettem haza. Szerencsére a legtöbb település (főleg a nagyobb városok) is úgy gondolják, hogy érdemes egy napot kifejezetten a gyerekekre szánni, így az ország bővelkedik a programokban – ezért azt tanácsolom, ha van egy apró barátod, aki pont ráér május végén, ne habozz keresni neki egyet ezek közül!

Varga Roxána

Képek forrása: Pexels

[i]


[i] Ha szívesen olvasnál még hasonlót, katt a linkre:

Talán ezek is érdekelhetnek …