Íróasztal felett roskad az író, előtte már nem papír s toll, modernkor szülötteként laptop billentyűzetét fürkészve keresi a szavakat. Keresi, keresné, s keresheti is, de rossz helyen teszi, hiszen az nem fog neki súgni, sem ötletekkel segíteni, sajátjai tárházában pedig vesztegzár hirdettetett ki. A határidő pedig egyre csak közelít.
Maga elé néz, s egyre csak néz, remélvén, hogy a lassan homályosodó látóterébe hamarosan karneválként vonulnak végig a jobbnál jobb gondolatok. Gondolatok valóban érkeznek, de elméjének nem éppen a kreatív szegletéből, s a felsejleni kívánó gyenge, magasztos eszméken könnyedén erőszakot vesz a hétköznapi foglalatosságok belső narrátorrá avanzsált emlékeztetője. Le kéne vinni a szemetet.
Leviszi a szemetet, majd még elvégez legalább 7-8 teendőt, hátha a belső hang elhallgat, s talán hasznosabb gondolatoknak is helyt ad. Újult erővel helyezkedik vissza székébe, de pechére továbbra is csendes az elméje.
A mélázása tovább folytatódik, s lassan már számadatokkal is tud szolgálni, hogy miképp és hányszor, milyen sebességgel pásztázza végig a billentyűzet közepétől indított, a monitoron szemtelenül üresen várakozó szövegdobozon át, a plafonig húzódó egyenest. Lehet pályát tévesztett, s valóban efféle számításokkal kéne foglalatoskodnia, legalább ahhoz nem kell képzelet.
Elszégyelli magát. Mily könnyen fordítana hátat öreg barátjának, s egyetlen mentőövének, aki a sötétebb napokon naplókon át formált szomorúságának ablaktalan terméből kilátást egy jobb világra.
Hiszen ő szeret írni, sőt meggyőződése, hogy az írás tudománya is szereti őt, de akkor mégis mire most ez a csönd? Múzsái hangja talán elapadt? Miféle büntetés az, amikor az írónak nincs miről írnia?
Félrevet mindent, mi eddig előtte pihent, laptopot, egeret, s papírt ránt elő, most önmagának címez levelet. „Kedves Én!” – kezdi, s helyesbít inkább – „Kedves Elmém! Sürgető problémával kereslek. Ihletet vennék tőled, jelenleg hatalmas a kereslet. Nézd el kérlek kapkodásom… – ekképp folytatja a sorokat, majd reggel egy az íróasztalára folyatott nyáltócsában ébred, s szemét törölgetve a szövegdobozban a következőt olvassa. „Készlethiány miatt kérése elutasítva…”
Szücs Réka
[i] Ha szívesen olvasnál még hasonlót, kattints az alábbi linkre: https://infozio.1367.hu/2023/01/19/ebredes/
