Az amputáció egy olyan szó, amellyel a legtöbben már kiskorunkban megismerkedünk, mégsem tudunk meg róla igazán sok mindent – hacsak nem vagyunk érintettek a témában. Gyermekkorunk óta szinte tabu-témaként van kezelve; ha megkérdeztük, hogy mi történt annak a bácsinak/néninek a lábával, általában lecsittegtek bennünket, majd odébb sétálva, pár szóban elmagyarázva inkább lezárták a történetet. De mi miatt következhet be amputáció? Hogy lehet egy/több hiányzó végtaggal vagy végtagrésszel teljes életet élni?
Általános megfogalmazásban az amputáció a „testrészek és szervek minden szövetféleségére kiterjedő eltávolítását jelenti”. Maga az amputáció többféle rendellenesség következménye lehet – indikálhatja keringési elégtelenség, trauma, gyulladás, tumor vagy valamilyen fejlődési rendellenesség is. Mivel az amputáció jelentős hatással bír az ember cselekvőképességére, általában utolsó opciónak szokták meghagyni (természetesen ez csak azon esetekre értendő, amikor az amputációt orvos végzi, nem pedig a méhen belüli fejlődés során például egy szalag miatt következik be). Ilyen végső esetről beszélhetünk akkor, ha a beteg nagy valószínűséggel elhalálozna a beavatkozás nélkül. Leggyakoribb oka valamilyen krónikus betegség talaján kialakult keringési rendellenesség – ilyen például a cukorbetegség, a veseelégtelenség vagy az érelmeszesedés miatt bekövetkező keringési zavar.
Amputáció során több amputációs szintet különböztetünk meg. Minden esetben elmondható, hogy csak addig az amputációs szintig végzik el a beavatkozást, ameddig abban az állapotban/helyzetben feltétlenül szükséges – hiába van esetleg nagy esélye annak, hogy a későbbiekben meg kell ismételni az eljárást, és egy következő amputációs szintig amputálni. Az amputáció bekövetkezhet sürgősségi- vagy tervezett műtétként. Amennyiben a műtétet tervezik (ezáltal pedig van erre lehetőség és idő), nagyon fontos a páciens, illetve a család pszichés felkészítése – hiszen ideális esetben a család nagyban megkönnyíti a rehabilitáció menetét, az elfogadást. Fontos tudatnunk a beteggel, hogy, bár jelenleg valószínűleg nem úgy érzi, az amputáció hosszú távon javítani fog az állapotán.
Maga a műtét általában altatásban történik, de alsó végtag esetén szóba jöhet az epidurális érzéstelenítő adása is. A műtéti sebet vagy varrással, vagy kapcsokkal zárják össze. Az amputációt követő pár napban a főszerep általában a fájdalomé – ezen fájdalomcsillapítókkal lehet segíteni. Sokszor előfordul fantomfájdalom is. Ebben az esetben a már amputált, nem létező végtagban érez fájdalmat a páciens. Bár ez a fájdalom általában egy-két napon belül elmúlik, előfordulhat, hogy hosszasan elhúzó tényezőként nehezíti meg a beteg életét – ebben az esetben mindenképpen külön kezelést igényel a beteg.
Az amputáció (illetve minden nagyobb műtét) különböző következményeket vonhat maga után. Ebben az esetben is nagyon fontos a páciens esetlegesen kialakuló trombózisának, decubitusának, tüdőgyulladásának és kontraktúrájának megelőzése – ezeknek egyik fő eszköze a korán megkezdett gyógytorna kezelés. Amennyiben a beteg (és a csonkolt végtag/műtéti heg) állapota engedi, művégtag használat is szóba jöhet. Bár a protézissel való aktív élet elsajátítása nem egyszerű folyamat, úgy gondolom, mindenképp megéri.
Varga Roxána
Képek forrása: Pexels, Pixabay
Ha tetszett ez a cikk, lesd meg ezt is:
