1991-ben történt, hogy a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) együttes erővel kezdeményezte, hogy november 14-e a diabétesznek legyen szentelve, méghozzá azért, mert rohamosan elkezdetett nőni a cukorbetegségben szenvedő emberek száma. Hogy miért pont ez a nap? Azért, hogy ezzel tisztelegjünk az inzulin felfedezője, Dr. Frederick Grant Banting, Nobel-díjas kanadai orvos előtt, aki ezen a napon ünnepelte születésnapját – bár a szervezetek ismeretterjesztő kampánya egész éven át tart.
A világnap alkalmával sokszor szembetalálkozhatunk a cukorbetegség nemzetközi szimbólumával is, amely egy kék kör és amelyről így nyilatkozott a Nemzetközi Diabétesz Szövetség: „A kék szín tükrözi az eget, amely egyesíti az Egyesült Nemzetek zászlaját, és az Egyesült Nemzetek zászlaja színét. A kék kör a cukorbetegség járványra reagálva jelzi a globális cukorbeteg közösség egységét.”. A mára már sokak által ismert jelet több ember csuklójára tetoválva is láthatjuk (benne T1D vagy T2D felirattal, attól függően, hogy a páciens I-es vagy II-es típusú cukorbetegségben szenved), amelynek kevésbé van esztétikai jelentősége, mint funkcionális – hiszen akár életet is lehet menteni vele.
A cukorbetegség sajnos egy hatalmas globális probléma, amelyben világszerte mintegy 250 millióan érintettek – és ez a szám egyre csak nő és nő (évente körülbelül 7 millióval). Magyarországon is közel 1 millió ember esik áldozatául a betegség okozta kellemetlenségeknek, valamint az azt kísérő káros emberi, szociális és gazdasági hatásoknak. Cukorbetegségről akkor beszélhetünk, ha a szervezetben egyáltalán nem/nem megfelelő mértékben zajlik az inzulin anyagcsere, a cukor nem tud bejutni a sejtjeinkbe, helyette felhalmozódik a vérben, ezzel magassá téve a vércukorszintünket. Az inzulin egy, a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely a pancreasból rögtön a vérbe kerül. Feladata, hogy a sejtek felületén lévő érzékelőkhöz kapcsolódva bejuttassa a cukrot a sejtekbe – ez a folyamat elengedhetetlen része a szervezet energiatermelésének.
Ha cukorbetegségről beszélünk, mindenképp el kell különítenünk az I-es és a II-es típusú cukorbetegséget. Az I-es típusú cukorbetegség genetikai jellegű, általában már kisgyermekkorban kiderül (de 34 éves kor előtt biztosan), és az inzulin teljes hiánya jellemzi. Ennek orvoslására a betegségben szenvedő emberek kívülről adott inzulint kell, hogy használjanak. A II-es típusú cukorbetegség egy kicsit más, általában helytelen életmódbeli szokások miatt alakul ki. Itt inzulinunk van, viszont a sejtek inzulinérzékenysége lecsökken, így kevésbé jól tudja ellátni a feladatát az inzulin (nehezebben tudja megnyitni a sejteket a cukor számára), így kevesebb cukor tud átváltozni energiává, a vércukorszint pedig folyamatosan növekedni fog. Ez az állapot eleinte tünetmentes is lehet, mivel a szervezetünk kompenzáló mechanizmusként próbál egyre több és több inzulint termelni, hogy megfelelően el tudják végezni a dolgukat, ám a hasnyálmirigy szigetecskéi egy idő után belefáradhatnak a túlzott munkába és annyira lecsökkenhet az inzulintermelés, hogy itt is szükségessé válik a külső inzulinadás.
A diabétesz kezelésére a külsős inzulinon kívül még egy nagyon hatékony megoldás van: az életmódbeli változások. Bár az I-es típusú diabéteszen is nagyban segíthetnek ezek a változások, a II-es típusú akár tünetmentessé is válhat. Ehhez szükség van egy megfelelő, dietetikus által előírt diétára (amit erősen ajánlott tartani is), valamint a testmozgás beiktatására az életünkbe.
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash, Pixabay
[i] Ha kicsit komolyabban is érdekelne, hogy mi is az az inzulin, ajánlom figyelmedbe az alábbi cikkünket: https://infozio.1367.hu/2022/08/08/minden-amit-az-inzulinrol-tudni-erdemes/
