Egy napunk természetes velejárója, és szervezetünk optimális működése érdekében elengedhetetlen cselekvés, mégsem merünk róla beszélni. Miről is? A székletről!
Nemcsak hogy szükséglet, hanem egy hatalmas visszacsatolás is testünktől. Alapvető, ám mégis kulcsfontosságú tényeket tár fel Giulia Enders „Bélügyek” c. könyve, mely olvasása rádöbbentett, hogy nem szabad többé – pláne egészségügyi szakemberekként – tabuként kezelni vagy elbagatellizálni ezt a kérdést. Vétek is lenne, hiszen annyi mindenre hatással van, amit sokszor figyelmen kívül hagyunk.
Miért nem szabad „tartogatni”?
Hallottál már a bél-agy tengelyről? Bizony, a bélrendszerünkhöz is tartozik egy különálló idegrendszer, mely folyamatosan kommunikál az agyunkban lévő központi idegrendszerrel, annak érdekében, hogy ott lent minden megfelelően működjön. Eme szövetség felel az ürülék lehető legdiszkrétebb és –higiénikusabb eltávolításáért. Innen ered tehát az az inger, amely mosdóhasználatra int minket. Mi történik akkor, ha ezt tudatosan megakadályozzuk?
A külső záróizmunk arra való, hogy késleltetni tudjuk vele a székelés időpontját. Sokan nem tudják, de van egy belső testvére is, mellyel szimbiózisban működnek – a különbség köztük az, hogy utóbbira nincsen akaratlagos befolyásunk. Nem érdekli a külvilág ingere, vagy hogy éppen alkalmas-e az időpont. Továbbít egy kis mintát a külső izomhoz, amit majd mi tudunk szabályozni, miután felmértük a helyzetet. Természetesen azzal nincsen semmi baj, ha nem vagyunk éppen megfelelő helyen, mikor megkapjuk az ingert, ám a rendszeres késleltetés és tartogatás bizony komoly működésbeli hibákat tud okozni, mivel ezzel „megfélemlítjük” belső záróizmunkat, ami elbátortalanodhat, ezáltal székrekedést okozhat.
Az alábbi ábra az ún. Bristol széklet-skála, melynek segítségével könnyen beazonosíthatjuk székletünket és beleink állapotát. A hármas és négyes típus tükrözi az egészséges bélrendszert.
A másik fontos napirendi pontunk, jól ülünk-e a vécén? Nem sokszor tesszük fel ezt a kérdést magunknak, pedig megkönnyíthetné mindennapjainkat, ugyanis egyáltalán nem mindegy a pozitúra!
A leghelyesebb technika, az a guggolás. Őseinknek egyszerűbb dolga volt, nekünk már kevésbé. Nyugalom, ez nem azt jelenti, hogy fel kell guggolni a vécécsésze tetejére. Úgy is csinálhatjuk helyesen, ha a deszkán ülve felsőtestünket kissé előre döntjük, lábunkat pedig felhúzzuk, vagy felrakjuk egy kis sámlira. Mi történik ilyenkor?
A bélzáró berendezésünk úgy lett kitalálva, hogy guggolás közben teljesen kinyíljon a rés. Van egy izmunk, amelyik ülő vagy álló helyzetben lasszóként keríti körbe a végbelet, ezzel elhúzva az egyik irányba, így egy törés keletkezik benne, ami tökéletlen ürülést okoz. Ezzel szemben guggoló ürítéskor a bélcsatorna szép egyenes, és minden, ami ott van, teljes gázzal hajthat kifelé.
A különféle bélbetegségek, például az aranyér és székrekedés is a 18. században váltak népbetegséggé, melyek szinte csak azokban az országokban léteznek, ahol egyfajta széken ülünk. Például, a franciák guggolós vécéjén egyáltalán nem is található csésze. Az ázsiai, afrikai és dél-európai népek is előszeretettel alkalmazzák ezt a székelési módot.
Egy szó, mint száz, amellett, hogy ez valóban egy magán- és intim tevékenység, ne hagyjuk, hogy tabutéma legyen! Továbbá, alapvetőnek kéne lennie, hogy dolgunk végeztével vetünk rá egy pillantást is, ugyanis ez számos diagnózisban jelző értékű.[i]
Kovács Viktória
Érdekel, hogyan működik a kiégés a hivatásokban? Kattints:
[i] https://infozio.1367.hu/2023/03/13/a-hivatasok-depresszioja-avagy-stressztol-a-kiegesig/
képek: Pixabay, Google
